Kicsit sem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy Mikulán Dávid és Révész Bálint KIX című dokumentumfilmje megrendítően csodálatos. A hatásvadász kifejezéseket mellőzve, a megfelelő szavakat keresve sem találunk jobbat a megrendítőnél és a csodálatosnál. A megtekintés után be kell valljuk, hogy akarjuk vagy sem, de erről az alkotásról csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni. 

A KIX kiindulópontja, hogy 12 évvel ezelőtt a film szakos Mikulán Dávid gördeszkával és kamerával járta Budapestet, a Boráros téren összebarátkozott két rosszcsont kisfiúval, Sanyival és Viktorral. Ekkor talán még a rendező sem gondolta, hogy kamerájával több mint egy évtizeden keresztül követi majd a nehéz sorsú gyermekek és családjuk olykor keserédes, de sokkal inkább megrázó történetét.

  

A dokumentumfilm kezdő képsorai olyan emblematikus alkotásokra emlékeztetik a nézőt, mint Richard Linklater Sráckor vagy Larry Clark Kölykök című mozija. De a KIX nem fikció, hanem a kőkemény magyar realitás. A dokumentumfilm nem ábrázolja, hanem nyers valóságában megmutatja a tompíthatatlan éhséget, a huszonnyolc négyzetméteres önkormányzati bérlakást, a fáradhatatlanul, megállás nélkül dolgozó édesanyát, a többnyire munkanélküli és részeges édesapát, az ürességtől kongó hűtőt, a kilátástalanságból fakadó féktelen dühöt, a bármelyik pillanatban megnyilvánuló agressziót, az utcákra és tágas terekre bízott, ragyogó szemű, jobb sorsra érdemes gyerekeket, a szeretetet, az ágyat, amin egy család összes tagja osztozik.

„Semmirekellő utcagyerekek vagyunk” 

„Én bármivel megküzdök, és én találok a világban valami olyan hibát, amit meg fogok javítani és meg fogok csinálni. Olyan vagyok, mint Jézus, én váltom meg a világot” – ezek a 9 éves Sanyi szavai, aki akkor még nem tudhatja, hogy a világ megváltása helyett pontosan mi vár rá. A KIX nézői egy olyan felnövés- és családtörténetet láthatnak, amelyben az ártatlanság fokozatos elvesztésének jelenetei jelentik az egyenesen mellbevágó csúcspontokat.

A film bizonyos értelemben leszámol a szegénységet övező sztereotípiákkal. Az alkotók olyan empátiával és szeretettel forgattak, hogy a család életébe bevonódó néző is sikerrel megszabadulhat a különböző előítéletektől. Ebben annak is nagy szerepet kell tulajdonítanunk, hogy nem egy közhelyes nyomorpornóval állunk szemben. Sőt, a KIX szívbe markoló, meghitt, a néző tudatába égő epizódokban is bővelkedik. Nemcsak a társadalmi problémákat, Sanyi életének nehézségeit, a tettek és következmények egyértelműen szoros viszonyát, hanem a szeretet különböző megnyilvánulásait is reflektorfénybe állítja, miközben – történjék bármi – az alkotók egy pillanatig sem ítélkeznek Sanyi és családja felett. De azt sem akarják megmondani, hogy a néző mit gondoljon a szereplőkről, a valóban megtörtént (bizonyos esetekben tragikus) eseményekről.

A rendezők bravúrjai közé sorolhatjuk, hogy a cselekményben egyre jobban elmerülő néző akaratlanul is együttérez, és megkedveli az önsorsrontásban kiemelkedő teljesítményt nyújtó, ördögi körökből szabadulni képtelen családot. 

Semmirekellő utcagyerekek vagyunk, de anyukánk még így is elfogad minket, és szeret

– mondja a film egyik pontján a kis Sanyi, aki idővel nemcsak az ártatlanságát, hanem gyermeki tisztánlátását is elveszíti, hogy egy drámai csúcsponton talán fokozatosan visszanyerhesse.

Azt hiszem, el sem tudják képzelni, milyen nehéz beszélni erről az alkotásról anélkül, hogy ne vázolnánk fel részletesen Sanyi elmúlt 12 évének történetét, de az olvasót nyilvánvalóan nem akarjuk megfosztani a KIX nyújtotta katartikus élménytől. Annyit azért elárulhatunk, hogy a film megtekintése után számtalan kérdésük marad. A legfontosabb valahogy így szól majd: „Vajon mi van most Sanyival?”

A dokumentumfilm 2024. november 21-én érkezik a magyar mozikba. A magyar–francia–horvát koprodukcióban gyártott alkotás eddig kilenc díjat nyert, többek között a Legjobb Fiatal Alkotó Díját a ZagrebDoxon, a FIPRESCI-díjat a wiesbadeni GoEast fesztiválon, illetve a kolozsvári TIFF-en a legjobb dokumentumfilmnek járó elismerést. A KIX Magyarországon először a november 6–13. közt megrendezendő 21. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál versenyprogramjában lesz látható.

10/10