Régóta foglalkoztat, hogy mi is lehetett a mögött a tábla mögött az Andrássy út közepe táján, a 80-as számú szétgrefitizett rombejárat mögött. A Vörös Sárkány felirat az üvegablakon egy alternatív valóságban akár egy kínai gengszterbanda jelzése is lehetne a nyolcvanas évekből, ha teljesen figyelmen kívül hagynánk, hogy magyarul írták ki, és hogy akkoriban nálunk inkább a nagybani piacozásban volt a legkomolyabb szervezett bűnözés.

Ha a neten rákeresünk a Népköztársaság útja 80-ra, akkor az is kiderül, hogy itt a 683-as számú italbolt működött, de azt kötve hisszük, hogy valóban minőségi borokat és pálinkakülönlegességeket ihattak itt annak idején, ahogyan a cégér hirdeti.

Később persze azt is megtudtam, hogy 1982-ben, amikor én még csattogós lepkét tologattam, Bíró Lajos séf itt a Vörös Sárkány Étteremben kapta az első főszakácsi pozícióját. Az első hazai kínai étterem ugyan a Kacsa volt, de az messze nem vált olyan ismertté és legendássá, mint a Vörös Sárkány, amely valóban meghonosította a távol-keleti konyha europaizált változatát Magyarországon.

Rá is harapott a hazai elit: itt volt a minden hazai színházi rekordot tartó Macskák premierjének fogadása, és Andrew Lloyd Webber zeneszerzőt is ide hívták el. Itt tartotta az esküvőjét Bárdi György, de össze lehetett futni Szilágyi Jánossal, Schmidt Pállal vagy Hegedűs Csabával is. A rendszerváltás után a kilencvenes években aztán már egyre több kínai étterem és büfé nyílt a fővárosban, az Andrássy út felújítása is megnehezítette a forgalmat, így 1994-ben bezártak; a Sárkány elhamvadt.

Nemrégiben Bíró Lajossal készült portrénkban elevenítettük fel kicsit az étterem emlékét. Cikkünk megjelenése után az alapító vezető, Kassai György keresett meg, hogy bővebben meséljen az indulásról. Számára régen várt, nagy pillanat volt, amikor sok-sok előkészítő munka után 1982. december 11-én megnyílhatott a Vörös Sárkány. Mint fogalmazott, akkoriban már igen előrehaladott tárgyalások folytak az első, közös üzemeltetésű magyar–kínai étterem, a Szecsuán megnyitásáról, s így ők „csak” a távol-keleti jelzőt használhatták éttermük neve mellett. A valóságban a nyitás percétől kezdve kínai ételeket készítettek.

Még aktív sportoló koromban, Európa különböző városait járva, vendéglátóink jóvoltából igen sokat étkeztem kínai éttermekben. Hazatérve mindig felvetődött bennem, hogy nálunk, itthon miért nincs ilyen. Többször gondoltam arra, ha majd befejezem a sportolást, nyitok egyet. Életem és munkám szerencsés alakulása folytán, igen sok baráti segítséggel álmomat meg tudtam valósítani. Miért lett a vendéglő neve Vörös Sárkány? A sárkány Kínában igen jelentős szimbólum, mely általában zöld vagy aranyszínekben pompázik. Vörös még nem fordult elő, mint ahogy Pesten sem volt még kínai étterem. Úgy gondoltuk tehát, hogy ez a név rendhagyó és egyben teljesen egyedi lesz

– írta a jégkorongosként is szép karriert befutó Kassai György a levelében.

Persze ezután mi is ráharaptunk a történetre, és beszélgettünk kicsit a Városliget egyik kávézójában, hogy többet is megtudjunk, mi is lehetett az említett üvegtábla mögött. 

Bíró Lajos sárga színű robogón érkezett

Az alapító vendéglátós pályafutása 1975-ben indult a Budapest Tourist Hotel Európában. Egy véletlen folytán (amelyek ritkán, de vannak!), került a „Kishárshegyre”, ott is először a kempingbe.

Itt rögtön vezető is lettem, a magam ura. Én voltam a főnök, a segédmunkás, a beszerző, az eladó!

Úgy tűnt, hogy az akkori szállodaigazgató láthatott benne fantáziát, ezért nem engedte el a téli szabadságára, hanem kinevezte az akkori egyik legnépszerűbb diszkóbár vezetőjének. Innen aztán felgyorsultak az események, vezető lett, és átkerült a Belvárosba a Taverna vállalathoz. Nem sokkal később a Hősök tere mellett lévő étteremben a diplomatanegyedben több együttműködést is kezdeményezett követségekkel, ezekből francia és dél-amerikai vacsorák is lettek, de a legnépszerűbbek messze a kínai ételek voltak, amelyeket egészen egy hétig lehetett náluk enni.

