- Kultúr
- Cinematrix
- nyersanyag
- boross martin
- film
- magyar film
- dér zsolt
- pál andrás
- mészáros blanka
- szabó stefi
- magyar valóság
- játékfilm
Arcon csap a nyers magyar valóság, és a megoldást sem látjuk
További Cinematrix cikkek
- Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
- Maradj csak szenvedő, irányítható és gyermek
- Ryan Reynolds felesége miatt újraforgatták a Deadpool & Rozsomák végét
- Jeff Goldblum fiai már kitalálták, mit szeretnének örökölni apjuk 40 millió dolláros vagyonából
- „A csók egy baromság” – Ridley Scott cáfolta Denzel Washington állításait
Boross Martinnak a Nyersanyag az első játékfilmje, ennek ellenére olyan jól sikerült megfognia a magyar valóságot, hogy talán még Reisz Gábor Magyarázat mindenre című alkotását is felülmúlta. Mert az állami támogatás nélkül készült új magyar film valóban nyers anyag lett, és megmutatta a nézőnek a kendőzetlen valóságot, de olyan hidegkirázósan.
A Stereo Akt színházi társulat vezetője, Boross Martin neve ismerős lehet azok számára, akik látták az elmúlt években készült Remake_Bodony című dokumentumfilmet vagy a Kelet-európai randevú és a Promenád című rövidfilmeket. A Junior Prima díjas dramaturg, rendező ezúttal játékfilmmel jelentkezett, ami után a néző csak ül megdöbbenve a moziszékében, és azon gondolkodik, hogyan történhetett meg mindez, és tényleg ennyire el vagyunk-e veszve. Erősen rendszer- és társadalomkritikus alkotás született. A forgalmazó Vertigo Média is azt írta korábban, hogy
a film a mai magyar társadalmi viszonyokat tükrözi vissza, és éles vitákat kiváltó témákat feszeget.
Ennek ellenére a filmről először olvasva akarva-akaratlanul is A mi kis falunk Karcsi bácsija (avagy Füleki Károly) jutott az ember eszébe, a Nyersanyag egyik főszereplője ugyanis egy vidéki polgármester, aki visszaél a hatalmával. Hamar világossá vált azonban, hogy a két ember össze sem hasonlítható, a két alkotás hangvétele és műfaja pedig végképp nem.
Látszólag minden rendben van
A történet úgy kezdődik, hogy filmes csapat érkezik a fiktív magyar faluba, Pusztatomajra, hogy az ott élő – roma és nem roma – gyerekeknek közösségépítő, művészeti szakkört tartsanak, bevonva őket egy forgatás folyamatába. Hanna (Mészáros Blanka), Tamás (Dér Zsolt) és Krisztián (Baki Dániel) nagyon lelkes, a falu lakói pedig mind odáig vannak, hogy menő pestiek érkeztek az apró, egy főutcás településre. Kádár-kockák, út szélén bóklászó tyúkok és elhanyagolt terek festik alá a jeleneteket. A valóság már a film elején arcon csap: a fiatalok a havonta csupán egyszer megjelenő orvos rendelőjében kapnak szállást.
Bár látszólag minden rendben van, a néző is hamar érezheti, hogy valami nem stimmel. Érsek Gáspár polgármester szimpatikus úriember benyomását kelti, de látszik, hogy a mosolya nem őszinte. A mozdulatai, egy-egy pillantása is arra enged következtetni – ami Pál András zseniális alakításának is köszönhető –, hogy van itt valami, amiről mi még nem tudunk. Valami titok.
A pesti fiatalok aztán gyanús történések tanúi lesznek, és a néző velük együtt, fokozatosan döbben rá arra, hogy a polgármester és az eleinte kedvesnek tűnő, majd hisztérikussá váló felesége rejteget valamit.
Uborkabirodalom
Minden tipikus karakter megelevenedik előttünk. Az iskolai jelenetek szinte dokumentumfilm-szerűen mutatják meg, milyen az élet egy vidéki intézményben, hogyan beszélnek egymással a tanulók, egy-két gyerek szövege őszinte mosolyt csal a néző arcára, és az a benyomásunk, hogy ezeket a beszólásokat már biztos, hogy hallottuk valahol.
