Hat órával előttünk járnak az időben, és legalább egy átszállásra lenne szükségünk ahhoz, hogy Magyarországról Balira jussunk. A minimum 16-18 órás utazás sem sokakat borzaszt el attól, hogy a szigetre utazzanak, hiszen az európai életstílustól merőben mással találkozhatnak ott. Az Istenek szigetének is nevezett paradicsomban a nyugalom járja át az odautazókat, és valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag mindig visszavágynak. Részben erre kereste a választ az On The Spot csapata, azaz Cseke Eszter és S. Takács András, akik már harmadik éve élnek Balin, a kislányuk pedig ott is született. A pár a legújabb, RTL+-on megjelent sorozatában – amelynek egyelőre az első két részét mutatták be – az ubudi királyság leszármazottaival interjút készítve próbált utánajárni, minek köszönhető, hogy évente hatmillióan keresik fel a karizmatikus erővel bíró Bali szigetét. 

Ahogy a szériában az egykori balinéz uralkodó leszármazottja, Tjokorda Raka Kerthyasa kifejtette, évtizedekkel ezelőtt a nép a királyi családtól várta el, hogy mutassák az utat, és találjanak megoldást a falvak problémáira. Azután viszont, hogy Bali 1956-ban az Indonéz Köztársaság része lett, a szerepük jóval jelképesebbé vált – továbbra is köztiszteletnek örvend, de leginkább rituálék és szellemi tanácsadás formájában nyilvánul meg. Tjokorda Raka Kerthyasa fia, Tjok Gde Kerthyasa herceg – akire Raka az apja reinkarnációjaként tekint – úgy fogalmazott, a családfájuk 22 generációra nyúlik vissza. Őseik papok voltak, akiket Balira küldtek a Majapahit birodalom – ami a történelem legnagyobb hindu-buddhista birodalma volt – Kadiri dinasztiájából. A Kerthyasa család tehát nagy múltra tekint vissza, apa és fia pedig a sorozatban igyekeznek megismertetni a balinéz hagyományok, szertartások és rituálék fontosságát, amelyek mind felelősek azért, hogy a szigetet olyan energiák járják át, amelyeket nemigen lehet máshol megtapasztalni a földön.

Ausztráliába vitte a sors

Tjokorda Raka Kerthyasa kifejtése szerint a vallás egy rendszer, ami egy eszköz arra, hogy elérhessük a szabadságot. Mint megjegyzi, a spirituális szó a spiritből, azaz a szellemből, illetve a rituáléból áll össze, ami arra enged következtetni, hogy ha kizárólag rituálék lennének, abból hiányozna a szellem, vagyis nem lenne benne erő. A produkcióban egyébként végigkísérhetjük többek között a szentelés lépéseit, annak elemeit, továbbá a bemutatott „áldozatok” jelentőségét. 

Ez egy közvetítő eszköz az elménknek, az érzéseinknek, hogy elérhessük az abszolútumot, amit magunkban hordozunk Istentől. Újra feldolgozzuk, aztán felajánljuk Istennek

– jegyezte meg Raka az áldozatokkal kapcsolatban, azonban neki egy másik országba kellett költöznie ahhoz, hogy jobban megismerhesse a balinéz kultúrát.

Ahogy a produkcióban megjegyzi, egy időben a fiataloknak, főleg a királyi családban, a saját kasztjukból kellett házasodniuk. Azt érezte, neki más sorsot szántak, így 1978-ban egy ausztrál nőt vett feleségül, majd Ausztráliába költöztek, hogy ott szülessen meg kisebbik gyermekük. Raka idősebbik fia, Gde kijelentette, apja úgy hivatkozik erre az időszakra, hogy ez volt a 12 éves száműzetése az erdőbe – ami egy utalás a hindu pandavákra, akik 12 éves száműzetésbe vonultak, hogy önmagukat megismerve egy mélyebb tudásra tegyenek szert. Raka Ausztráliába költözve művészetet tanult, azonban kifejtése szerint Balitól való eltávolodása nem azt jelentette, hogy nem szerette a kultúráját, hanem azt, hogy beletörődött abba, ezt az utat szánta neki az élet.

