Ismét bebizonyosodott, hogy a siker titka a minőség. A Jack Ryan-sorozat erre a legjobb példa. Kikapcsolhatatlan. A Prime Videón mind a négy évad elérhető, a gyártó Amazon pedig nagyon komolyan odatette magát. Kicsit doboghat a szívünk, mert a 3. évadot Magyarországon (is) forgatták, és látva az eredményt, kétségünk sem lehet – és tanulság a honi közepesen vagy az alatt teljesítő magyar mozis-televíziós alkotásoknak –, ha egy film nem sikerül, arról legkevésbé a forgatási környezet tehet…

S ha már kikapcsolhatatlan: muszáj rámutatni a forgatókönyv fontosságára. A filmipar ugyanis ma már olyan magas technológiai szinten jár, hogy megfelelő eszközökkel (értsd: kamera, világosítás, képi feldolgozás, vágás, utómunka) csak akkor lehet rossz filmeket forgatni, ha az alkotók gyöngék, kevés tudásúak, tapasztalatlanok. Ám ha egy történetet nem írnak meg rendesen, a párbeszédek suták, életszerűtlenek, környezetidegenek, akkor hiába a technológiai fejlettség magas szintje.

A másik a rendezői, a színészi munka minősége, amit szintén nem lehet megúszni. A legjobb történet is elhal a halovány alkotói munka miatt. 

Tom Clancy szelleme

A Jack Ryan (Tom Clancy’s Jack Ryan) sorozat mindkét kritériumban a léc felett teljesít. Ezen a sorozaton húsznál is több forgatókönyvíró dolgozott, rendezőből is összehoztak tizenkettőt. Ráadásul már a sorozat nevében benne van Tom Clancy neve, ami – aki ismeri a 2013-ban, 66 éves korában meghalt amerikai bestselleríró regényeit és az azok alapján készült filmeket (például: Vadászat a Vörös Októberre, A rettegés arénája, Férfias játékok, Végveszélyben), az tudja, hogy Clancy maga a garancia arra, hogy a történet nem lehet unalmas.

A sorozat ugyanakkor nem Clancy valamelyik regényére épül, inkább csak tisztelgés az író teremtette kémvilág, valamint a benne intelligens hatékonysággal tevékenykedő Jack Ryan ügynök személye előtt. A négy évad cselekményszálai között ugyanakkor számos Clancy-elem felismerhető vagy azonosíthatónak vélhető – ilyen például az orosz és amerikai tengeralattjáró találkozása, vagy a kolumbiai jelenet is.

Jack Ryan megmenti a világot

Ez a sorozat, persze, nagyon Amerika-központú. Kicsit olyan, mint az idegen lényes filmeknél, mert a földönkívüliek legtöbbször a cowboyok földjét akarják leigázni, de tény: az az amerikai idea, miszerint a nemzetvédő háborút lehetőség szerint mások országában kell megvívni, a filmfolyamból is visszaköszön. Ahogyan az is felsejlik az alkotók szándékában, hogy ha Amerika megvédi önmagát, akkor ezzel együtt a világot is jobb hellyé teszi.

Milyen szép elképzelés volna ez, ha a film amúgy nem arra mutatna rá, hogy az amerikai politikát, a bürokráciát pókhálóként szövi át a korrupció, a kapzsiság, a hatalomvágy, meg egy rakás ehhez hasonló emberi gyarlóság. Ám ennyi önkritika kell egy ilyen alkotáshoz, s végül is miért éppen az amerikai társadalom volna mentes az olyan bűnöktől, amelyeket más országokban is népnemzeti társasjátékként űznek, ráadásul igen magas fokon.

A főhős karaktere már beleégett az irodalom és a filmvilág szövetébe, ám nagyon nem mindegy, ki alakítja Ryant. A CIA ügynökének szerepében láttuk már Alec Baldwint (Vadászat a Vörös Októberre), Harrison Fordot (Férfias játékok, Végveszélyben), Ben Afflecket (A rettegés arénája), Chris Pine-t (Jack Ryan: Árnyékügynök), és a maga karakterében mindegyik színész hozza is a tőle várhatót. Most azonban a sorozatabéli Jack Ryan szó szerint kimagasló a maga 1,91 centiméteres magasságával.

