Benedict Cumberbatchtől nem állnak messze az excentrikus karakterek, a színész úgy igazán Sir Arthur Conan Doyle detektívjének eljátszásával tört be a köztudatba a négy évadot megért Sherlock című sorozatban, aztán a későbbiekben A hobbit félelmetes sárkányát, Smaugot szinkronizálta emlékezetes módon, de az elmúlt években Doctor Strange köpönyegébe bújva a Marvel Filmes Univerzumának is egyik húzóarca lett. A különcséget a 47 éves angol sztár A kutya karmai közt című idegtépő westernnel járatta csúcsra 2021-ben, azonban úgy tűnik, hogy Cumberbatch időről időre képes saját magára is rálicitálni. Valami hasonlót láthatunk az Eric című új thrillerben, a Netflixen május 30-án bemutatott 6 részes miniszériában, amelyben mindenki Benedictje talán eddigi legőrültebb, legkomplexebb és legizgalmasabb szerepét alakítja.

A Netflix mostanában egészen jó érzékkel tenyerel bele a popkultúrába, hiszen nemrég nagyot szólt tőlük a Szarvasbébi, és most az Eric című újdonságukban is bőven megvan a potenciál arra, hogy hasonlóképpen meghatározó néznivaló legyen – már ha a tömegek rátalálnak. Egyébként megérdemelné a széria, melynek története középpontjában a Benedict Cumberbatch által játszott Vincent áll, egy egészen zaklatott lelkű művészember, aki egy, a Muppet Show-hoz hasonló bábos tévéműsor készítésével keresi a kenyerét. Nyilván a show-biznisz megviseli az embert, folyamatos a lelki teher az alkotón a nézettség miatt, emiatt Vincent nem is tud kellőképp foglalkozni kisfiával, a 9 éves Edgarral (Ivan Howe), aki apjához hasonlóan a kreatív tehetség jeleit adja, de senki sem foglalkozik vele. Olyannyira nem, hogy egy nap a gyerek egyedül indul el iskolába, a baj pedig megtörténik: valaki elrabolja őt.

Sokkoló látni, ahogy a Benedict Cumberbatch-féle Vincent rohamtempóban hullik darabjaira ebben a sorozatban. Már a pilotban nyilvánvalóvá válik, hogy főhősünk egy toxikus, bántalmazó fickó, aki ráadásul alkoholista is. A nejével, Cassie-vel (Gaby Hoffmann) legalább annyira megromlott a kapcsolata, mint eltűnt gyerekével.

Nem könnyű behatárolni ezt a szériát, mert nem szimplán családi dráma, hanem egy ponton – amikor Vincent elkezd egészen durva hallucinációktól szenvedni – befurakodik a történetbe a mágikus realizmus is. Ugyanis szemei előtt megjelenik az az óriási szörnyeteg, akinek a koncepcióján a főszereplő fia dolgozott oly serényen. Edgar minden vágya az volt, hogy az általa megkreált Eric (hangja: Benedict Cumberbatch) bekerülhessen szereplőként apja műsorába. Miután a kisfiú eltűnik, Cumberbatch karaktere nem elég, hogy elkezd beszélgetni és veszekedni a csak az ő lelki szemei előtt létező hatalmas szörnyeteggel, de a férfi a fejébe veszi, hogy a valóságban is meg kell alkotnia a figurát. Mert ha Edgar meglátja majd a tévében a szőrmókot, biztos rájön, hogy apja szereti, és hazajön.

Az Eric rögtön az első két epizódjában többször is összetöri a nézője szívét, és nemcsak a diszfunkcionális családi szállal, Vincent rohamos szétesésével, hanem azzal is, hogy behoz a sztoriba egy legalább ennyire tragikus sorsú nyomozót, Michael (McKinley Belcher III) személyében, aki igyekszik Edgar elrablásának ügyét felgöngyölíteni, emellett pedig saját identitásával, rejtegetett melegségével is kénytelen megbirkózni. Arról nem beszélve, hogy az 1980-as évek New Yorkjában járunk, az AIDS-járvány amerikai tetőzésekor. Egészen szívbemarkoló jelenetekkel hozza be a széria Michael épp ebben a betegségében haldokoló partnerét, valamelyest Tom Hanks klasszikusára, a Philadelphiára emlékeztetve.

Az biztosnak tűnik, hogy a tévés gálákon a legjobb férfi főszereplők között ott lesz Benedict Cumberbatch neve. Dörzsölheti a tenyerét a színész, ennyire meghökkentő és sokszínű alakítást tőle rég nem láthatott a közönség. Egy kicsit kár, hogy magára a sorozatra pont a komplexitás nyomja rá a bélyegét, túl sokat akar markolni az Eric, és néha a fókuszkeresés, a váltogatott nézőpontok miatt komótos, zavaros néznivalóvá válik a Netflix thrillerje.

Elképzelhető, hogy lesz olyan néző, aki pont ezt a sokrétűséget találja majd megnyerőnek az Ericben. Nekünk egy picit túl soknak bizonyult, és nem olyan módon ülte meg a gyomrunkat, mint a Szarvasbébi tette, hanem a lelki terror mellett még le is fárasztotta az agyunkat. Pont emiatt képtelenek lennénk végigdarálni a szériát, hiába csak hat óra az egész. Szépen lassan csipegetve azonban bőven jó néznivaló az Eric. Ellenpélda arra, hogy a streamingipar nem csak az agyatlan tartalomgyártásról szól, vannak itt néha egészen figyelemre méltó gyöngyszemek. Benedict Cumberbatch új sorozata pont ez a kategória, bár tény, hogy érzékenyebb lelkületűeknek nem ajánlott.

Zárójelben hozzáteszem, hogy azért pedig külön jár a piros pont, hogy egy Muppet-figurát képzelő fickó sztorijába zéró humort vittek, és inkább a drámát célozták a sorozattal. Remek, megsüvegelendő húzás, hogy nem estek abba a hibába, hogy a Happy!-t másolják.

7/10

Az Eric szinkronnal és magyar felirattal nézhető meg a Netflixen.