Adrien Brody étkezési zavarokkal és PTSD-vel küzdött az egyik legismertebb szerepe utánOlyan erős sorozatot forgattak a brazilok, nyomozósat, rendőröset, fegyveres bandásat, hogy érthetetlen, miért nem találtak hozzá jó címet. Az eredeti (DNA do Crime) vagy az angol (Criminal Code) is billeg, bár a brazil verzió legalább közelebb áll a valóságához (a sorozatban a DNS-adatok fontos szerepet kapnak), ám a magyar verzió egyenesen tragédia: Becsületkódex.
Mindegy, végül is nem a címet kell néznünk. A történet szerencsére messze jobb megvalósításba fut, mint amit sokszor (amúgy erős és felesleges előítélettel a szappanoperáknak köszönhetően) ráaggatunk egy-egy brazil filmre (A biznisz is milyen szép karriert futott be), és
a Becsületkódex a legjobb francia és spanyol bűnüldözős sorozatok legszebb hagyományait követi.
Vagyis kifejezetten élvezhető. Látszik rajta, hogy egy rakás pénzt költöttek rá (a Netflix ennyit még soha nem adott sorozatra Brazíliában), s bár a történet a brazil és paraguayi határon játszódik, az ottani bűnüldözés munkáját mutatja be (megtörtént események alapján), látványában és dramaturgiájában nem kicsit kilép a brazil filmes életérzés világából, s talán túlságosan is igazodni, hasonulni szeretne a „nyugati" filmgyártás elvárásaihoz, nézői szokásaihoz, ám az eredmény rendben van.
A sztoriról – nem lesz spoiler – annyit érdemes tudni, hogy egy szövetségi nyomozó, Beníció (Romulo Braga) bosszút akar állni egy bandán, pontosabban egy Lelketlennek hívott bűnözőn (Thomás Aquino alakítja), mert megölte a társát, és ez összekapcsolódik a szövetségiek egy olyan bankrabló banda tagjait felkutató akciójával, amelyben két ország is érintett.
Mivel a sztori megtörtént eseményeken alapul, érezni, hogy az alkotók (Heitor Dhaila, Leonardo Levis) nem igazán tudtak nagyon messzire elrugaszkodni a valóságtól, de ez kifejezetten a sorozat előnyére válik. Mert ettől hitelesnek tűnik.
A szereplők kiválasztása nem lehetett egyszerű, és éppen a főszereplő esetében talán nem is feltétlenül sikerült jól. Braga karakteres színész, kemény és marcona, ezzel nincs is gond, mint inkább a színészi játékával. Kicsit olyan, mintha esetében a látvány (és hitelesség érzete) miatt ezt áldozták volna be érzelmeinek kifejezése, megmutatása helyett. Braga mesterségbeli tudása hasonlatos Steven Seagal színészi játékához, és előnye még, hogy iszonyatosan hasonlít Liev Schreiberhez (persze brazilos valóságban), de furcsa, mert alakítása így is működik. Hatást tud elérni. Emlékezetessé teszi őt a nyomozó szerepében.
Akad viszont tökéletes alakítás is, nem is egy. A Beníció új társát, Suellent megformáló Maeve Jinkings pazar munkát végez. Anya, nyomozó, kőkemény és érző lélek. A kapitány Rossi bőrébe bújó Pedro Caetano bármelyik amerikai sorozatban lehetne FBI-ügynök, és ott van a Lelketlent alakító Thomás Aquino, akinél jobb pszichopatára nincs is szükség.
Lelketlen karaktere ugyanakkor nem annyira egyértelműen gonosz vagy sötét. Sőt olyannyira emberi, ami a Becsületkódex kifejezett előnyére válik:
képes úgy bemutatni a gonoszt, hogy értjük, miért az.
És alighanem ez a sorozat egyik legnagyobb érdeme is. Nem a jó és a rossz határát akarja meghúzni, nem arról akar beszélni, hogy ami fényes, az ragyog, ami pedig sötét, az pokoli. Inkább azt tárja elénk, hogy lám, ilyenek is vagyunk mi, emberek, 2023-ban.
Amiben talán kicsit adós marad a Becsületkódex, az a Guilherme Silva által megformált karakter. A filmbéli Moreira ugyanis lehetne kulcs a nyomozók és a bűnözők közti világ árnyalatainak megmutatásában, de ez az első évadban elmarad. Silva alakítása így is hiteles, nem ezzel van a gond, hanem inkább azzal, hogy Moreira titkának elrejtése nem szervesül a film a szövetébe. Annál inkább a titok megoldása vagy feloldása, annak legalább helye és szerepe van.
A Becsületkódex kifejezetten izgalmas, érdekes sorozat, nem kell attól tartani, hogy a Netflix egy nyolcszor egy órás vontatmányt ad nekünk. Az operatőri munka (Daniel Primo, Rodrigo Carvalho) egészen kiváló, olykor már-már művészi. Nagyon jó változnak a perspektívák, a részletektől a nagytotál kinyitásokig, a drónszemszög megmutatásán át a sejtetésig. A vágások pazarul illeszkednek a rendezői (Heitor Dhaila és Pedro Morelli) koncepcióhoz, viszik a szemet, és a párbeszédek sem suták.
A Becsületkódex bepillantás enged ad abba, hogy Latin-Amerikában milyen kemény küzdelem dúl a bandákkal, s hogy a korrupció világjelenség. S hogy a végén minden jó lesz-e? Ehhez meg kell nézni a sorozatot. Az első évad lezárt, kerek egész, de ebből akár újabb történetek és részek is születhetnek.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
