Négy nap jutott a 2024-es Magyar Mozgókép Fesztiválnak – új nevén a MOZ.GO-nak. Ez a negyedik alkalom, hogy a Veszprém–Balaton régió otthont adott a magyar film kiemelt eseményének. A június 12-i, szerdai megnyitót különleges alkotással fűszerezték:

A film, amelynek producere Lajos Tamás volt, írója pedig Köbli Norbert, a magyar színészszakma számos nagy nevét hozta össze: Koltai Róbertet, Jordán Tamást, Bodrogi Gyulát, Pogány Juditot, Hámori Ildikót, Bálint Andrást, Takács Katalint, Hermányi Mariannt vagy a főszerepet alakító Kern Andrást.

Nagyszerű volt a légkör. Irtózatosan jól röhögtettük egymást – a kamerán kívül persze. A filmezés tele van várásokkal, és amikor vártunk, mindig nagyon sokat hülyültünk, aztán a filmet csinálva persze dolgozni kellett, mert azért nagy munka egy filmet létrehozni

– fogalmazott kérdésünkre Kern András arról a másfél hónapról, amíg az alkotáson dolgoztak.

Krimi vagy vígjáték?

A film műfaja krimi-vígjáték. Hogy miként lehet előbbi misztikumát utóbbi felszabadultságával jól keverni, arról Kern András azt mondta, leginkább Bujtor István tudott volna erre jó választ adni, aki a műfaj mestere. Közösen dolgoztak olyan alkotásokon, mint Az elvarázsolt dollár vagy A Pogány Madonna. A színművész szerint nincs recept, amit követve mindig tökéletes eredmény születne, de a két stílus messze nem áll olyan távol egymástól, mint azt az ember elsőre hinné.

Nincsenek konfliktusban. Vagy a krimi, vagy a humor egy picit kárt szenved, amikor ilyet készítenek, de sok mindent ad is hozzá

– fogalmazott a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész. Amikor arról kérdeztük, hogy vajon miért nincs annyira reflektorfényben manapság a krimi-vígjáték, mint néhány évtizeddel korábban, Kern András elmondta, hogy mostanában rengeteget játszik színházban, kevesebb filmet néz, így nem tudja általánosan megítélni a helyzetet. Összehasonlításként viszont  hozzátette:

Az egész magyar krimiszakmával – a szocializmus idején, ami réges-régen volt – az volt a baj, hogy a magyar rendőrök nem voltak olyan érdekesek a filmesek számára, mint az amerikaiak. Meg voltunk őrülve. »Hát hogy lehet? Mert az amerikaiak olyan lezserek és vagányak, különösek és nagypofájúak, a magyar rendőrök meg olyan bunkók és hülyék, és arról nem is lehet filmet csinálni.« De ez valóban 40-50 évvel ezelőtt volt. Most már lehetne ilyen filmeket készíteni. Bujtornak volt is kedve hozzá, csinálta is.

Az interjúk készítése során senki sem volt könnyű helyzetben, mivel sem a színészek, sem mi nem láttuk még a mostani film végeredményét. Koltai Róbert Jászai Mari-díjas színművész, filmrendező kérdésünkre elmondta, hogy nem volt benne előzetes elhatározás vagy várakozás, amikor belevágott a forgatásba, hogy milyen végeredménynek kellene születnie.

Hatalmas megtiszteltetésnek élte meg, hogy ilyen művészekkel dolgozhatott együtt. Olyan csapattal játszhatott, akiket évtizedek óta ismer, remek színésznek tart.

A nagy premier

Az interjúk után, késő este bemutatták a Ma este gyilkolunk című filmet a MOZ.GO óriási, szabadtéri vásznán. Az alaptörténetről – hogy ne lőjünk le semmit, de hivatkozni tudjunk – annyit elárulhatunk, hogy Kern András egy színészotthonban nyomoz, ahol egy haláleset kapcsán gyilkosságot feltételez, azonban a rendőrség képviselői inkompetensnek tűnnek.

és megkezdődik a bizonyítékgyűjtés, a finom puhatolózás, miközben érződik a begyűrűző veszély. A klasszikus krimik hangulatán kívül előkerül a magyar vígjátékok abszurditása, egy-két finom, látványközpontú megoldás, a végén pedig arcpirító módon még a Mission: Impossible sorozat is beugrik a nézőnek.

