Persze lehet azt mondani, hogy Hajdu Szabolcs párkapcsolati trilógiájának befejező része keserű humorú alkotás, de inkább nagyon-nagyon szomorú. Szinte illúzió sem marad. A talányos című, fekete-fehér Egy százalék indiánt 2024. október 10-től vetítik a magyar mozik – az Ernelláék Farkaséknál és a Kálmán-nap sikere után ennek a filmnek a sötét tónusai talán kevesebb embert szólítanak majd meg, de jó, hogy elkészült.

Ennél fullasztóbb, klausztrofób filmet keveset látni. Az Egy százalék indiánnak már a színházi változata is nagyon szűk helyen játszódott – ennyiben nem különbözik a szintén lakásszínházi Ernelláék Farkaséknál és Kálmán-nap című előadásoktól –, de a film minden apró momentumot már-már kényelmetlenül közel hoz.

A lakásszínházban néhány méterre ültünk a hatalmas ebédlőasztaltól, láttuk a terítő textúráját, az asztalon lévő, apróságokkal teli tálat, a szotyolamagokat is, a szereplők mellettünk jöttek-mentek, a kamera viszont bemászik az értékes limlomok közé, a kávés pohárba, így Bántó Csaba operatőr jóvoltából látjuk a szereplők babráló kezét, ruhájuk anyagát, arcuk minden rezdülését. Sőt, a hangok is nagyon közel jönnek, ahogy roppan a napraforgómag, szisszen a szóda, készül a házilag sodort cigaretta.

Robbanásig feszült helyzet

Valami külvárosban lehetünk, a három pár temetésre érkezett, amin a film kezdetén már túl is vagyunk: kevesen jöttek el, tor nem volt, utána mindenki szétszéledt. Ők hatan egyikőjük lakásában gyűlnek össze, és most el kellene tölteniük néhány órát nagyobb balhé nélkül. Ez nemcsak azért nehéz feladat, mert a három férfi – akik fiatalkoruk óra barátok – már eléggé eltávolodott egymástól, társadalmi státuszukat tekintve mindenképp, hanem mert a párok tagjai között is robbanásig feszült a helyzet, és a nők is inkább csak elviselik egymást.

Andris és felesége, Zsuzsa (Hajdu Szabolcs és Pető Kata) jutott a legmagasabbra, Andrist tanári állás várja Mexikóban. Árpi és barátnője, a színésznő Niki (Szabó Domokos és Tóth Orsolya) hajdan talán szebb reményekkel indult, mára azonban üres tekintettel néznek egymásra és a jövőbe, Niki nem bír a férjéből értelmes mondatokat kihúzni, értelmes cselekvéssort elvárni tőle. A legmélyebbre Rajmund és felesége, Csibi (Gelányi Imre és Tankó Erika) került, Rajmund alkoholizmusa, durva stílusa, fizikai leépülése és anyagi ellehetetlenülése az egész társaságra, de még a film hangulatára is rányomja a bélyegét.

Nincs tánc, nincs segítség

Hajdu Szabolcs párkapcsolati trilógiája az Ernelláék Farkaséknál című darabbal, majd az abból készült filmmel kezdődött, amit 2016-ban mutattak be. Nyolc év telt el, mire a második rész, a Kálmán-nap is vászonra került idén tavasszal, és gyors egymásutánban már a harmadik részt, az Egy százalék indiánt is láthatjuk 2024 őszén. Mindhárom filmben-színdarabban párok, házaspárok a főszereplők, különböző problémákkal, de míg Ernelláékon még tudtunk nevetni, addig a Kálmán-nap és az Indián… egyre sötétebb képet fest arról, hogy ezek a párok úrrá tudnak-e lenni a kapcsolatuk válságán.

Az Ernelláékban még voltak gyerekek, és ez akárhogyan is, de mindig oldja a feszültséget, a Kálmán-napban a gyerekekről már csak beszélnek, de a film végén táncolnak, Hajdu Szabolcs elmondása szerint azért, hogy legyen valami jó is. 

Az első két film polgári, értelmiségi környezete helyett itt olyan lakásbelső jelenik meg, ahonnan a legjobb menekülni – Mexikóba vagy az okostelefonba. Itt nincs Lovely day, csak Víg Mihály szomorú dala: „Mindig mindent meg kell bánnod / Semmit se mondhatsz el ingyen / Minden szavadat félreértik és / Senki sincs, aki segítsen.”

Ki az indián?

A szereplők itt kimondják – mit kimondják, egymás fejéhez vágják – a problémáikat, de megoldást nem tudnak rá. A férfiak nem férfiak, csupán keménykedni tudnak, és a nők sem képesek megélni a nőiességüket. Mindenki téblábol, kimegy, bejön, pótcselekszik. Amit a moziban látunk, az filmes eszközökkel mutat még többet, mint amit egy színházi előadáson érzékelhetünk, és ez a végén jelenik meg a legegyértelműbben, a Pető Kata által játszott női karakter sorsában.

A szereplők élete, problémái univerzális kérdéseket vetnek fel, és a film nagyon komor válaszokat ad. Nem tudni, mindebben mennyire játszott szerepet az, hogy Hajdu Szabolcs a felségével, Török-Illyés Orsolyával kezdett a trilógián dolgozni, de már nélküle fejezte be, mert időközben szétmentek, és számára, ahogy az Indexnek adott nagyinterjújában elmondta, ez a munka a gyászfeldolgozás része. Eleve az, hogy úgy döntött, fekete-fehér filmet forgat, sötét hangulatot teremt. Sehol egy szín, és mintha félhomályban játszódna minden jelenet. A szereplők a jelenlegi társukkal már nem tudnak élni, egyelőre (?) mégis együtt maradnak, konzerválva a boldogtalanságot.

Akkor most hol van, akit várok? / Volt, vagy majd eljön, vagy az sincsen? / Volt, vagy majd eljön, de én itt vagyok és / Senki sincs, aki segítsen.

Az Egy százalék indián címe kalandot sejtet, valami messzi gyerekkort, de erről szó sincs. Identitásválság van, gyökerek és kapaszkodók keresése, de ez a kapaszkodó egyelőre a borosüveg. A film 2024. október 10-től látható a magyarországi mozikban.