Feltámadóban vannak az ördögűzős filmek? Ezt túlzás lenne állítani, mert a Russell Crowe főszereplésével készített A pápa ördögűzője és Az ördögűző: A hívő is borzalmasan sikerültek, ZS kategóriásak lettek, és a rémisztgetés helyett inkább fájdalmas élményt nyújtottak. Nincs túl jó helyzetben a horrornak eme szubzsánere, vagy legalábbis nem volt, amíg a Shudder nevű streamingszolgáltató április 19-én be nem mutatta a Late Night with the Devilt, egy olyan ausztrál próbálkozást, amiről hónapok óta azt lehetett olvasni, hogy igazi vérfrissítést hozhat a megszállós, természetfelettis filmek rajongóinak.

A Late Night with the Devil már abból a szempontból érdekes, hogy tulajdonképpen egy found footage horrorfilmről van szó, azaz megtalálták a filmbeli tévéműsor utolsó, rémesen elsült adásának felvételét, és most ezt nézhetjük meg szőröstül-bőröstül. A sztori szerint a hetvenes évek Amerikájában járunk, amikor is a Night Owls with Jack Delroy című késő esti talkshow valami irdatlanul szenved nézettség tekintetében. A műsorvezető, Jack Delroy (David Dastmalchian) azt követően próbálja életre kelteni late night show-ját, hogy a felesége tüdőrákban meghalt, ám hiába viszik el a műsort a Mónika show-ra emlékeztető verekedések és bulvárbotrányok irányába, csak nem kapcsolnak oda az emberek. Mit lehet tenni, Jack Delroy tényleg extrém módszerekhez nyúl, és 1977. október 31-én a halloweeni különkiadásba olyan embereket hív meg vendégnek, akikben benne van a potenciál, hogy

Ettől a filmtől senki nem fog szívrohamot kapni, a készítők, Colin Cairnes és Cameron Cairnes ahelyett, hogy olcsó jumpscare-ekre szavaztak volna, inkább a feszültségépítésre helyezték a hangsúlyt, és a Late Night with the Devil ritka élvezetes módon éri el, hogy a néző bőre alá kússzon. Ehhez kell a retrótálcán érkező felvezetés, és ahhoz képest, hogy elsőfilmesekről van szó, stílusosan festik fel a hátborzongató lore-t az író-rendezők. Például a műsorvezető szektás hátterét (lehet, hogy eladta a neje lelkét az ördögnek), és hogy a nézettségnövelés könnyen meglehet, hogy vérengzésbe fog átcsapni a végére.

Az alig másfél órás játékidő alatt jönnek-mennek a vendégek, és tényleg úgy érezzük magunkat, mintha egy late night show-t néznénk, David Dastmalchian fizimiskája is olyan, mintha egy pajeszos Jimmy Fallon tüsténkedne a kamerák kereszttüzében. Dastmalchiant eddig többnyire mellékszerepekbe száműzték olyan blockbusterfilmekben, mint a Dűne, az Oppenheimer, a 2021-es Suicide Squad, de említhetnénk A sötét lovagot is – pont ezért jó végre látni őt brillírozni a rivaldafényben, szívvel-lélekkel megtöltve a Late Night with the Devilt. Na nem azért, a Shudder új filmjének szereplőgárdája úgy összességében nem rossz, a másvilággal kommunikáló Christou (Fayssal Bazzi) rögtön megadja a klasszikus ördögűzős alaphangulatot, és a konfliktust csak elmélyíti, hogy őt a színpadon egy szkeptikus, Carmichael Haig (Ian Bliss) követi. Hogy aztán jöjjön a legfőbb attrakció, amikor is a parapszichológus June (Laura Gordon) besétál kis védencével, Lillyvel (Ingrid Torelli), akit egy ön és közveszélyes szekta markaiból mentettek ki.

A műsorvezetőt játszó David Dastmalchian mellett muszáj kiemelni Ingrid Torellit, a fiatal színésznő rengeteget hozzáad a Late Night with the Devilhez, minden egyes megmozdulása, a beszéde, a tekintete azt sugározza, hogy ezzel a lánykával valami nem stimmel.

Ami a vizualitást illeti, bár beleszaladtak az alkotók egy, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kisebb botrányba, a Late Night with the Devil ügyesen idézi meg a hetvenes évekbeli retróhangulatot, a late night show-k egyik aranykorát, amikor a nézők tényleg csak annyira vágytak, hogy hátradőlhessenek egy nehéz nap után, és kapjanak valami szórakoztatót vagy meghökkentőt. A Late Night with the Devil nekünk is leszállítja ezt az élményt, még úgy is, hogy nagyon sok mindent bővebben ki lehetett volna fejteni. A háttértörténetben, a világban, a főhős múltjában lettek volna még kiaknázandó lehetőségek, nagyon sok kérdés maradt bennünk a film megnézése után.

Simán kaphatott volna mélyebb kifejtést a Late Night with the Devil, mondjuk a műsorvezető Jack Delroy szektás kapcsolataira, a neje rejtélyes halálára fókuszálva, megtoldva 10-15 perccel a játékidőt. Nem haltunk volna bele, és nem lett volna annyira kurta-furcsa a finálé. Még így is egészen katartikus élménynek lehet azonban nevezni a filmet, ami üdítő módon found footage, late night show-s csomagolásba pakolja az ördögűzős műfajt, és még helyenként az Alan Wake 2-re is emlékeztet. Bár a horror alapvetően egy kísérletezgető műfaj, még a zsánerhez képest is nagy csavarokkal van tele ez a film, és az a durva, hogy többségében működnek is.

Remélhetőleg a Late Night with the Devil megmarad egyrészes zsánerfilmnek, és nem próbálják franchise-ba erőszakolni, mint tették azt anno a spanyolok a [Rec] című filmmel, ami egyre laposabb és laposabb folytatásokat kapott. Egyszeri horrorgyöngyszemnek, kuriózumnak viszont tökéletes, mert az a fajta film, amiről a megtekintése után minél többet olvasgatunk, annál ijesztőbbé válik az emléke. A fórumokon kutakodva derül ki az is, hogy a főszereplő műsorvezető által látogatott elit férfiklub a valóságban is létezik, Bohemian Clubnak hívják, és egészen beteg dolgokat lehet róla előásni. Mindennap tanul valamit az ember, néha még az is előfordul, hogy egy ilyen horrorfilmből.

7,5/10