Pete Davidson a legjobb példa arra a modern szórakoztatóiparból, hogy a könyvet nem érdemes a borítójáról megítélni. Merthogy ez a csávó valami fenomenálisan vicces, és olyan világlátással rendelkezik, amibe jólesik egy picit belekóstolni. A Staten Island királya című filmben, amelyet a Netflix október 7-én tett közzé idehaza, de amúgy a magyar mozikban mérsékelt sikerrel 2020 nyarán is látható volt, pont ez történik, mi meg úgy kelünk fel a tévé elől utána, mint egy boldog kisgyerek, aki megkapta karácsonyra a kisautót, amelyre mindig vágyott.

A Staten Island királya önéletrajzi ihletésű film, amelyben Pete Davidson lényegében saját magát alakítja, csak éppen Scott Carlinnak hívják. A srác 24 éves létére még mindig az anyjával, Margie-val (Marisa Tomei) és húgával, Claire-rel (Maude Apatow) él egy fedél alatt, képtelen ugyanis egyről a kettőre jutni az életben, és azzal igyekszik elütni az idejét, hogy suttyó haverjaival videojátékozik vagy füvezik, akiket egyben tesztalanynak is használ. Scott tetoválóművész akar lenni, és jobb híján a barátain gyakorol, miközben még mindig azon szomorkodik, hogy tűzoltó apja sok-sok évvel ezelőtt szolgálat közben meghalt, így épkézláb férfipéldakép nélkül volt kénytelen felnőni. Scott saját bevallása szerint részben ezért nem oké valami a fejében. Mármint nagyon nem oké.

A film rögtön egy nagyon erős nyitójelenettel kezd. A főszereplőt teljesen reménytelen figuraként vezeti be a fanyar humorú vígjátékairól (Lekoppintva, A 40 éves szűz, 40 és annyi) ismert rendező, Judd Apatow, hiszen azt látjuk, hogy Scott az autópályán bekapcsolt öv nélkül hajt, majd egyszer csak hosszú másodpercekre behunyja a szemét, és úgy nyomja a gázt tovább, a vakszerencsére bízva, hogy belehal-e a mutatványba.

A nihilt, amely Scottot jellemzi, a kétórás játékidő gyönyörűen mélyíti tovább, ahogy a készítő felrajzolja elénk a képernyőre, hogy Staten Island a világ segglyuka, egy reménytelen hely, amely teli van olyan lúzerekkel, akiknek lövésük sincs, mit kezdjenek magukkal, és egyszerűen képtelenek kitörni innen.

Egy életszagú sztoriról van szó, Pete Davidson saját élete inspirálta a Staten Island királyát, aki a valóságban a 9/11-es terrormerényletekben vesztette el tűzoltóként dolgozó apját. Van abban valami tragikusan szép, hogy egy egész estés filmmel próbálja a Saturday Night Live-ból ismert és a forgatókönyvet jegyző humorista lezárni életének ezt a szakaszát és továbblépni.

Nemcsak Davidson adott bele apait-anyait ebbe a felnövéstörténetbe, a szereplőgárda többi tagja is nagyszerű. A Scott anyját játszó Marisa Tomei hol könyörögve, hol viccelődve próbálja elhajtani fiát a háztól, hogy végre kezdjen magával valamit. De rajta kívül a karcos humorú Pamela Adlon is bőven hozza a tőle elvárhatót, Maude Apatow optimista kishúgként elbűvölő, Bill Burr pedig, akinek a karaktere, Ray azért kerül összetűzésbe Scott-tal, mert titokban udvarol a főhős anyjának, hisztérikusan vicces. Ray azért is fontos, mert még egy adag drámát behoz a filmbe, hiszen általa ismeri meg Pete Davidson fiktív verziója a tűzoltóállomást, az ott dolgozókat és az áldozatukat. Többek között a Papa nevű veterán tűzlovagba is itt botlunk bele… Őt egy igazi hollywoodi nagyágyú, Steve Buscemi játssza, aki fiatalon tűzoltóként is dolgozott, és kevesen tudják róla, de 2001. szeptember 11-én újra magára öltötte az uniformist, és ment segíteni a helyszínre.

Valami rettenetesen különleges jött ki abból, hogy Judd Apatow és Pete Davidson összeállt. Nekünk igazi érzelmi hullámvasutat jelentett a film, remek zeneválasztással és jó sok őszinteséggel nyakon öntve. Az ilyen filmekből látszik legjobban, hogy Amerikában sincs azért kolbászból a kerítés, ott sem könnyű fiatal felnőttként a saját talpára állnia az embernek. Davidson azokba a küszködő huszonévesekbe próbál leginkább lelket önteni a Staten Island királyával, akik csak most lépnének ki a nagybetűs életbe. Megijedni azért nem kell, Apatow-ék hiperrealista vígjátékát bárki élvezni tudja, akibe szorult akár csak egy jottányi empátia is.

Miután megnéztük a Staten Island királyát, egyértelművé vált, miért kerülhetett sztárstátuszba Pete Davidson. Azért, mert ennek a fickónak hatalmas lelke van. Szerencsére ugyanez a filmjére is elmondható: bár csak életképeket mutat egy amerikai lúzer/álmodozó hétköznapjaiból, a végeredmény közel sem szürke, a főszereplő karizmája miatt értelmezhető egésszé áll össze az amúgy elég csapongó szkript. Nekünk az egyik, ha nem a kedvenc filmünk lett mostanában.

8,5/10

A Staten Island királya magyar felirattal elérhető a Netflixen.