„Valótlanságokkal és ízléstelenséggel teli film, amely nagyon remélem, hogy megbukik… olcsó, rágalmakkal megpakolt, politikailag undorító fércmunka, és épp a 2024-es elnökválasztások elé időzítették, hogy ártsanak a kampányomnak. Ennek a szemétnek az írója, Gabe Sherman egy semmirekellő, tehetségtelen szerencsétlen. Mindenki, aki ebben részt vett, emberi hulladék, de a mozgalmamnak még ők sem tudnak ártani” – többek között ez olvasható az Egyesült Államok korábbi elnökének, az épp elnökválasztásra készülő Donald Trumpnak az X-en közzétett posztjában, melyet a botrányhős politikus a Magyarországra október 24-én érkező The Apprentice – A Trump-sztori című életrajzi filmmel kapcsolatban fogalmazott meg.

Kell ennél jobb ajánlólevél egy filmnek? A Trump-sztorinak amúgy is egészen érdekes előtörténete van, Ali Abbasi rendezését a milliárdos, korábban NFL-csapatot is birtokló Dan Snyder támogatta meg adománnyal a kezdetek kezdetén, aki Donald Trump hatalmas támogatója, és jóhiszeműen úgy gondolta, pozitív képet fest majd az ismét elnöknek készülő celebpolitikusról, ha bemutatják honnan indult, miképp lett belőle sikeres vállalkozó és médiaszemélyiség. A befektető nagyot csalódott, amikor rájött a turpisságra, hogy a fentebb emlegetett, a forgatókönyvet jegyző Sherman olyan embereket kérdezett ki mikrofonnal a kezében, akik az 1980-as évek óta Trumppal dolgoztak, de archív felvételeknek, tárgyalások leiratainak garmadáját is előásta a forgatókönyvíró azért, hogy ráborítsa a bilit az exelnök fejére.

A The Apprentice – A Trump-sztori miatt a készítőket megfenyegették Donald Trump ügyvédei, az említett befektető is keresztbe tett nekik, és még az amerikai forgalmazók is úgy kerülték a botrányos alkotást, mint farkas a kutat. Végül A Trump-sztori mellé nagy nehezen beállt a Briarcliff Entertainment, bár Trump X-es posztja óta a főszereplők úgy nyilatkoztak, azt érzik, életveszélyben vannak az elnökjelölt fanatikus követői miatt, akiknél Donald Trump online közzétett szavai felbujtásként hathatnak az erőszakra.

Érdemes azzal kezdeni, hogy a The Apprentice nem paródiafilm, színtisztán látszik rajta, hogy a rendezőnek és csapatának nem az volt a célja, hogy minden áron kifigurázza a politikust. Ehelyett azt célozták meg, hogy bemutassák, mi vezet egy olyan, mindenféle empátiát nélkülöző, magát állandóan nyertesnek beállító, rémesen agresszív személyiség kialakulásához, mint amilyen az általuk lefestett Trump. A film ugyanakkor nem mentes a fikciós elemektől, felbukkannak benne hatásvadász részletek is.

Donald Trump akkor még félszeg, kicsit lúzer, de azért büszkén meséli a mellette feszítő cicababának, hogy ő milyen fiatalon lett egy igen exkluzív klub tagja. Egy olyan klubé, amelybe beletartozik egy Roy Cohn nevű (Jeremy Strong) ügyész is, aki szemet vet a feltörekvő aranyifjúra, és a bűvkörébe csalja Trumpot. Félreértés ne essék, Donnie, ahogy a filmben becézik, nem egy ma született bárány a sztori felütésében sem, de tény, hogy a könyörtelen ügyvéd iszonyúan erős és káros bélyeget nyom a főszereplő lelkére, elindítva a lejtőn. Vagy emelkedőn? Attól függ, melyik politikai oldal támogatóját kérdezzük.