Aztán ott van a roma származású, beteg édesanya, akinek a férje ráadásul börtönben ül. Nélkülöznek, nincs pénzük, Irénnek az iskolás fia, Pali segít a munkában. A gyanús jelek, az érdekes szálak ide köthetők, ugyanis
a film középpontjában a híres-neves uborkabiznisz áll.
Minden lakó az uborkafarmon dolgozik, akinek pénzre van szüksége, beleértve Irénéket is: tulajdonképpen ez biztosítja a helyiek megélhetését. És ki más igazgatná azt, mint a polgármester, aki, mint kiderül, akkora „uborkabirodalmat” épített, amiből bőven telik luxusautókra is – a helyiek pedig örüljenek, hogy van hol lakniuk.
Egy kis nyomozás után a fiatalok ezen a bizniszen keresztül döbbennek rá arra, hogy tulajdonképpen adósrabszolgaság és a szegény emberek kizsákmányolása zajlik a háttérben. Arról nem is beszélve, hogy a helyi boltban még a termékek sincsenek beárazva, de miért is lennének, ha azokat úgysem veszi meg senki. És akkor kezdetét veszi az igazi tényfeltárás, a pesti fiatalok közül Tamás az, aki elég bátor ahhoz, hogy akár még a polgármester irodájába is besurranjon a cél érdekében.
Mert amúgy mindenki más fél, és a félelem nagy úr.
A polgármester nevelt lányán, Zsanin (Szabó Stefi) keresztül beleláthatunk abba is, hogy nemcsak a faluban élők laknak rettegésben, de a szűkebb családi körben is gondok vannak. Pszichológiai esettanulmányt lehetne írni a történet egyes szereplőiről, főleg a kizsákmányoló polgármester családjáról: sejthető a fizikai és érzelmi bántalmazás. A helyiek pedig egyre inkább megnyílnak, és felszínre kerül, mekkora méretet öltött a faluban a korrupció, az elnyomás és a hatalommal való visszaélés.
Van-e megoldás?
Egy másik szál is kirajzolódik a történetben. A főszereplő Tamás ugyanis időutazós filmet szeretne forgatni, ám a támogatást nem sikerül elnyernie a stábnak. Persze amikor a helyiek meghallják, hogy több száz millió forint volt a tét, teljesen elképednek, a vidék és a főváros közti különbségek ennél a jelenetnél is megmutatkoznak. Az oknyomozás Tamásnak egyfajta kárpótlás a kudarcért, onnantól kezdve minden erejével a polgármester lebuktatására fókuszál,
AKÁR MÁSOKON ÁTGÁZOLVA.
Ekkor válik világossá: a vidéki polgármester és a pesti filmes is a saját valóságában él, de – állítólag – mindketten csak a falu lakóin akarnak segíteni. Hogy létezik-e jó megoldás, és melyikük módszere a jobb? Hogy a bántalmazó-korrupt-elnyomó polgármesternek van-e igaza, aki kizsigerel másokat, de „cserébe” megélhetést ad? Tamás időközben elkészülő, a polgármester mutyijait lebuktató dokumentumfilmje azonban olyan hatást ér el, ami még szívbe markolóbban ábrázolja azt a tehetetlenséget, ami körülvesz minket, és rámutat arra, hogy valójában nincs is megoldás – vagy teljesen máshol kell keresni.
A Nyersanyag című film készítői kézi kamerát használtak (ez némelyeknek zavaró lehet), és a profi színészek mellett amatőrök is feltűntek – ami miatt néha nagyon kell figyelni a szövegre az artikuláció hiánya miatt –, de a film hatása mindenért kárpótol. Nem véletlen, hogy az alkotás a nemzetközi Tallinn Black Nights Filmfesztiválon a work-in-progress kategóriában a legjobb film díját is elnyerte.
A forgatókönyvet Boross Martin közösen írta a Külön falkát is jegyző Szántó Fannival. A film képi világát Bálint Dániel és Becsey Kristóf operatőrök alkották meg, a látványtervező Fekete Anna, a jelmeztervező Mák Petra, a zeneszerző Bartha Márk. Az alkotás a Filmfabriq és a Stereo Akt gyártásában valósulhatott meg, producerei Osváth Gábor és Mayer Dániel. A Nyersanyag 2024. február 15-én debütál a mozikban.