Most nem arra a ritka esetlen esetre gondolunk, amikor valaki szíve hölgyének kezét úgy kéri meg, hogy drágaköves gyűrűt pottyant választottja poharába. Sokkal inkább arra, amikor egy elegáns bárpultnál ülve olyan brillcsiszolókat is megrészegítően szép, átlátszóan tisztára fagyott vízkocka kerül az italunkba, amelynek puszta látványától is elolvadunk.

Az ilyen jég egyelőre nem túl gyakran kerül a poharakba, hiába ismeri már az emberiség az ételek és italok hűtésének technikáját évezredek óta. Különös jártasság nem kellett ahhoz a fizika tudományában, hogy őseink az elejtett vadak húsát jeges barlangokba rejtsék, meghosszabbítva ezzel élvezeti értéküket. Annál nagyobb szervezőkészség kellett később, hogy ne pár hónapra korlátozzák a hűtéstechnikai eredményességüket.

Az egyiptomiak és a mezopotámiaiak már Krisztus születése előtt háromezer évvel is szalmával bélelt hópincéket alakítottak ki a jég tárolására, ezzel oldották meg ételeik és italaik hűtését. Noha Hippokratész óva intette a görögöket, hogy jeges italokat fogyasszanak, hirtelen megváltoztatva így a testhő állapotát, a derék hellének nemigen hallgattak rá. Nagy Sándor például egyenesen Perzsia hegyeiből szállíttatott jeget katonáinak Petrába, hogy borukat lehűthessék.

A rómaiak azután kifinomult úthálózatuknak és a vízi kereskedelem páratlan megszervezésének köszönhetően kimaxolták a jég szállításának és tárolásának művészetét, egész iparágat építettek rá. A patríciusok ízesített jégkását ittak, de voltak olyanok is, akik

így enyhítve a nyári hőséget. A Távol-Kelet uralkodói és előkelőségei sem maradhattak ki a sorból, rózsavízzel és mézzel ízesített darált jeget szürcsölgettek meleg időben.

De mindez még nem volt igazi, poharakba álmodott jégművészet. Ahhoz a modern hűtőgépek huszadik századi elterjedése és

a japánok halak iránti rajongása kellett.

A halak frissen tartásához rengeteg jégre van szükség. Ha pedig valami kéznél van a japánoknál, abból szeretik megalkotni a legkiválóbb minőséget. Így volt ez a jéggel is. Az átlátszóan tiszta jég megalkotásától pedig már csak egy kis ugrás, hogy az amerikai mintára elterjedő bárok poharaiban is megjelenjenek a csillogóan víztiszta kockák.

Jó szokásukhoz híven ezt is elkezdték tovább finomítani, csiszolni. Manapság egy komolyabb japán bárban többféle hőmérsékletű (!) jeget tesznek a klasszikus, háromrészes shakerbe, és különböző formájú jégkockákat és gömböket a keverőpoharakba.

A jég hőmérsékletével tudják beállítani az italok optimális lehűtését és hígulását, a formájával pedig ezt finomítják még tovább. Európai bárlátogatóként is könnyen értelmezhető az, hogy

míg a nagyméretű, a pohárban „faltól falig” érő jéggömb vagy -kocka esetén utóbbitól nem kell tartanunk. Az viszont már csak a japán teaszertartásokon edződött fogyasztó számára felismerhető finomság, hogyan és hányszor forgatják meg a jeget italonként változóan a keverőpohárban, vagy hogy miért raknak különböző hőmérsékletű és formájú jeget a shakerbe, hogy aztán páratlanul elegáns mozdulattal rázzanak levegőt a koktélba.

• Amerikai bartenderek szerint mindez annak köszönhető, hogy Japánban nem volt alkoholtilalom, így folyamatosan tudott fejlődni a bárkultúra,
• míg japán kollégáik azt mondják, hogy ők csak arra törekednek, hogy a pulthoz leülő vendégük egy kicsit boldogabban álljon föl távoztakor, mint amikor megérkezett. Igaz, ennek elérése érdekében évekig csiszolják tudásukat.

Garázsban formázták a fagyott vizet

Ha pedig csiszolásról, jégfaragásról van szó, a magyar bárszcéna sincs lemaradva az élvonaltól. Három vállalkozó kedvű fiatalnak (testvérnek) köszönhetően Magyarországon is elérhető a víztiszta jég. Egy bérelt furgonnal még 2018 nyarán hozták be első jégtömbkészítő gépüket Lengyelországból, hogy a szülői ház garázsában kezdjék meg a kézműves jegek gyártását. A pozitív fogadtatásnak köszönhetően hamarosan további gépek érkeztek, így a nagyobb mennyiség ma Hoshizaki gépekben születik meg, majd kerül zacskókba.

A különlegesebb darabokat viszont ma is kézzel készítik. A mázsás jégtömbből előbb nagyobb kockákat vágnak speciális motoros fűrésszel, majd abból hasábokat, végül kockákat. Golyóformát kézi prés segítségével állítanak elő, színes jeget pedig növényi festékkel, áfonyalével, hibiszkusszal.

Egy vérbeli bartender viszont Magyarországon is saját maga formázza a jeget vendége poharába. A nagyobb tömböket kézi fűrésszel vagy bárddal darabolja, majd speciális késekkel alakítja, faragja gyémántalakúra, vagy jégfésűvel gömbbé.

Színes jeget inkább teákból készítenek, ami például egy pohárba töltött whisky ízét percről percre tudja megújítani. Amennyiben a vendégnek és persze a rendelésektől függően a bartendernek elég ideje van rá, lépésről lépésre élvezhetjük a pultnál a gyémántcsiszolókat meghazudtolóan elegáns mozdulatokat, amíg az 5x5 centis kockák csillogó brillé alakulnak át. Előkelő helyeken talán még azt is kérhetjük, hogy a bár emblémája helyett kedvesünk nevét nyomják a jégbe, így talán a lánykérésnél sem kell attól tartani, hogy az ékköves gyűrű a gyomorba kerül...