Amikor azt lehetne hinni, hogy az antihősök kora lejárt, akkor fut be az amerikai elnökválasztás elé időzített The Apprentice, amelyben szinte kizárólag ide sorolható karakterek bukkannak fel. Az éllovas, aki után a Sebastian Stan-féle Trump csak kullog, a már említett Roy Cohn. Aki azt hitte, hogy Jeremy Strong azUtódlásban rohadék volt, az pillantson csak bele ebbe a filmbe: a sorozatsztár a titokban meleg, ugyanakkor a melegek ellen harcoló ügyész bőrébe bújva még a legmocskosabb módszerektől sem riad vissza, hogy az általa protezsált Trumpot sikerhez segítse. A kép a zseniális színészi alakítások terén csak árnyalódik, amikor felbukkan a főszereplő első felesége, a számító, üzletasszonyi babérokra törő Ivana személyében, a Borat 2-ben is látott Maria Bakalova a hideg-rideg kelet-európai szépséget színtiszta profizmussal hozza. Na és ne feledkezzek meg Trump apjáról, Fredről (Martin Donovan), aki legalább annyira hozzájárul Donald személyiségének filmbeli maximális torzulásához, mint a korrupt ügyész.

Ritkán csinálok ilyet, de Sebastian Stant kénytelen vagyok külön bekezdésbe szedni, az eddig a Marvel-filmek Buckyjaként látott sztár fizikailag és szellemileg is úgy lényegül át, hogy ha az amerikai politika nem szólna bele, akkor a közeljövőben biztosan rogyásig jelölnék a filmes díjátadókon. Eredettörténetről van szó, Sebastian Stan pedig visszafogottan kezd, és az esetlen Trump is ugyanolyan jól áll neki, mint az, amikor elkezd picit furán, modorosan beszélni, és immár könyörtelen, narancssárga fejű üzletemberként, vállalkozóként, őrült álmodozóként fordul személyében a tanítvány a mentora ellen.

Azt írtam, a The Apprentice nem Trump-paródia, nem mentes a fikciótól sem, ugyanakkor könyörtelenül és mindenféle szégyenérzet nélkül mutatja be az üzletember túlkapásait, nemcsak az állítólagos szexuális erőszakot, amelyet nagy valószínűséggel Ivana ellen követett el a későbbi politikus, hanem a drogfüggőségét, a túlpörgését, és azt is, hogy különféle beavatkozásokkal miképp javítgatott a külsején, amikor elkezdett eljárni a feje felett az idő. Néha a The Apprentice-ről eszembe jutottak a Star Warsból a Sithek, akik smúzolnak egymással, uralomra törnek, mégis elárulják a másikat. Mindez a filmbeli Donnie-ra és mentorára, Royra abszolút igaz, a bemutatott Trumpból a végére mindenféle emberség eltűnik, és a szemünk láttára változik afféle Frankenstein-szörnyetegévé a műtőasztalon.

A Trump-sztori néha vicces, sűrűn tragikus, de mindenféleképpen botrányos film, egy old school életrajzi dráma, amelyet az 1970-es, 1980-as évek stílusában, archív felvételeket megidézve igyekeztek felvenni az alkotók. Sikerült nekik, mert a végeredményen a forgatókönyvet és a párbeszédeket illetően is meglátszik az alaposság. Bár nyilván érdemes egy ilyen fiktív művet itt-ott fenntartásokkal kezelni, hiszen Donald ide, Trump oda, óhatatlanul kerülnek bele ferdítések, hatásvadász eszközök.

Ali Abassi filmjét – annak ellenére, hogy néha terjengősnek és túlnyújtottnak érződik – az alakítások eszméletlen magasságokba emelik. Lehet, hogy a politikai gépezet lelövi, és nem lesz nézettsége a pénztáraknál, de jó pár év múlva fontos mérföldkőként lehet visszatekinteni rá ebben az önéletrajzi műfajban. Amerika Kapitány jobbkezétől abszolút nem vártam, hogy Trumpot nemcsak külsejében, hanem beszédében és gesztusaiban is ennyire megidézi, de ennek a filmnek a legnagyobb győztese Jeremy Strong, akiről állítom, hogy az Utódlás amúgy sem ügyetlen szereplőgárdájából előtte áll a legnagyobb jövő. Mindkettejüknek odaadnám az Oscart, vagyis inkább mindhármójuknak, mert Maria Bakalova is olyan érzelmi töltetet visz az egészbe, hogy az valami hihetetlen.

Hatásos a The Apprentice, szó se róla, nem is csoda, hogy Trumpot gyomorszájba rúgta, és legszívesebben a föld színéről is eltüntetné az alkotást. Pont ezért kell megnézni és értékelni.

8,5/10

A The Apprentice – A Trump-sztori október 24-től tekinthető meg a hazai mozikban.