John Krasinski olyan természetességgel formálja Ryant, mintha Clancy róla mintázta volna az ügynök karakterét. Persze Krasinski remek színész (Hang nélkül, A hivatal), ám azt is hozzá kell tenni, hogy kiváló színésztársakat kap, és a sorozat ebben is kiemelkedőt hoz: Michael Kelly (Kártyavár), Wendell Pirece (Drót), Betty Gabriel (Tűnj el!), Abbie Cornish (Három óriásplakát Ebbing határában), Michael Peña (Váratlan szépség).

Ryan ezúttal sem elveszett figura, nem is nyámnyila irodai elemző – elvégre kőkemény tengrészgyalogosként szolgált –, hanem az események hatására kiemelkedő terepügynökké váló férfi. Vagyis csak az ébred fel benne, ami amúgy is benne van. Kíméletlen igazságkereső, ám szakmai és terepi sikerei, be kell látni, csak az irodalmi és filmes fikcióban születnek ennyire látványosra. De talán éppen erre van szüksége Amerikának és a világnak is. Muszáj látni azt, hogy valaki képes szembeszállni az állami korrupcióval, leleplezi a szemfényforgató politikusokat, nem kegyelmez egyetlen terroristának sem. 

Ryan hihető figura, nem sebezhetetlen, még akkor sem, ha amúgy alighanem számos akcióba bele kellene halnia.

Sorozat egy jobb világért

Egyvalami azonban biztosan nem történik meg, legyen bármennyire reményteli a sorozat üzenete, vagyis hogy a jó a végén győzedelmeskedni fog, mert a világ nem ettől a sorozattól lesz jobb hely. Amíg az emberek este lelépnek a streamingplatformról, és visszatérnek mindennapi bűneikhez, addig a Jack Ryan-sorozat megmarad filmes adaptációnak. Négy évadon keresztül olyannak látjuk az életet, amilyen lehet, hogy a mindennapokban is ilyen, csak másként érzékeljük, ám attól aligha lesz kevesebb a keserűség és a bánat, hogy a terroristákat a filmben agyonlövik. Ezt a képernyőkön inneni világban is megteszik, ahogyan az is elég gyakori, hogy ártatlanokat mészárolnak le különféle istenek és kormányok nevében.

A sorozat igyekezett minden olyan klasszikus konfliktust megmutatni, amelyik amerikai szempontból ma meghatározza a nagypolitika irányait. Kábítószer, fegyverkereskedelem, prostitúció, atomveszély, világjárvány, vallási fanatizmus, lelki és fizikai terror, Kína, Oroszország, Közel-Kelet, Latin-Amerika, Közép-Európa, Balkán. Ha valamit talán hiányosságként lehet említeni, az annak megmutatása, hogy ez a világ vajon mitől lett ilyen. Itt már nem az számít, ki mit koszolt, szemetelt össze, hanem az, hogyan lehet mindezt eltüntetni, kitakarítani.

Innen nézve a Jack Ryan-sorozat attól erős, hogy az epizódok végén visszatérhetünk a saját világunkba, majd éppen azért kapcsolunk az újabb epizódra, mert a képernyőn legalább megnyugvást lelhetünk, megszabadulhatunk félelmeinktől.

A sorozat 3. évadát Budapesten (is) forgatták. Jelenetek láthatók a magyar fővárosról, a Margit híd íve csodás, az pedig minden bizonnyal csak a véletlen műve, hogy a CIA és a fegyverkereskedő éppen a mai magyar elit kedvenc éttermébe, a Félixbe szervezi konspirációs találkozóját. De ez csak egy filmsorozat… Szerencsére magyar színészek is részt vettek a forgatáson, kifejezetten üdítő látvány Haumann Máté (Oppenheimer) játéka. 

A film zenéje (Ramin Djawadi – Trónok harca, A vasember, Westworld) nem hivalkodó, epikus, olykor védikus vagy éppen bibliai jóslatokat aláfestő, de alapvetően belesimul a történet feszültségébe, s ha kell, lágyít azon. A vágói munkák kiválóak, az oparatőrök pedig igazán nézhető sorotatot hoztak elénk.

Az Indexen már olvashattak ajánlót erről a sorozatról, s most, hogy már mind a négy évadot egyben látjuk, tudjuk, az alkotók maradandót hoztak létre az akciófilmek között, a terroristás-világmegmentős kategóriában. Néznénk még, pedig ma már szinte minden napunk arról szól, amit a képernyőn látunk.

8,2/10