Amikor az új igazgató jelezte, hogy támogatja az új ötleteket, nem is volt kérdés, hogy Kassai György a budapesti kínai étterem gondolatával keresi meg őt. Több, akkoriban kevéssé gazdaságosan üzemelő éttermet néztek meg, és végül a belsőépítész a Népköztársaság útja 80. alatt található Erdélyi sörkertet találta a legalkalmasabbnak az elképzelései megvalósítására, amely kezdetben erdélyi konyhát is kínált Kövi Pál receptjei alapján, de akkor már inkább csak piálni jártak oda a vendégek.

A helyszín után még főszakácsra is szükség volt. Ekkor került szóba egy baráti beszélgetésen Bíró Lajos neve, aki hétvégéken Kugler Lászlóval járt tehetősebb házakhoz kínai vacsorákat főzni.

Miután átköltöztünk a csapatommal (szakácsok, felszolgálók...) a sörkertbe egy szép májusi napon, egy sárga (azt hiszem, Berva márkájú) robogón „berobogott” Bíró Lajos. A Kassait keresem – kezdte a bemutatkozását. Szóval talán egyórás beszélgetés után megállapodtunk, hogy három hónap alatt megtanítja a szakácsaimnak, szakácsnőimnek a kínai konyha rejtelmeit és az általa ismert, több füzetbe saját kezével írott receptjeit. A fizetség, amelyet a tanfolyamért Lajos kért, egy lóhoz való nyereg volt (nagyjából 25 ezer forint), mert akkor éppen a lovaglás volt a hobbija

– mesélte Kassai.

Akkor még szó sem volt arról, hogy Bíró Lajos odamenne dolgozni, hiszen a finn nagykövetség szakácsaként úri dolga volt, mindennap délután négy órakor befejezte a munkát, és mehetett teniszezni vagy lovagolni.

Rabok és tanulmányutak

Miután Mira János, akkori főiskolás díszlettervező elkészítette a végleges, költségkímélő terveket a kantoni stílusú berendezéshez, meg kellett találni a kivitelezőket is. Végül a büntetés-végrehajtástól érkezett a megoldás, hiszen

Az üzlet pedig „szabad kasszás” besorolásba került a Tavernánál.

Meg kell, hogy mondjam, egy olyan járatlan ösvényt kellett kitaposnom, amelyet a mai fejemmel nem biztos, hogy végigcsinálnék! Szerencsére akkor gondolkodás nélkül vágtam bele. Voltak ötleteim, elképzeléseim, segítő barátaim.

Az egyik ilyen barátja német, vagyis bajor volt, eredetileg sváb magyar. Garmisch Partenkirchenben élt, és volt egy élelmiszer-nagykereskedése, ahol mindennel foglalkozott, így tőle kapta az egyik legfontosabb segítséget. Ugyanis Achenben volt egy hatalmas kínai nagykereskedés, ahonnan sikerült rendszeresen a pótolhatatlan alapanyagokat beszerezni. Ezek az áruk aztán Garmischba kerültek, és Kassai minden hónapban egy kis furgonnal hazaszállította, majd a Medimpexen keresztül hozatta forgalomba.

Az mindenesetre kiderült, hogy a legtöbb esetben át kell alakítani az autentikus ételeket, hogy Magyarországon is sikeresek lehessenek.

Az előkészületek három hónapra rúgtak, és kis csúszás is bekövetkezett, ahogyan ilyenkor lenni szokott. Végül a Bíró Lajos által betanított szakácsok az étterem különtermében egy vacsorán vizsgáztak olyan világutazó vendégek körében, akik jártasak voltak a kínai konyha rejtelmeiben. A vizsga pedig remekül sikerült. Aztán, hogy ennek nagyobb nyomatékot adjanak, mindannyian ellátogattak az akkor már igen népszerű Gyertya étterem bárjába is, ahol megpecsételődött a jövő:

Miután már jó néhány adag whiskyt elfogyasztottunk a bárszéken ülve, oldalba lökött a mester, és azt mondta: ide figyelj, b.meg, mennyit tudnál fizetni, ha idejövök? Az igazat megvallva már régóta vártam ezt a kérdést, hiszen az elmúlt hónapokban sikerült megismernem Bíró úr gyenge pontját, a hiúságát. Ekkor azt válaszoltam: ide figyelj, b.meg, ha ezt holnap józanul is így gondolod, keress meg!

Azért akadt még egy kis probléma: Kati, Lajos felesége, akinél az étteremvezetőnek személyesen kellett kezeskednie azért, hogy a kínai étteremben mások a szokások, és nem lesz semmi kicsapongás.

Mi történt: két hónap múlva Lajos elköltözött otthonról. Na így indult az első igazi, budapesti kínai étterem Bíró Lajossal és jómagammal a siker útján.