A Disney-nél az elmúlt években új trend erősödött fel, fogták a legnagyobb egész estés meseklasszikusaikat, és elkezdték őket élőszereplős változatban feldolgozni. Csak 2019-ben három ilyen adaptációt is kaptunk: a Tim Burton által rendezett Dumbót, az Aladdint, melyben Guy Ritchie varázsolt dzsinnt a pofonkirály Will Smithből, na és ugyanebben az évben jött a Jon Favreau által újragondolt Az oroszlánkirály is. Azóta az egeres cég kicsit lelassított, és bár igyekeztek a Mulannal és a remekül sikerült 101 kiskutya spin-offal, az Emma Stone főszereplésével leforgatott, második részére készülő Szörnyellával a magasabb minőséget megcélozni, 2022-es próbálkozásuk, a Robert Zemeckis kezébe adott, Tom Hanks-féle Pinokkió szörnyű film lett.

Az összkép tehát nem a legjobb, ami a Disney élőszereplőssé tett mesefilmjeit illeti, ezek után talán nem csoda, hogy kissé remegve vártuk a Pán Péter és Wendyt, amelyet áprillis 28-án kizárólag a Disney+-on tettek közzé.

Erőltetni kellett volna a moziba küldését? A Pán Péterrel viaskodó Jude Law vajon vonzotta volna a közönséget a vászon elé? Ezt már sosem tudjuk meg, de azt biztosan ki merjük jelenteni, hogy a Pán Péter és Wendynek jól áll a kisképernyő, mert így könnyebben meg tudjuk bocsátani a készítőknek a gagyibb különleges effekteket, a repülős jelenetekkel konkrétan büntetni lehet, annyira bűnrosszul néznek ki. Ha a külcsínnél ragadnánk le, akkor a sárga földig le lehetne húzni a Disney élőszereplős mesefeldolgozását, amely bár egy Szörnyella által hozott szintet nem ér el – Emma Stone-nal nehéz versenyre kelni –, sokkal jobb, mint a lelketlen Pinokkió, amit utoljára kaptunk, és ami egy teljesen céltalan és bármilyen mondanivaló nélküli film lett.

A Pán Péter és Wendy ez utóbbiak közül egyikben sem szűkölködik, bár a történet első 60 perce olyan, mintha a nagy klasszikust mondaná fel valaki leckeként a tanárának, az utolsó fél óra bőven tartogat meglepetéseket. A drámai vonalat, a megújulást a filmbe egyértelműen Jude Law Hook kapitánya hozza el, de erről egy picit később értekezünk.

A Disney+ új kalandfilmje a jól ismert kiindulóponttal rendelkezik: nagyjából 120 évvel ezelőtt egy Londonban élő, a tinédzserkor és a szülői otthonból való elköltözés kapujában álló leányzó, Wendy (Ever Anderson) azt kívánja, bárcsak ne kellene felnőnie. E kívánságát hallja meg Pán Péter (Alexander Molony) és Csingiling (Yara Shahidi) nevű társa, aki egy tündér, és két öccsével együtt elrángatják Wendyt Sohaországba, ahol a gyerekek örökre gyerekek maradnak.

Hőseink utazása a másik világba azonnal rögösen indul, hiszen belefutnak Hook kapitányba (Jude Law) és kalózaiba, az első konfliktust pedig még pár követi, ahogy belemerülünk Sohaország históriájába, és megtudjuk, mi vezetett az elveszett fiúk vezetőjének és a kalózkapitánynak a gyűlölködéséhez. Bár a Pán Péter és Wendy igyekszik mindenáron Wendyt megtenni a sztori központi alakjának, mégis Jude Law karaktere az, aki igazán izgalmas. Nemcsak azért, mert ahogy anno Johnny Depp látványosan jól érezte magát Jack Sparrow-ként, úgy Jude Law is legalább annyira élvezi Hook eljátszását, hanem mert az íróknak egy eredeti ötlettel sikerül nagyot mélyíteniük a kapitány személyiségén. Sötét múlttal, tragédiával, sérelmekkel töltik meg Hook kapitányt, sőt... odáig merészkednek, hogy Pán Pétert szürke karakterré teszik, akinek bőven akadnak a múltjában morálisan megkérdőjelezhető, majdnem gonosz döntések.

Ami a gyerekszereplőket illeti, ők megmaradnak egy nem bántó, nem is kiemelkedő szinten. A Wendyt alakító Ever Anderson különösen kilóg a tornasorból, túlkoros ő már a szerepéhez, és ennek ténye többször is kizökkent minket a film nézésekor. A címszereplő, Pán Péterként repkedő Alexander Molonyt sem tudnánk túldicsérni azon kívül, hogy Jude Law-val van egy-két erősebb jelenetük, mert amikor kardot vesz a kezébe a 16 éves színész, az minden alkalommal fájdalmasan bénán fest. Tényleg annyira, hogy alig merünk olyankor odanézni, a harci koreográfiért felelős szakemberek mintha elmentek volna ebédelni, és a takarítónőre bízták volna ezeknek a snitteknek a levezénylését.

Nyilvánvaló, hogy A Zöld Lovagot is rendező, a Pán Péter és Wendy direktori székébe ülő David Lowerytől ezúttal nem várhattunk egy sötét, lélekbe maró adaptációt. Mégiscsak egy Disney-féle, főleg a fiataloknak szánt, de családbarát, a felnőtteknek is élvezhető kalandfilmes remake-et rakott össze.

Pán Péter-filmek terén nekünk még mindig a 2021-ben bemutatott, Benh Zeitlin rendezte Wendy a kedvencünk, mert az annyira átdolgozza, művészfilmessé teszi a történetet, hogy utána percekig meredünk magunk elé, és a stáblistát nézve azt se tudjuk, hogy vagyunk. Aki még nem látta, vessen rá egy pillantást, A messzi dél vadjai készítőjének alkotása megéri azt a ráfordított két órát.

A disney-s Pán Péter és Wendy nem üli meg az ember gyomrát, sőt, helyenként egész jól el lehet vele lenni. Egy picivel több lélek, gyermeki báj nem ártott volna neki, de a gonoszkodó Jude Law, a háttértörténet újradolgozása és Pán Péter szolid megreformálása miatt nem bántuk meg, hogy leültünk elé. Ez egy modern matiné – se több, se kevesebb.

6,5/10

A Pán Péter és Wendy szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Disney+-on.