Egy régi történet kevésbé ismert részleteire szerettek volna rávilágítani a Netflix Első kézből című dokumentumfilm-sorozatának új részében. Az Air McNair-gyilkosság az NFL híres játékosa, Steve McNair halálát göngyölíti fel, megmutatva számos különböző szemszögből, megszólaltatva az esettel kapcsolatban lévő személyeket. Az alkotás egyszerre meséli el McNair felemelkedését, az amerikai futballban betöltött jelentős szerepét, és a halálát követő nyomozás részleteit. 

A dokumentumfilm jó netflixes termék módjára látványos alkotás, ami elsősorban a hatásra – néhol már hatásvadász megközelítésre – törekszik, de elsiklik számos momentum felett. Látszik, hogy az Első kézből, amely a steramingóriás sporttörténeti dokumentarista sorozata, alapvetően nem gyilkossági ügyekkel foglalkozik. A 2021-ben indult széria negyedik évada fut, a híres amerikai futballjátékos, becenevén Air McNair haláláról szóló résszel 2024. augusztus 20-án rukkoltak elő nálunk.

Aki nem ismeri Steve McNair történetét, annak annyit mindenképp érdemes tudnia, hogy az irányító még az ezredfordulón írta be magát a sporttörténelembe a Tennessee Titans (korábban Tennessee Oilers) csapatával, ahol nagyjából egy évtizedet töltött. Karrierje utolsó néhány évére a Baltimore Ravens csapatához igazolt. A titánokkal töltött ideje alatt számos elismerést és díjat szerzett, közkedvelt sztárjátékos volt, sokak kedvence lett. Halálának híre végigsöpört a médiában, pláne, amikor kiderült, hogy gyilkosság áldozata lett.

A Netlfix alkotása a 2009-es nyomozás, illetve McNair korábbi futballkarrierjének csúcspillanatai, fordulópontjai között ugrál, párhuzamosan mutatja be életének résztvevőit. Ahogy valaki összefüggésbe kerül a gyilkossággal, visszamennek az időben, és elmesélik, pontosan milyen kapcsolatban állt a sportolóval korábban.

Ez a rendszer működik is, stabil szerkezetet adva a filmnek. Kiemelt szerepet kap korábbi edzője, Jeff Fisher, sportoló társa, Brad Hopkins, illetve az ügyön dolgozó nyomozó, Charles Robinson. Az ő szemszögükből igyekszik az alkotás nem csupán tényekkel, hanem érzelmekkel is megtölteni a filmet. Ez hol sikerül, hol nem.

Leginkább ennek van dramaturgiai szerepe és drámai hatása, mivel a tények közismertek. Sokan megszólalnak a filmben, köztük riporterek, újságírók, sportolók, korábbi gyanúsítottak, rendőrök, azonban többen csupán említés szintjén kerülnek elő, például az áldozat családja. 

Nincs túlkomplikálva

Vizuálisan öt dologból áll össze az alkotás:

• archív sportfelvételek,
• fotómontázsok és illusztrációk,
• élő beszélgetések az érintettekkel,
• kihallgatási és nyomozási felvételek,
• illetve korabeli tudósításokból, sajtótájékoztatókból kivágott részletek.

Ezeknek a váltogatása folyamatossá teszi a filmet, de sem vizuálisan, sem a történet szempontjából nem válik kimagaslóvá, vagy igazán érdekessé. Nem nagyon kapunk semmi olyan információt, amit a Google-ön böngészve, egy-két Wikipédia-szócikket átnyálazva ne találnák meg, ráadásul gyorsabban, mint amennyi időt a filmre szánunk.

Vontatottnak azért nem mondható az alkotás, hiszen mindössze egy órába sűrítette Steve McNair karrierjét és halálának ügyét, de a jelenben megszólaltatott szereplőkön túl semmi új információt nem kap a néző. Az alkotás utolsó negyedében már azt hisszük, hogy mindenféle konklúzió nélkül egyszerre csak lezárják a sztorit,

Azt hinnénk, valami hatalmas titokra derül fény, de hirtelen hiteltelenítik Hill véleményét, majd rövidre zárják a történetet némi pátosszal, mintha senkit sem érdekelne az eset mögött megbúvó igazság, és senki sem szeretné a teljes képet összerakni.

15 perc helyett egy óra

Összességében az Első kézből: Az Air McNair-gyilkosság tipikus Netflix-alkotás lett, de nem a jobbak közül. A látvány, a hatás megvan, de dokumentarista műfajban a tudásátadás, a részletgazdagság és a plusz információk felkutatása elengedhetetlen, és ebből tulajdonképp alig kaptunk valamit. Leginkább egy videósan illusztrált Wikipédia-szócikk elevenedik meg a képernyőn, amit az sem ment meg, hogy a valóban McNairhez közeli emberek is megosztják gondolataikat.

Azt gondolnánk, hogy vizuálisan támasztják meg a sztorit, ha már történetileg nem lett nagy durranás, de itt sem érkezik semmi izgalmas. Túlerősített színezések és fény-árnyék hatások jellemzik a felvételeket, miközben sem a szögek, sem a filmtechnikai megoldások nem próbálkoznak komolyabb megvalósításokkal. Amit egyedül ki lehet emelni, az a vágók (Chris Dallas-Feeney és Taylor Alexaner Ward) nyers, de hatásos kötései, illetve Ali Helnwein és Brocker Way intenzív zenei ellentétei, amik néha már-már erőszakosan, de átlökik a nézőt egyik érzelemből a másikba.

A rendezőpáros, Rodney Lucas és Taylor Alexander Ward víziója érződik: ők a lezárásra fókuszálnak, miközben szobrot akarnak állítani az NFL egykor ikonná vált figurájának,

Az Air McNair-gyilkosság az egy órájával könnyen befogadható dokumentarista mű. Amennyiben valaki negyedórás olvasás helyett inkább egy órányi vizuális alkotásban ismerné meg Steve McNair történetét, annak jó szívvel ajánlható, viszont a veterán sportrajongók nem sok új információval gazdagodnak.

5/10