Még csak pár napja láthatjuk a Netflixen azt a valóban mini-, csak négy részre terjedő sorozatot, ami a svéd bűnügyek egyik legérdekesebbjeként vonult be a skandináv bírósági ügyek történetébe. Mintha egy Nesbo-regény lenne a 2004-ben elkövetett kettős gyilkosság és az ezt követő kálvária.

Egy linköpingi parkban, egy teljesen szokásos hűvös svéd reggelen agyonszúrtak egy 8 éves, libanoni származású kisfiút és egy 56 éves nőt, aki a gyerek segítségére sietett volna. Az elkövető, bár igen kiterjedt volt a rendőrségi nyomozás, sőt azt mondják, a miniszterelnök, Olof Palme 1986-os lelövése óta a legalaposabb is, 16 évig nem került elő. Erről az esetről, a kutatásról és a kitartó nyomozóról szól a Netflix minisorozata, Az áttörés, ami a végére az izgalmas percek mellett váratlan érzelmi húrokat is megpendít.

A rendőrség ügyetlenkedése a mából visszatekintve azért megbocsátható, mert 20 évvel ezelőtt nem álltak rendelkezésükre olyan technikai vívmányok és újítások, amik segítették volna az adatbázisokban adatokkal, DNS-sel nem szereplő, elborult elméjű gyilkos előkerítését. A filmben azt láthatjuk, hogy sem gyanúsított, sem indíték nem volt a véletlenszerű gyilkosságra, a karizmatikus nyomozó viszont nem lankad, hiába is telnek az évek.

A várost megrendítő gyilkossági ügyben a fordulat akkor következett be, amikor Peter Sjölund genealógus csatlakozott a nyomozáshoz, és a DNS-nyomok elemzésével több mint 200 évre visszavezette a gyilkos felmenőit. Ez volt az első alkalom az európai rendőrség történelmében, hogy törvényszéki genealógiát használtak egy gyilkossági ügy megoldására, és ezzel precedenst teremtettek.

A gyilkos tehát előkerül, de ez nem igazi spoiler, mert a sorozat központi kérdése a hogyan – és persze a további nyomozást lehetetlenné tévő döglött akták kategóriájának elkerülése. Izgalmas és nagyon skandináv a sorozat, vagyis nem hatásvadász, inkább realisztikus.

Aki szereti az ilyet, a ráncos és gondterhelt skandináv nyomozókat, az igazi, botoxot és szikét távolról sem látott valódi arcokat, az kezdje el Az áttörést. Garantáljuk, ha belecsap, be is fejezi, mert a négy részt nem lehet abbahagyni, csak gyorsan befalni és élvezni. És egy kicsit talán sírni is az utolsó részen.