A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem mesterkurzusán ez idáig a világ legszűkebb élvonalába tartozó magyar animációs filmek óriásai szerepeltek, Csupó Gábortól Rófusz Ferencen és Ternovszky Bélán át Orosz Istvánig. A minap azonban műfajt váltottak a szervezők, és Moharos Attila dokumentumfilmjét, a Szolgának születtek című alkotást vetítették le az érdeklődők – szakmabeliek, egyetemisták, tanárok – előtt.

A modern kori szolgasorsot ábrázoló  megrázó  mozit pódiumbeszélgetés követte a rendezővel. A nagyközönség szerdán és csütörtökön délelőtt 11 órakor láthatja a  Nemzeti Filmintézet 25 millió forintos támogatásával készült opusz t a Hír TV műsorán

Szolgálnak, hogy túléljenek

Fülöp Csaba és Levente két székely fiú Váraljáról és Atyháról, a Sóvidékről, a film kezdetén, 1999-ben alig múltak tizenévesek. A fivérek akkor már évek óta szolgálnak egymástól távol, „Sándor bácsinál és János bácsinál” – csak ezen a néven ismerjük őket a filmből –, és ahogy Levente sorsával már-már elégedetten, szinte boldogan fogalmaz:

Mi ketten a testvéremmel szabadok vagyunk.

Mármint a többi, szám szerint hét testvérükhöz képest, akik nevelőszülőkhöz vagy intézetbe kerültek, és van, aki külföldre, mivel a koldusszegény Fülöp házaspár képtelen volt eltartani – élelmezni, ruházni – a népes gyereksereget. 

Illetve ha gonoszak akarnánk lenni, a „ruházással” nem volt gond, mert a részeges apa rendszeresen verte fiait, és már az első snittek egyikében megtudjuk, hogy miért hiányzik Csaba metszőfoga: a brutális családfő egyik mértéktelen italozása után kiütötte azt. 

Így kezdődik a Szolgának születtek című dokumentumfilm, amelynek keletkezéséről a Balázs Béla-díjas Moharos Attila rendező így vallott az Indexnek:

1999-ben Szőnyi G. Sándor – többek között a legendás Jó estét, nyár, jó estét, szerelem rendezője – lebetegedett állandó munkatársa helyett felkért engem első asszisztensnek az Erdélyi novellafüzér című tévéfilmjéhez, amit Atyhán is forgattunk. (Atyha a Sóvidék legmagasabban fekvő, lassan elnéptelenedő települése – a szerk.) A film producere, Nagy Gábor hozta oda Leventét, s megkérdezte, nincs-e kedvem filmet készíteni erről a szolgagyermekről, aki akkor még tizenkét éves volt. Mindig hálás leszek Gábornak, és nagy köszönet a kezdeti nagyvonalú támogatásért! Megragadott Levente gyermeki őszintesége, tisztasága és sorsa, így elhatároztam, hogy dokumentumfilmet készítek róla.

Moharos csütörtökön bemutatott filmje négy, más és más időpontban készült rövidebb film szintézise. Ahogy kísérte Levente és bátyja, Csaba sorsát – aztán egy idő után már csak Leventéét… –, mindig elkészített egy-egy fejezetet, amelyek önállóan is megállják a helyüket. Olyannyira, hogy azok külföldi és hazai fesztiválokon díjakat nyertek, illetve versenybe kerültek.

A téma találta meg a rendezőt

Moharos a Szolgának születtek keletkezése kapcsán elmondta, hogy ebben az esetben nem ő bukkant rá a témára, hanem az találta meg őt, szerinte sorsszerűen, s nem véletlenül…

Filmem a gyermeki kiszolgáltatottság fokozatairól szól. Leventét és Csabát a szüleik két osztály elvégzése után kivették az iskolából, és beadták egy módos gazdához, akinél családtagként éltek, kaptak élelmet és ruhát, sőt még némi pénzt is. A gazda azonban kezdetben a szülőknek adta a pénzt, azok meg elverték – mondta a rendező.

