A 2004-ben megjelent Bajos csajok az elmúlt húsz évben igazi kultuszfilmmé nőtte ki magát, amelynek sorait máig sokan idézik. Elég megemlíteni a produkcióban elhangzó, ikonikussá vált You can't sit with us (azaz nem ülhetsz velünk) szövegrészletet, illetve hogy szerdán kizárólag rózsaszínt viselünk, és a legtöbb embernek már beugrik az alkotás. A Bajos csajok egy 2002-ben megjelent könyvet, a Queen Bees and Wannabest vett alapul, ami arra fókuszál, hogy bemutassa, milyen káros hatásai lehetnek annak, ha egy középiskolában túlságosan klikkesednek a fiatal lányok. Az ebből készült forgatókönyvet Tina Fey jegyzi, míg a filmben olyan hírességek tűnnek fel, mint Lindsay Lohan vagy Rachel McAdams. Bár anno „csak” 17 millió dollárt fordítottak a produkció költségvetésére, ennek sokszorosát, 129 millió dollárt hozott a konyhára. 

A produkció sikerén felbuzdulva készítettek hozzá egy második részt is, ami 2011-ben debütált, azonban nem járt akkora ovációval. Szemben a Bajos csajok történetét feldolgozó Broadway-musicallel, amit 2018-ban kezdtek játszani Washingtonban, majd turnéra indultak vele, és idén nyáron Londonba is megérkezik. A színdarab kedvéért modernebb köntösbe lett bújtatva, és maibb szemléletbe lett átemelve a produkció egyébként kifejezetten szórakoztató alapsztorija. A film 20. évfordulójának apropójából egy újabb dobással készült Tina Fey és csapata: kiegészítették a Bajos csajok-univerzumot egy még frissebb alkotással, amely már a musicalen is alapszik. Az alkotás – amelynek főszerepében többek között Angourie Rice, Reneé Rapp, Auli’i Cravalho és Christopher Briney tűnik fel – március 7-től a magyar mozikban is megtekinthető – csupán hónapokkal az amerikai premier után.

Azt figyelembe véve, hogy a legelső Bajos csajok film körül mekkora kultusz alakult ki, nagy várakozás előzte meg a 2024-es változatot. A folytatásos produkcióknál ugyanakkor fennáll az a veszély, hogy az új rész nem képes ugyanazt a szintet megütni, mint a korábbiak, s ezáltal valahogy azok varázsa is elveszik. A 2004-es Bajos csajok pedig igen magasra helyezte a lécet, és olyan hírességeknek szolgált további ugródeszkául, mint Lindsay Lohan vagy Rachel McAdams. Amikor Tina Fey és a készítők bejelentették, hogy kvázi kibővítik az univerzumot, a rajongók egy része joggal tarthatott attól, hogy az újragondolt Bajos csajok már köszönőviszonyban sem lesz az eredeti verzióval, ám ez nem teljesen így alakult. A film gerincét továbbra is a Kenyából az Egyesült Államokba költöző Cady Heron (korábban Lindsay Lohan, ebben a produkcióban pedig Angourie Rice játssza) története adja, aki az ottani iskolában hirtelen a középiskola legmenőbb diáklányai között találja magát. A jóhiszeműségének viszont végül az lesz az ára, hogy mindenki elfordul tőle, és pontosan az lesz belőle, akit korábban ő is megvetett, a mindenkin átgázoló Regina George.

Musical a tetőfokon

Annak ellenére, hogy mind a Bajos csajok eredeti cselekményszálai, mind annak szlogenjei megmaradtak, nagy különbséget jelent a 2004-es és a 2024-es verzió között, hogy míg előbbi egy szimpla vígjátéknak készült, addig utóbbi egy zenés produkció, egy musical, ami a film egyik előzeteséből sem volt feltétlen leszűrhető. Bár abból a tényből kiindulva, hogy a készítők nemcsak az első produkcióból táplálkoztak, hanem az évekkel ezelőtt megjelent színdarabból is, ez sejthető volt. Az efféle filmeknél pedig abban a tekintetben nagy a rizikó, hogy kellő mennyiségben csendüljenek fel bennük dalok, de ne is legyen túl sok belőlük, így nehéz megtalálni az arany középutat. A Bajos csajok esetében a mérleg nyelve főleg az utóbbi irányba billent el. Könnyen lehetne párhuzamba állítani a High School Musical-filmekkel – amelyekben Zac Efron mellett feltűnt még például Vanessa Hudgens is –, mivel az iskolai környezet már önmagában erre enged asszociálni, ahogy a diákok közötti viszonyrendszerek, a dinamika szintén.

