Alexandre Dumas regényét Matthieu Delaporte és Alexandre de la Patellière adaptálta nagyvászonra, akik A három testőr: D’Artagnan (2023) és A három testőr: Milady (2023) című filmek forgatókönyvét is jegyzik, de közel tíz éve láthattuk már moziban a Hogyan nevezzelek? című kamaravígjátékukat is.

A friss Monte Cristo-adaptáció főszereplője egy fiatal tengerész, Edmond Dantès, akit hamisan vádolnak árulással, majd tárgyalás nélkül bebörtönöznek If várába, egy Marseille melletti zord szigeterődítménybe. Sok évnyi fogság után sikerül megszöknie, hogy Monte Cristo grófja személyében bosszút álljon azokon, akik hamisan vádolták meg.

Tragédia, thriller, szatíra

A filmet a 77. cannes-i filmfesztiválon versenyen kívül láthatta a közönség, ahol közel 12 perces tapsot kaptak az alkotók. A bemutatón a rendezők mellett ott volt a film számos színésze: Pierre Niney, Anaïs Demoustier, Laurent Lafitte, Pierfrancesco Favino (aki idén a fesztivál egyik zsűritagja is), Anamaria Vartolomei és Bastien Bouillon.

Alexandre de la Patellière életében meghatározó a Monte Cristo grófja: nyolcévesen a forgatás helyszínén figyelhette, ahogy apja, Denys de La Patellière televízióra adaptálja Dumas regényét, Jacques Weberrel a címszerepben. Patellière akkor döntötte el, hogy rendező szeretne lenni.

Amit a leginkább szeretek ebben a történetben, hogy egyszerre kaland- és romantikus regény, tragédia, thriller, vígjáték, szatíra, e műfajok kölcsönhatása pedig lélegzetelállító élményt nyújt, amely egyszerre romantikus, vicces, ironikus vagy épp ijesztő

– mondta a forgalmazó közleménye szerint.

Delaporte úgy véli, Dumas „a forgatókönyvírók istene”, mert korát megelőző módon filmes szemmel írt, írói tehetsége pedig a moziban is érvényesül. Szerinte Monte Cristo egy ultramodern hős, mert ultraindividualista.

Nincsenek nagy elvei, nincs hazája, sem vallása. A különböző álarcok alatt eljátssza, hogy elérhetetlen.” De az idős grófot nem az íróról mintázták (ahogy azt gyakorta szokták): „Meg kellett teremtenünk egy olyan karaktert, aki egy összetört tükörhöz hasonlít, amiben mindenki mást lát, beleértve a sebesült férfit is, aki a szeszélyes gróf álarca alatt létezik

– mondta de la Patellière.

Hitchcock hatása

A könyv egy csodálatos történettel kezdődik, de a rendezők borúsabb nyitánnyal indítják a filmet.

Meg szerettük volna mutatni ezt a paradicsomot, de árnyalni akartuk: mintha átok ülne ezen a csodás tájon, a technicolor égbolton, ezeken a gyönyörű embereken, akik szeretik egymást. A vágásban, a zenében, és ahogy megközelítettük az eseményeket, ott lebeg felettük egy kard, ami bármikor lecsaphat

– mondta de la Patellière, aki az olyan technicolor filmek hatását hangsúlyozta, mint a Piros cipellők vagy az Arábiai Lawrence. Delaporte hozzáteszi, hogy Hitchcockhoz hasonlóan (aki az Észak-északnyugat című thrillerét a középnyugat vibráló tájain forgatta), ők is egy sötét filmet szerettek volna nyári fényben rendezni, hogy a néző érezze, ez a látvány ideális a bosszúhoz.

Pierre Niney-nek nem volt könnyű dolga, hiszen a több évtizedet felölelő cselekményben ő formálja meg Monte Cristót, a rendezők viszont az egekig magasztalták a munkáját, ráadásul hagyták Niney-t egyedül kialakítani a gróf karakterét.

Pierre rendkívüli színész, aki kivételes intelligenciával, elkötelezettséggel és munkával játszott el három különböző karaktert, akiket akár pár órán belül is váltogatnia kellett. A mi Monte Cristónk egy bizalmi paktumon alapult. Pierre titokzatos, szerény ember, ami rendkívüli előnyt jelentett a szerepéhez.

Idealizált 19. század

Ami a többi színészt illeti, sokukkal már korábban is dolgoztak együtt: Laurent Lafitte-tel az Anyu vagy apu? (2015) című romkomon – ő a Monte Cristo grófjában egy démont játszik Villefort szerepében. Patrick Mille-t az első mozifilmjük, a La jungle (2006) óta szerették volna újra szerződtetni, s most Danglars szerepét osztották rá. Adèle Simphalt és Marie Narbonne-t A java még hátravan (2019) című filmjükben láthattuk, most Angèle de Villefort és Eugénie Danglars karakterét játsszák. A női hőst, Mercédèst Claudia Cardinale és Sophia Loren keverékeként képzelték el a rendezők, amikor meglátták Anaïs Demoustier-t, akkor egyből tudták, hogy tökéletes lesz a szerepre.

Ezzel kapcsolatban a rendezők hangsúlyozták, hogy a Monte Cristo grófja egy olyan ember története, aki saját maga is újraalkot egy világot, emiatt egy idealizált 19. századot jelenítenek meg a filmben, mintha egy olyan ember fejébe pillanthatnánk be, aki egy mesei hős, és aki elhiszi, hogy az általa képzelt világ a valóság.