A kulturális különbségekkel viszont nehezen tudott megbirkózni. Példaként említette, hogy míg Balin mindenki csendben eszik, Ausztráliában ugyanúgy folytatódik a beszélgetés, amiből azt szűrte le, a helyiek nem tisztelik eléggé az ételt. Elmondása szerint úgy érezte, mintha nem lenne önmaga Ausztráliában, és ott ismerte meg igazán a balinéz kultúrát. Ez részben azért alakult így, mivel sok ausztrál kérdezte őt ezzel kapcsolatban. Másrészt a balinéz tradícióknak megfelelő templomok és papok híján más utat kellett választania ahhoz, hogy kommunikálni tudjon Istennel. Úgy fogalmazott, mindezt a természet filozófiáján keresztül tette, és hamar ráismert arra, hogy látja az emberek lelkét, nem csak a fizikai adottságaikat.

A halál a testi létezés része

Európai szemlélettel és más vallási hagyományokat ismerve viszonylag nehéz befogadni mindazt, amiről Raka és fia, Gde a szériában beszámolnak. Az viszont világossá válik, hogy a Balinak tulajdonított spirituális erő abban is rejlik, hogy a lakosok máig őrzik hagyományaikat – attól függően, hogy a sziget mely részéről származnak –, amelyeknek sok olyan elem képezi részét, amikkel aligha találkozhatunk a világ más pontjain. Példaként lehetne említeni a szertartásokon használt maszkokat (a barokot vagy a rangdát) – amelyekkel elűzik a félelmet, és megvédik a falvakat vagy akár az öltözködésüket, amit szintén a megtisztulás egyik eszközeként használnak –, vagy épp azt a bábjátékot, amit egyes ceremóniák alatt adnak elő amiatt, hogy a láthatatlan szellemek azt nézzék, és ne zavarják meg a szertartást. 

Ahogy a sorozatban elhangzik, Bali több kultúra lenyomatát őrzi, azaz ugyanúgy megtalálhatóak benne kínai vagy görög eredetű elemek – magyarul összerakták, mint egy puzzle-t. A produkcióban több felvételt is mutatnak a különböző ceremóniákról, amelyeken a megtisztulásé a fő szerep, illetve videók láthatók a helyiek transzba eséséről is. Ennek kapcsán Raka azt állította, ha valaki egészséges, akkor nem tud transzba esni. Amennyiben pedig megtörténik, és az illető összeesik, szentelt vízzel spriccelik le: „Amikor valakinek meg kell gyógyulnia valamilyen okból, transzba esik, hogy érzelmileg képes legyen az elengedésre, de fel kell tudnunk ismerni a transzt. Máskülönben félreértjük a dolgot, és rosszul is használnánk”.

Mint hozzátette, a gyógyulás az elengedésről szól, viszont a lélekre és az elmére is hatni kell, hogy testi, fizikai gyógyulás menjen végbe. Kijelentve, a mentális állapot hatással van a szervezetre, a szervek az illető energiájára, azok meg a lélekre és a szellemre. A sorozatban arról szintén szó esik, hogy a balinézek a halált a testi létezés részének tekintik, mivel ami nem születik meg, az nem is tud meghalni. Raka kiemelte, nem könnyű szembenézni a halállal, de a helyiek közül sokan tudatosan gyakorolnak, meditálnak – felemlegette édesapját is, aki ugyan nem volt beteg, de előre eldöntötte, hogy pontosan mikor fog meghalni: 1967. január 1-jén 10 órakor. 

Amikor elhamvasztanak egy holttestet, az öt elem visszatér a természetbe. A föld a földbe, levegő a levegőbe, a tűz a tűzbe, a víz a vízbe. A második égetés a suksma sarira megtisztítása. A suksma sarira a szemmel nem látható test. A test, amit az elménk szült. Az emlékek, az érzelmek és az érzések, ez egy másik láthatatlan test. A tűz megtisztítja a lelket is, amit elfedtek a jellemvonások, a személyiség

– tette hozzá, megemlítve, ezt úgy kell elképzelni, mintha egy hagymáról lenne szó, aminek lefejtve a rétegeit a közepén már semmi nem marad, csak a teljes üresség. 

Raka úgy folytatta, ez a hamvasztás folyamata mindaddig, amíg a lélek el nem veszíti nevét, formáját, és nem lesz belőle Batata Guru, azaz Isten. Ezt követően a lélek egyesül a mindenséggel, és reinkarnálódhat, ami főleg a karmától függ. Megjegyezve, a cél nem a reinkarnáció, hanem hogy eggyé válj a teremtéssel.