A High School Musicallel ellentétben a Bajos csajokban hallható dalok nem annyira fülbemászóak – leszámítva a film végén hallható főcímdalt, az It's Not My Faultot –, így nem valószínű, hogy sokan hallgatnák csak úgy a filmzenéket a szabadidejükben. Némelyik dal egyébként kifejezetten jól működik az adott szituációkan, de azok túlhúzása már-már teátrálissá varázsolja a helyzeteket. Ebből következik viszont a film egyik nagy erőssége, hogy nem szeretné mindenáron komolyan venni magát, ami sokszor valóban vicces jeleneteket eredményez. A készítők jól láthatóan leginkább a Z generációhoz szerettek volna szólni, így sok olyan szleng hangzik el, amelyeket az idősebb korosztály alapvető esetben nem feltétlen tudna hova tenni, de ezek a poénok is jól ülnek a filmben. Az eredeti Bajos csajokhoz képest emellett nagy változás a közösségi média és az okostelefonok megjelenése, így a két produkció ezt alapul véve a cselekmény némely pontján valamiképp eltér, ám ez elengedhetetlen része volt annak, hogy bemutassák, napjainkban milyen a fiatal diákok élete az amerikai középiskolákban – amelyekben valóban akadnak méhkirálynőként élő, mindenki felett álló tanulók.

Regina George nem kegyetlen 

A film egyik sarkalatos pontja, és talán leginkább szembetűnő hibája, hogy ugyan összességében nézve a szereplőválasztás príma – Angourie Rice már-már tökéletes utóda Lindsay Lohannek –, ám a produkció egy másik központi alakja, a Regina George szerepében feltűnő Renée Rapp nagy mellényúlásnak tűnik. A feltörekvő és valóban tehetséges énekesnő igen kedvelt a Z generáció körében, így vélhetően a készítők főleg abból az indíttatásból választották őt ki Regina George szerepére, hogy még több érdeklődő nézőt vonzzanak be. Rapp viszont nem tudta hitelesen hozni a suli méhkirálynője karaktert, és nem volt meg benne az a fajta „kegyetlenség”, ami korábban Rachel McAdamsben nagyon is. Az ő alakítása által gond nélkül el lehetett hinni, hogy bosszúból kinyomtat egy könyvnyi sértegető üzenetet az iskola minden diákjáról és a tanárokról, azonban Rappből aligha lehetett ezt kinézni.

Az énekesnő alakításáról lerítt, hogy nem érzi magát komfortosan ebben a szerepben, nem látja magát szexi lánynak, így a kisugárzása is kissé műviesre sikeredett. Úgy pedig nehéz hitelesen eljátszani, hogy az iskola méhkirálynője vagy, ha ehhez nincs meg a kellő magabiztosság. Rapp sokkal inkább tűnt egy kedves, hétköznapi lánynak, akitől elvárták, hogy másokkal szemétkedjen, mert ez adta a karaktere legfőbb tulajdonságát, de a film során csak olykor tudott megfelelni ennek. A többi szereplőt tekintve Angourie Rice mellett a két másik plasztiklányt alakító Avantika Vandanapu és Bebe Wood is jó választásnak bizonyult, ám a legdinamikusabb páros címét tőlünk biztosan Jaquel Spivey és Auli’i Cravalho kapja. Az alkotók részéről remek ötlet volt, hogy visszahozták az eredeti Bajos csajok főszereplőjét, Lindsay Lohant, aki – ahogy a film forgatókönyvírója, Tina Fey is – ugyan csak egy kisebb mellékszerepben tűnik fel , de megmosolyogtató volt viszontlátni őt húsz év távlatából.

Összességében nézve a Bajos csajok legújabb része egy limonádéfilm, amelynek megvannak a maga magaslatai és mélységei, ám ennek ellenére tud szórakoztatni. A produkció 2004-es verziójának rajongói nosztalgiaként élhetik meg, hogy újra láthatják kedvenc filmjüket, annak híres mondatait, de képileg és a kiegészített cselekményt tekintve már egy mai köntösben, ami több esetben hozzá tudott adni a film értékéhez, nem pedig elvett belőle. Aki pedig eddig sem volt Bajos csajok-fan, valószínűleg nem a 2024-es változat által válik majd ennek az univerzumnak a rabjává.