Taylor Sheridan az elmúlt pár évben igazi egyszemélyes kreatív hadsereggé nőtte ki magát. Azok után, hogy a 2015-ös Sicario – A bérgyilkosért WGA-díjra jelölték, és az egy évvel később vászonra került A préri uraival megcsípett egy írói Oscar-jelölést is, a szakember tető alá hozott még egy igazi rejtett kincset, a Wind Rivert, majd a Paramount Networkhöz vándorolt, és elkezdte egymás után ontani magából a jobbnál jobb tévésorozatokat. A Yellowstone-univerzum kiépítése Sheridan karrierjének legfényesebb sarokköve, mely több, a Paramount+-on debütált spin-offfal bővült, köztük az 1883-mal és az 1923-mal, a Kevin Costnerék köré épített westernvilág olyan nagy legendákat is magába olvasztott ezekben a produkciókban, mint Sam Elliott, Tom Hanks, Helen Mirren és Harrison Ford.

Persze a kreatív szakember nemcsak a cowboyokkal ügyeskedett, az ő nevéhez fűződik a szintén a Paramount fontos sorozatává váló Tulsa King, amelyben Sylvester Stallone bújik egy idősödő gengszter kivasalt öltönyébe, valamint a Kingstown polgármesterét is Sheridannek köszönhetjük, melynek a harmadik etapja legfőképp azért kérdéses, mert a főszereplő, Jeremy Renner épp lábadozik súlyos balesetét követően.

Aki nem olvas híreket, meglepődhet rajta, hogy Taylor Sheridan legújabb munkája nem más, mint egy katonás sorozat, egy jó adagnyi akcióba merített kémthriller, amely némiképp a Homeland nyomvonalán halad, de teljesen más irányból közelíti meg a beépülés, árulás, kettős-hármas ügynökök, Kelet és Nyugat egymásnak feszülésének témáit. A Special Ops: Lioness története egy, a valóságban is létező CIA-programról szól, amelynek tagjai olyan katonanők, akiket arra használnak, hogy a Közel-Keleten férkőzzenek veszélyes terroristák közelébe. De nem akárhogy, a veszélyes bűnözők feleségeit, lányait hálózzák be, barátkoznak össze velük, hogy kulcsfontosságú infókat szedjenek ki belőlük.

A Special Ops: Lioness, melynek első két része július 23-án jött meg a Paramount+-ra, rögtön az első jelenetével látványosan körvonalazza nekünk, hogy Sheridan nem vécépapírral gurigázik. Egy olyan akciószekvenciát kapunk az arcunkba, több robbantással, dróntámadással, helikopteres bevetéssel, hogy a paróka majdnem leesik a fejünkről a huzatban. Anélkül, hogy sokat spoilereznénk, annyit árulunk el, hogy Joe (Zoe Saldana), a Lioness-program vezetője nehéz döntéshelyzetbe kerül, miután

Az események oda vezetnek, hogy Joe-nak utánpótlásra lesz szüksége. Akad is kemény csaj a tengerészgyalogosoknál, bizonyos Cruz Manuelos (Laysla De Oliviera), aki pár évvel korábban még a fenekét rázta éjszakai klubokban, aztán hamburgert sütött egy gyorskajáldában, és mielőtt abuzív barátja agyonverte volna, éppen egy katonai irodába sikerült bemenekülnie előle. Be is sorozták gyorsan, így került a kötelékbe, afféle G. I. Jane-ként.

A Paramount+ új szériája, mely nálunk még idén jön a SkyShowtime-ra, Joe és Cruz szakmai kapcsolatát fejti ki, ahogy a folyton nyomás alatt álló vezető és a nagyon lelkes és tüzes kvázi újonc közös misszióba kezdenek. A Special Ops: Lioness pilotja közel tökéletes, a készítők úgy adagolják a feszültséget, hogy a 30 fokos hőmérséklettől függetlenül, klimatizált szobában is leizzadunk a tévé előtt. Míg az első negyven perc színtiszta háborús széria jellegét ölti, addig a második epizód már árnyalja a képet, hiszen itt azért Zoe Saldana karakterének családja is előtérbe kerül, amit sokan időhúzásnak könyvelhetnek el, de kell ez ahhoz, hogy a rideg nő egy picit közelebb kerüljön hozzánk. A netflixes Locke & Key-ben látott Laysla de Oliviera könnyedén felveszi amúgy a tempót Saldanával, nem is néztük volna ki belőle, hogy ennyire tehetséges, de sűrűn azon kaptuk magunkat, hogy konkrétan izgultunk, vagy könnyes szemmel néztük a CIA-újonc küszködését és próbatételeit.

Amit nem értünk teljesen, de örömmel fogadtuk, hogy a mellékszerepekbe olyan nagy neveket igazoltak, mint Nicole Kidman, akinek a karakterét nagyjából bárki el tudná játszani, már abból kifolyólag, hogy nagyjából az első másfél órában jó, ha két percet kap. Kicsit emiatt félünk, hogy Morgan Freemant is elherdálják Sheridanék, de ettől eltekintve egy erős kezdésről beszélhetünk.

A látvány, az akció rendben van, látszik, hogy egy csomó pénzt elköltöttek a Special Ops: Lionessre, a főcím is remek, nagyszerű dallamokkal és szépen megrajzolt grafikával kerülünk katonás hangulatba minden rész elején, és Laysla De Oliveira, valamint Zoe Saldana párosa olyan karakán nőszemélyekből áll, akikből simán kinézzük, hogy a nagyszakállú, kigyúrt kollégáikkal felveszik a versenyt. Elvégre ez a sorozat kemény női katonákról szól, és ezek a női katonák a dupla részes évadkezdésben valóban kőkemények.

Itt-ott lehetett olvasni, hogy hatásvadászattal vádolták meg ezt a sorozatot, de könyörgünk, a Top Gun-filmek nem azok? Nem propagandafilmek az amerikai seregnek? Dehogynem. Attól függetlenül is a sereg reklámspotjai, hogy piszkosul szórakoztatók, magukba szippantanak, és két órára úgy érezzük, hogy mi is szívesen szelnénk az eget azokban a gépmadarakban. Ebből a szempontból a Special Ops: Lioness könnyedén megugorja a lécet, legyenek néha bármennyire valószerűtlenek, hihetetlenek a történetbeli fordulatok,

Taylor Sheridanre nem lehet ráhúzni, hogy ő csak a cowboyokhoz ért, a Kingstown polgármestere után újabb remekművel jelentkezett a mester, és bizony azt mondjuk, magára vessen, aki nem kezd bele a Special Ops: Lionessbe, annyira jó cuccról van szó.

8/10

A Special Ops: Lioness még idén felkerül idehaza a SkyShowtime-ra.