Mi olyan vonzó Baliban?

A széria több pontján elhangzik, hogy a balinézek úgy vélik, azzal tudják a legtöbbet adni a világnak, ha kitartanak a hagyományok mellett. Raka azt állította, Balin három világ egyesül: a Bhur, az alvilág, a Bwah, a látható világ és a Swah, a világ, ami felettünk van. Hozzátéve, részben az az oka annak, hogy annyi külföldi érkezik a szigetre, mivel ahol ez a három világ együtt van jelen, ott otthon érzi magát az ember. Mint mondta, ezzel okolható, hogy amint a turisták hazamennek, azonnal hiányozni kezd nekik Bali, hiszen otthon nem találják meg ezt a fajta kapcsolódást. Kifejtése szerint a nyugati világban élők főleg a látható világban mozognak, amelyben anyagi, fizikai nyomás helyeződik rájuk, és csak kevesen gyakorolják a vallást napi szinten, míg Balin a helyieknek a mindennapi életük részévé váltak a rituálék, és a mai napig fejet hajtanak a szellemvilág előtt.

Bár hozzá kell tenni, hogy a balinézeknek is tenniük kell azért, hogy ráébredjenek, mekkora értéket jelentenek a mai világban azok az alapok, amik a számukra adottak. Erre jó példaként szolgál Tjokorda Raka Kerthyasa fiának, Tjok Gde Kerthyasa hercegnek a története, aki arról számolt be a sorozatban, hogy amíg Ausztráliában éltek, a nevét is megváltoztatta Adamre, még inkább beilleszkedve az ausztrál társadalomba, ezzel együtt viszont háttérbe szorítva balinéz identitását, ami nem működött sokáig. A herceg úgy véli, bárki, aki Balira érkezik, egy dologra vágyik, a spirituális jelenlétre. Kiemelve, míg a szigeten a helyiek nem szisszennek fel azon, ha valaki azt állítja, majdnem motorbalesetet szenvedett, mert kirohant elé egy szellem, nyugaton jó eséllyel bolondnak titulálnák emiatt, holott más országokban is találunk ehhez köthető legendákat – akár a norvég krakent vagy az ír bansheet.

Megérkezett a jel

Az egyébként természetgyógyászként végzett herceg a sorozatban bemutat egyes homeopátiás kezeléseket, köztük transzlokációs gyógyítást – emellett többek között asztrológiával foglalkozik. Már gyerekként kiderült, hogy vannak különböző képességei, és sok üzenetet kap álmában. Egy alkalommal például, amikor egy forrásnál fürödtek az apjával, a kis herceg két kobrával játszott egy sziklán ülve. A szériában úgy fogalmaz, kezdetben nem értette ennek a történetnek a jelentőségét, ám később rájött, hogy a 13. csillagjegyet, az Ophiuchust, a Kígyótartót szimbolizálhatja, ami az orvoslás szimbóluma. Mint hozzátette, ráadásul a kígyó mindig fontos üzenetet hordoz. Az ő esetében ez egy baleset formájában érkezett, aminek következtében pár napra kómába került. Elmondása szerintszolgálaton kívüli katonákkal kezdett el verekedni, akik el akarták tenni láb alól.

Meg akartak ölni. Engem, a testvéremet és az egyik barátunkat. Betettek minket a testvérem autójába, és megpróbálták felgyújtani a kocsit. Egy taxis kihúzott minket a túloldalon, és elvitt a kórházba

– idézte fel, kijelentve, ezt egy jelnek vette, mivel aznap egy szertartáson kellett volna részt vennie, de inkább szórakozni ment. 

Ahogy megjegyezte, a halálközeli élményeket általában megszépítjük, azonban ahova ő mehetett, azt limbumnak nevezik, ami annyit tesz: középen. Hozzátette, ez még nem a túlvilág, hanem a szellemek és kísértetek földje. Balin ugyanis úgy tartják, hogy azok kerülnek ide, akiknek balesetük volt, vagy nem természetes úton haltak meg. Állítása szerint ez a rossz élmény teljesen megváltoztatta az életét, beavatásként élte meg, és csak még inkább megerősítette őt balinéz identitásában. Tiszta ösvényt rajzolt ki előtte, viszont azt neki kell kitapasztalnia, hogy melyik elágazáson kíván továbbhaladni.