Mivel igazi, hazai sztárszínészgárda látható a filmben, így nem árulunk el sokat, ha azt mondjuk, az alakításokra nem lehet panasz. A hazai színházi és filmszakma elismert nevei mind hozzák a magas színvonalat.

Az összes többi művésznél is akad olyan pillanat, amely képes nyomot hagyni a nézőben, és ahelyett, hogy falatnyi mellékszerepekről beszélhetnénk, valódi, közös játék a végeredmény.

Szintén jelentős, hogy a fiatalabb generációk képviselői is kapnak jó pillanatokat, jeleneteket, élükön Hermányi Mariann-nal, aki női főszereplőként kihozta a legtöbbet a forgatókönyvből és szerepéből.

Vizuálisan szép alkotás

Noha meglévő stílusokat vegyít, a film új vizekre nem evez, Fazakas Péter víziója tökéletesen átjön Balázs István Balázs operatőr munkájának köszönhetően. Vannak nagyon szép beállítások, amelyek egyszerűen gyönyörködtetik a nézőt, másutt csupán a történetmesélés a cél. Látványszempontból különösen választják le egymásról a nappalt és az éjszakát. Előbbi természetes, könnyen befogadható, a humort jól kiszolgálja, utóbbit viszont belengi a misztikum, a krimi műfajának súlya.

Ebben segítséget nyújt a díszlet is. A kastély, ahol a cselekmény java játszódik, számos fényképpel, festménnyel, maszkokkal és a berendezési tárgyakkal képes ráerősíteni a hangulatra, amikor arra szükség van. Ehhez adódik a zene, ami elég vegyesen merít számos különféle stílus és film hangulatából. Tetten érhető a klasszikus nagyvárosi, noir alkotások világa, a modern, szórakoztató, Robert Downey Jr. Sherlock Holmes-filmjeit idéző dallamkészlet, de a vígjáték műfaj miatt rengeteg egyéb zenei elem is megjelenik. Ennek hála a zene adott jeleneteket erősít, de kohéziós szempontból kicsit gyengíti is a képet.

Érdekes végkifejlet

A történetben hasonló érződik. A nagyon krimiközpontú és nagyon vígjátékközpontú részek egyenként erősek, azonban a váltásoknál történnek akadások, olyasfajta sérülések, amik feltehetően nem szándékosak, de megtörik a hangulat folyamát. A megjelenő rövid, romantikus szál magában szép üzenet, pozitív hatású, de elhelyezkedésében az is picit az egység rovására megy. 

Az alkotásban képesek megidézni a klasszikus krimik titokzatosságát, főként a film első felében. Közben a szórakoztató, nevettető jelenetek valóban ütősre sikeredtek, amik a film második felében átveszik a krimihangulattól a vezető szerepet. Az alkotás ezáltal sok jó pillanatot tud nyújtani,

A film végére több csavart is behoznak az alkotók. Hogy a végkifejlet mennyire tesz jót a film addig felépített világának, kérdés, mivel az üzenet is némileg módosul általa, így talán túlzottan is idillivé válik, valótlanul pozitív képet festve. A műfajból adódóan nem kőbe vésett, hogy ez pozitív vagy negatív – legfeljebb a konzisztencia szempontjából teremt némi zavart.

Összegezve a Ma este gyilkolunk szórakoztató, könnyed alkotás a magyar krimi-vígjáték műfajában, noha itt-ott többet szeretne vászonra vinni, túltöltve egy-egy részt vagy épp megtörve ezzel a folytonosságot. Kevéssé adja a nagy, mozis produkciók hangulatát, elsődlegesen nem grandiózusság jellemzi. A végkifejlet befogadhatóságát leginkább az határozza meg, hogy egyes nézőkben milyen világ épül fel a jelenetek láttán, milyen folyamatot, eredményt képzelnek el hozzá.

Mindennek ellenére a hangulat megszületik, az érdeklődést képes fenntartani, miközben szórakoztat. A színészi játékok, a díszletek, a vizuális megoldások szintén hozzátesznek a filmhez, ami valószínűleg pozitív élményként marad meg.