Másik nap van, hiszen mindig másik van, de a gasztronómiában ez különösen igaz. Ha vannak napok, akkor vannak évek is, és ha vannak évek, akkor vannak emlékezetes évadok is. Az ételkultúrában márpedig vannak olyan időszakok, amelyek valamelyik vagy valamilyen ételekről szólnak.

Megálmodott összetevőről, hőkezelési és főzési módozatokról és az eredményről: az egyedi íz- és látványvilágú levesekről, főfogásokról, desszertekről. Mégis – mondja ki a mai podcast lényegét Pierre – a gasztronómiában kicsit másként érvényes a szellemi, szerzői tulajdon joga, vagyis szabadalmi ügyekben a zeneipar mintha pontosabban előríná azt, mit lehet másolni, átvenni vagy hogyan is lehet hivatkozni futamokat, dalokat.

Az Apostolok pincére, Feri bácsi ennek tárgykörében lerepít minket Pierre előadásában azokba a korokba, amikor – nem is olyan régen – egy-egy étel éttermi prezentálásához jogdíjat kellett (volna) fizetni. Az ügy olyan komoly hullámokat vetett, hogy per is lett belőle, majd a bírsági tárgyalást követően kiderült, hogy ami a zenében jogszerű, az az éttermi kultúrában egyediség, sajátosan értelmezett reprodukció.

S hogy miért? Talán csak arra kell gondolni, hogy ha kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, kétszer képtelenség pontosan ugyanazt az íz- és látványvilágot előállítani. És innentől kezdve érvényes lenne a mondás, ha lenne ilyen persze, hogy

ahány lábas, annyi pacal. 

Pierre a podcastban sziporkázó francia szavakat használ, ám előadása ettől még pontosan érthető és követhető.

Ha valaki lemaradt volna az előző heti műsorról, amelyben Pierre arról mesél, hogy a gulyásleves valójában az ellenállás szimbóluma, kattintson ide.

Pierre gasztroesztéta. Az adásban elhangzottak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.