Pierre megint egy történettel jelentkezik, de olyannal, ami senki mással nem eshetett meg, csakis vele. Aki nem tudná, most bevallja, bárhol bármit evett is, sosem a mennyiségre, hanem a minőségre vágyott, és ez ma sem változott. 

Ma a breakfast (reggeli) és a lunch (ebéd) háziasításáról, vagyis összevonásáról, a brunchról mesél, és ha jól vesszük ki szavaiból, márpedig jól, ha rajta múlna, ezt a magyar nyelvben már régen rebéd néven emlegetnénk. 

Nyilván nem lepődünk meg, hogy Pierre szeretné szabadalmaztatni a rebédet, de ebben maximálisan támogatjuk. Mert amit angolból magyarítani lehet, az legyen minden Kárpát-medencében élő számára érthető és értelmezhető. Hasonlóval próbálkoztak már a nyelvújítók is, mert ami anno például hideg nyalat volt, az ma már fagylalt, vagyis ami ma még brunch, az a jövőben simán lehetne rebéd.

Most, hogy kimerítettük ezt a kérdéskört, és szurkolunk a magyarításnak, érdemes belehallgatni Pierre podcastperformance-ába, mert abból kiderül, miért is van értelme annak, ha a reggeli és az ebéd félúton találkozik. A mesélésben Pierre ráadásul eljut Lengyelországba is...

Ha valaki lemaradt volna az előző heti műsorról, amelyben a török–magyar gasztrobarátság került terítékre, kattintson ide. 

Pierre gasztroesztéta. Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.