Nem elég egy jó történetet megtalálni, ha nincs ügyesen feldolgozva – filmen, színházban vagy könyvben –, könnyen érdektelenné válhat a legizgalmasabb alapanyag is. Nagy Anikó Mária és Lukácsy György viszont úgy kapta el a fonalat egy magyar fiú és egy angol lány megtörtént eseten alapuló, kémdrámába illő – mert valójában az is – szerelmi históriájában, hogy arra még a valódi főszereplő is rácsodálkozott. Az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című filmet 2024. május 26-án mutatja be a Duna Televízió.

Milyen érzés lehet 600 oldalnyi titkosszolgálati anyagot kézbe venni egy olyan történetről, ami elviekben csak két emberre tartozik? Amelyben részletesen le van írva, hogy a szerelmesek mikor, hol találkoztak, miről beszélgettek, és még fotókkal is dokumentálják a mozgásukat – igen, még akkor is, amikor azt hitték, meghitt kettesben vannak. Eszükbe juthatott-e egyáltalán, hogy 

Hiába írtunk 1968-at, amikor Magyarország éppen baráti segítséget nyújtott a Szovjetuniónak Csehszlovákia lerohanásával, a ma 76 éves Tóth Miklós nem gondolt erre. Naiv volt, szerelmes, és eszébe sem jutott, hogy ha Alexandrával, a brit nagykövetségen dolgozó titkárnővel szerelmi kapcsolatba bonyolódik, annak akár börtön is lehet a vége. Miklós nyolc hónapra zárkába került, szerelme ez idő alatt férjhez ment.

Megindul a nyomozás

Tóth Miklós már megírta regényben, drámában is a történetét, amikor a film ötletével megtalálta őt Nagy Anikó Mária és Lukácsy György. A két rendező − bár érezték, hogy kincs van a kezükben − komoly dilemma elé került, hogy miképpen is dolgozzák fel ezt a szerelmi-történelmi históriát. Legyen belőle dokumentumfilm? Hiszen anyag van bőven, szakértőket is meg tudnak szólaltatni, szemtanúk is élnek még.

Vagy legyen játékfilm? Egy jó forgatókönyv alapján kiváló fiatal színészeink életre tudják kelteni a szereplőket a jól kitalált korabeli miliőben. A ruhák, a frizurák, az autók, a lehallgatóberendezések, a füstölgő cigaretták jól visszahozzák a kort, és izgalmakban sem lenne hiány.

Ők azonban egy harmadik utat választottak, ami azt jelenti, hogy vannak a filmben szakértők és dokumentumok, vannak benne leforgatott jelenetek, de van benne még valami: a film elkészültének története.

És ez nemcsak azt jelenti, hogy látunk beszélgetéseket a filmesek és a szereplők között, kvázi olvasópróbát, ahogy egy asztalnál ülve felolvassák még az instrukciót is – hogy X. Y. most odamegy, és kinyitja az ajtót –, vagy hogy egy stúdióban, mikrofonba olvasnak fel részleteket a jelentésből, hanem komplett oknyomozást is látunk, de olyat, hogy a premier előtti vetítésen mindenki lerágta mind a tíz körmét.

A nyomok külföldre vezetnek

A megtörtént esetet feldolgozó új magyar film, az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója valóban az, amit ígér. Izgalmas műfaji kísérlet, amelynek során a filmesek rekonstruálják az akkor történteket, és olyan titkok nyomába erednek, amelyeknek a szálai napjainkig vezetnek.

Ki ez az Alexandra? Lehet, hogy ő is kém volt? Hírszerzésgyanús személy? Honnan tudta a titkosszolgálat, hogy mikor hova mennek, mire készülnek? Besúgó is volt a társaságban, aki barátként, sőt rokonként vett részt mondjuk egy vidéki disznóvágáson? Vagy nem is csupán egyszerű besúgó volt köztük, hanem magas rangú hírszerző tiszt, aki úgynevezett akciólakást is tudott szerezni, ahol még a televízió képernyője mögött is kamera lapult?

