Szinte az összes Tokióban játszódó filmet engedélyek nélkül készítették. Ilyen volt Sofia Coppola Elveszett jelentése, és Alejandro González Iñárritu Bábel című filmje is. Ugyanis a japán hatóságok nagyon megnehezítik a forgatásokat. Erről vallottak most a Tokyo Vice készítői, miután az HBO Maxon februárban kijött a sorozat második évada is – olvasható a The Hollywood Reporter cikkében. 

Az alkotók nem követték a másoknál bevett, de lusta gyakorlatot, hogy a japán miliőt máshol próbálják rekonstruálni. Így tett Martin Scorsese, amikor Japán helyett Tajvanon forgatta a Némaságot – vagy a Disney, amikor sikersorozatát, a Sógunt Vancouverben vette fel. Ez a kényelmesebb megoldás, de a 2022 tavaszán a japán fővárost is főszereplővé tevő Tokyo Vice vállalta a macerát. 

Todd Sharp, a széria egyik producere azt mondta, Japán teljesen más világ a filmipar működése és a lakosság hozzáállása szempontjából.

Legyen szó Párizsról, Sydney-ről, Budapestről vagy Szöulról, a helyszíni forgatásnál a nemzetközi tévésorozatok stábjai először a rendező ország helyi filmbizottságát keresik fel, ami tájékoztatást ad az adókedvezményekről, és segítséget nyújt a forgatási helyszínek engedélyeztetésénél.

Majd jönnek a jogi papírok, a kompenzációk. Japánban azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. 

Alan Poul, a sorozat executive producere, neki kellett eligazodnia a japán kulturális kihívások között – de nem volt ismeretlen számára ez a világ, hiszen már Ridley Scott Japánban játszódó Fekete eső jakuzakrimijében is társproducer volt.

De akkor is komoly akadályok merültek fel a forgatáskor. Alan Poul elmondta, hogy Japánban minden lokálisan és precedens alapján történik. Ha Tokióban bárhol lőni akarsz, és még senki nem lőtt ott forgatás címén (sem), akkor elsőre csípőből nemet mondanak. Mert mindig a legrosszabb forgatókönyvvel számolnak, és a felelősség az övék, ha valami rosszul sül el.

Csak úgy lehet Tokióban forgatni, ha a stáb nem ad okot az aggodalomra, és iszonyú lelkiismeretesen dolgozik. Például a legtöbb országban két hónappal a forgatás előtt elég bejelentkezni, Japánban ez hat hónap.

Miért? Mert itt például, ahogy Poul ecseteli a lövöldözős példára visszatérve, ha lőni akarnak, nem elég a rendőrségtől engedély, de a forgatási helyszínen lévő összes üzlet tulajdonosától is kell jóváhagyás. Minden bolttulajdonosnak vinni kell egy kis ajándékot, egy doboz édességet például, és beszélgetni kell velük kapcsolatépítés céljából. A fő gond ugyanis, hogy a forgatás megzavarhatja a szomszédokat és a vásárlókat, ezt valahogy kompenzálni kell.

A forgatáson minden helyszínhez egy kapcsolattartót rendelt a stáb, aki a helyiekkel beszél, ez a fix ember nem cserélődhetett le, az kell, akinek a helyiek, a rendőrök, az üzlettulajdonosok már bizalmat szavaztak.

A jakuzák befolyása

A japán alvilág, a jakuzakörök történelmileg mélyen beágyazódtak a szórakoztatóiparba, ezer szállal kötődnek a klubokhoz, bárokhoz. A japán filmesek korábban mindig felkeresték a jakuzák irodáit egy üveg szakéval, hogy védelmet és engedélyt kérjenek a banda területén való forgatáshoz. De a 2010-es évektől a japán prefektúrák „jakuzakizáró rendeleteket” hoztak, amelyek megtiltották a bandákkal való üzletkötést.

A Tokyo Vice több magánnyomozót bérelt fel, akik korábban rendőrségi nyomozóként dolgoztak, ők segítettek a sorozat hiteles jakuzaábrázolásában, mert ismerték az alvilágot.

A második évadnak már majdnem a háromnegyedét Tokióban forgatták (szemben az elsővel, aminek csak a felét), ehhez nagyban hozzájárult, hogy a sorozatot Japánban is sugározták, így ismert lett. Amikor a stáb visszatért Japánba, hogy leforgassa  a második évadot, Poul és a főszereplők találkoztak a város polgármesterével, Yuriko Koikével, aki kiállt a projekt mellett. Sőt: később Poulnak a Tokió hivatalos turisztikai nagykövete címet adományozta. 

(Borítókép: Warner Bros. Discovery)