Levente és bátyja monológjaiból lehangoló sorsok, élethelyzetek rajzolódnak ki. A falusi kultúra szerves része a hajnali pálinkázás munkába indulás előtt, ahogy Levente elmondja az egyik jelenetben,

szinte sorsszerű volt, hogy korán rászokott az italra, ami azóta is fogva tartja. 

Letaglózó élmény bepillantani a kora tavasztól késő őszig fenn a hegyen juhászként dolgozó Levente életébe. Lakóhelye a kalyibának nevezett tákolmány, ami nem más, mint egy doboz, amelyben épphogy elfér egy ágy, és amelynek az egyik oldala nyitható. Itt éli az életét hét-nyolc hónapon keresztül, miközben kutyáival védi a nyájat az alkalmanként arra járó medvéktől, farkasoktól. 

Ugyanakkor az is kiderül a filmből, hogy félreérti a szituációt az, aki a Magyarországon sajnálatos módon, leginkább a cigányság körében elterjedt csicskáztatással keveri össze. Leventéék esetében szó sincs arról, hogy ők adósrabszolgák lennének, ellenkezőleg: túlélésüknek jószerivel ez az egyetlen lehetséges módja – magyarázza a rendező. – Gazdáiknál úgyszólván családtagként élnek, kapcsolatuk emberi, és bármikor eltávozhatnának, ha lenne hová…

Elkerülhető-e a tragédia?

A film legdrámaibb jelenete, amikor kiderül, hogy Csaba, Levente bátyja

Levente könnyeivel küszködve meséli el, hogy találta meg fivérét a mestergerendán lógva. Csaba súlyos alkoholista volt, sorsa sajnálatos módon megelőlegezi öccse életének valószínű alakulását is. 

Törvényszerű-e, hogy a szolgaként felcseperedő és az alkohol rabságában vergődő fiatalok élete tragédiába torkollik? Igen is, meg nem is. Hiszen a filmben találkozunk Lacival, Ágival, Leventéék egyik húgával és öccsével, akiknek megadatott a tanulás lehetősége, és akik úgymond normális életet élnek, van családjuk és rendszeresen találkoznak bátyjukkal. 

A Szolgának születtek bemutatója után a MOME auditóriumában folytatott pódiumbeszélgetésen felmerült, hogy vajon tipikusan székelyföldi történetet dolgozott-e fel Moharos Attila, de a rendező szerint a gyermeki kiszolgáltatottság sokfelé létező probléma, és véleménye szerint rossz irányba vinné el a narratívát, ha mindezt speciálisan székelyföldi tragédiaként állítanánk be. 

Sztárvendég a Mesterkurzusokon 

El kell mondanunk a csütörtöki bemutató kapcsán, hogy a Kollarik Tamás PhD egyetemi docens, producer és Gorka-Focht Máté doktorandusz, oktató által vezetett Mesterkurzusok sorozatba bekerülni egyre komolyabb elismerést jelent a filmes szakmában. 

„Mi is érezzük, hogy a MOME-n kívül is egyre elismertebb a programunk. A vitathatatlan minőséget és értéket mutatjuk be, ennek képviselői, Csupó Gábor, Rófusz Ferenc, Ternovszky Béla, Mikulás Ferenc, Szilágyi Varga Zoltán, Milorad Krstic, Orosz István mind ilyen alkotók. Az őszi tervekről talán annyit, hogy van kiszemeltünk.

kevesen mondhatják magukról, hogy keresztnevük angol igei alakja, a lajosing egy stílust jelez, fociban a Puskás-csel, tornában a Magyar-vándor ehhez fogható ” – mondta az Indexnek Kollarik.

Kollarik megkapta idén a Nemeskürty-díjat, ráadásul a tanár úrnak tanítványa is volt. „Sokat tanultam Tanár úrtól a filmes igazgatásról is, amit producerként, vagy korábban, az állami filmes program vezetőjeként is kamatoztathattam. Tanár úr a felkészültségben, műveltségben és iskolázottságban hitt, miközben nagy alázattal az értéket kereste, amely nem előjog, és csak felfelé nézve nem megtalálható. Hát valami ilyenért hívtuk meg a Mesterkurzusra a Szolgának születtek című filmet.”