A rejtély apránként tárul fel, a mozaikok szép sorban kerülnek egymás mellé, hiszen a jelentések például kutathatók. A történelmi oknyomozásban a produkció legfontosabb partnere Szekér Nóra, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatója volt, és fellibbent a fátyol sok mindenről, de a történet sajátosságai miatt a nyomok Magyarország határain túlra vezették az alkotókat.

A még élő tanúkat – akik nem a jófiúk csapatában játszottak – próbálták megkeresni: sokatmondók a reakcióik. A nyomozásban részt vettek történészek, külföldön élő újságírók, ismerősök, ismerősök ismerősei, külföldön dolgozó magyarok, és a hurok egyre inkább szorult a legfőbb szereplő, Alexandra körül.

Hol van most Alexandra?

Mert a legnagyobb kérdés mégiscsak az: hol van Alexandra, mit csinál most, hogyan emlékszik ő a történtekre? Mit jelentett neki ez a szerelem, van-e lelkiismeret-furdalása? És ha a film, amely igazán alaposan körüljárja a sztorit, nem tenne föl minden kérdést, akkor a néző fejében dolgozik tovább mindaz, amit látott. Belegondolhatunk abba, hogy ennek a ma már idős embernek börtönviselt múlttal kellett munkába állnia, családot alapított, és felépített úgy egy életet, hogy 

Tóth Miklós – aki a saját elmondása szerint most értette meg a több mint ötven éve történteket – úgy szerepel a filmben is, mint egy derűs, a világra nyitott, kíváncsi ember, aki humorral és méltósággal szembesül azzal, ami éppen kiderül. És mivel egyszerre zajlott a forgatás és a kutatómunka, az operatőrök – Kőrösi András, Antal-Demes Szabolcs, Tóth Levente és Csíkszentmihályi Ajnácska – kamerái az első reakciókat tudták rögzíteni.

Jó partner volt ebben Mészáros Martin, aki a fiatalkori Miklóst alakítja a filmben. Amikor Tóth Miklós például telefonál, Mészáros Martin arcán is látszik a feszültség, hogy most mi lesz, és nem azért, mert ezt az instrukciót kapta. Együtt kerekednek fel, hogy a külföldre vezető szálakat is felgöngyölítsék, nyomukban a stáb, amelynek tagjai a háttérből segítik őket.

És most mit csinálunk?

Alexandra Parmentert a játékfilmes jelenetekben Barta Ágnes alakítja: az angol lány szerelmes a magyar egyetemistába, mégis van benne valami távolságtartás. Mellettük többek között olyan nagyszerű színészeket láthatunk a két idősíkon játszódó, fordulatokban gazdag filmben, mint Nagy Mari, Gyöngyösi Zoltán, Zoltán Áron, Horkay Barnabás, Kaszás Mihály és Rajkai Zoltán, de ebben a szokatlan formátumban szereplővé válik mindenki, a rendezők, a történész, maga Tóth Miklós és a színészek civilben is.

A film legnagyobb erénye, hogy nem vált történelmi filmmé, hanem talán a dokumentumfilmek legszebb hagyományát követve úgy rögzíti az eseményeket, hogy 

Ezalól nem kivétel Tóth Miklós sem, aki szinte újraélte a történteket, és akit a filmesek újabb kalandokba is belevontak. „És most mit csinálunk?” – kérdezi egy-egy fordulóponton Miklós, amikor például kézzelfogható távolságba kerül valamelyik korabeli szereplő, a válasz pedig a kamera mögül érkezik: „Most fölhívjuk.” És az idős ember ekkor vagy megrémül egy pillanatra, vagy időt kér, vagy erőt vesz magán. Ahogy közösen alakítják a film történetét, érződik a bizalom, ami kiépült közte és az alkotók között.

De a legjobb ebben az egészben mégis az, hogy nincs egyedül, mögötte áll most már nemcsak az egész stáb, hanem a nézők is, akik együtt izgulnak vele, és azzal, hogy megismerhetik a történetét, együttérző szemtanúvá is válnak. Hogy mi lesz a nyomozás vége, az kiderül a filmből, amelyet 2024. május 26-án mutat be a Duna Televízió. Az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című alkotás létrejöttét a Nemzeti Filmintézet támogatta.