Ilona gimnazistaként tanár szeretett volna lenni. Felvételizett is a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematika–fizika szakára. Csakhogy közben szakácsismereteket is tanult a miskolci Kossuth Lajos Gimnázium politechnikaóráin, és ez olyan jól ment neki, hogy egy éttermet is üzemeltető vezérigazgató rábeszélte: tegye félre tanári álmait, és tanuljon a budapesti Vendéglátóipari Főiskolán. Ehhez ösztöndíjat is ajánlott.
A budapesti évek több szempontból is meghatározóvá váltak Ilona életében. A főiskola után az akkor megnyíló InterContinental szállodában kapott munkát, ahol megismerte későbbi férjét, Zsidai Pétert, a hotel egyik éttermének üzletvezető-helyettesét.
Ilona éppen albérletet keresett, és Péter, aki épp Bécsbe ment egy évre dolgozni, kiadta neki a lakását – Ilona emlékezete szerint jól lealkudott áron. Egy évig telefonon tartották egymással a kapcsolatot, aztán Péter hazajött, és 1974-ben összeházasodtak.
Zsidai Ilona 1973-ban az InterContinentalban ismerkedett meg Roy Watsonnal, aki az Amerikai Szállodaszövetség elnökhelyettese és a Kahler Hotel szállodalánc elnök-vezérigazgatója volt. Watson úr amerikai cége nemzetközi hotelmenedzsment-tréninget szervezett az USA-ban, amire Ilonát is meghívta. Bár Ilona főnöke támogatta az amerikai programban való részvételt, a minisztérium nem adott rá engedélyt.
1974 második felében Budapesten rendezték meg a nemzetközi szállodaszövetségi ülést, és Watson úr újra eljött. Hivatalból találkozott a hotel vezérigazgatójával, Rózsa Miklóssal, aki a konferencia után azt mondta Ilonának: „Ha Watson úr úgy gondolja, hogy még mindig meg akarja hívni magukat, akkor próbálják meg újra.” A többes szám immár Ilona férjére, Zsidai Péterre is vonatkozott.
Ilona így emlékezett erre vissza: „Watson úr megint elküldte a meghívóinkat, majd másfél évig tologatták a papírjainkat az itthoni hivatalok. Már rég feladtuk az egészet, de egyszer csak valami csoda történt, és megjött az engedély. Így jutottunk ki Amerikába 1975-ben.”
Mentoruk iránt érzett tiszteletből és szeretetből Ilona és Péter úgy döntött, hogy Amerikában született fiuk a Zoltán keresztnév mellett a Roy nevet is megkapja.
Az Amerikában szerzett tudással és hatalmas lelkesedéssel hazatérő fiatalt párt azonnal kijózanította a magyar valóság. Pétert ezzel a mondattal fogadták a munkahelyén:
Elvtárs úr, felejtsen el mindent, amit odakint tanult! Ez nem Amerika.
1978 tavaszától Roy bölcsődés lett, és Ilona újra munkába állt. A HungarHotels sajtó-, reklámosztályának vezetőjeként bontakoztathatta ki kreatív ötleteit. Egy idő múlva Péter fogalmazta meg, hogy amennyi energiát a munkájukba fektetnek, azzal egy saját kávéházat is nyithatnának.
Ilona még az InterContinentalban ismerkedett meg egy baráti osztrák házaspárral, akik azt tanácsolták, hogy mindenképp a budai Várban keressenek ingatlant a kávéháznak. Így aztán a Várban sétálgatott Ilona és Péter a tipegő Roy legnagyobb örömére 1982 tavaszának minden hétvégéjén, hogy rábukkanjanak a megfelelő helyre. Végül a Fortuna utca 14.-ben, egy műemlék épületben felfedeztek egy zöldségest, amelynek helyén korábban pékség működhetett. Bár a borzalmasan elhanyagolt épület nem tűnt ideálisnak, Ilonáék úgy gondolták, ott megvalósíthatják álmukat.
Rengeteget dolgoztak a hivatalos engedélyek megszerzésén, majd a felújításon, hogy sikerülhessen az 1982 őszére tervezett nyitás. Bár Ilona erre nem büszke, de Roy még mindig meséli, hogy egy szeptemberi napon szülei ottfelejtették az óvodában, és amikor erre ráeszméltek, riadtan rohantak érte.
Ilona, aki ekkor még a HungarHotelsnél dolgozott, egy turisztikai kiállításon látta meg a japán festő, Fujita Pierrot plakátját, innen jött később a kávéház neve is: Café Pierrot.
Az elsőrendű minőség és a hely varázsa miatt, amelynek fontos része volt a vendéglátók által garantált családias hangulat, hamar népszerűvé vált a Café Pierrot. A rendszerváltás környékén igazi olvasztótégely volt a kis kávéház, ahol az értelmiség, a művészvilág, a gazdasági élet találkozott.
Többek között Iglódi István, Sztankay István, Garas Dezső, Mácsai Pál, Tordai Teri, Sebestyén Márta, Hernádi Gyula, Jancsó Miklós, Konrád György, Makk Károly, Mészáros Márta, de George Pataki is sokszor megfordult náluk.
Pár évvel később Károly visszatért Budapestre, nagy fogadást rendeztek a tiszteletére, amelyen a Hungarian Business Leaders Forum tagjai is részt vettek. Ilona meglepetésére Károly jól emlékezett rá, érdeklődve kérdezte, hogy van, és jól megy-e a vállalkozása.
Ilonáék a Pierrot 1982-es megnyitása után 11 évvel kaptak engedélyt melegkonyha-üzemeltetésre. Kis étlappal, nagyon szűk kínálattal indultak, a fogásokat egy kis svájci gyártmányú Bürgivel, egy kontaktgrillel készítették. A teljes megújulásra 2003-ban került sor. Az étterem alatti pince száz négyzetméterén kapott helyet a megfelelő méretű konyha, a tárolók, a raktárak és a mosdók is, a teljes gépészetet pedig egy szinttel lejjebb vitték.
Ahogy most, úgy akkor sem volt egyszerű a műemlék házak felújítása. Engedélyek kellettek a Műemlékvédelmi Hivataltól, természetesen minden ásást a régészek kezdtek. Szimbolikus, hogy épp az Európai Unióhoz való csatlakozásunk napján, 2004. május 1-jén nyitott újra a Pierrot.
Zsidai Roy 2003 márciusában kezdett el dolgozni a Boston Consulting Groupnál (BCG), a világ három nagy tanácsadócégének egyikénél. Álomkarrier előtt állt, mégis egyfolytában saját startup indításán törte a fejét. Kollégái tették fel neki a kérdést, hogy miért is foglalkozna egy ismeretlen céggel, ahelyett hogy csatlakozna saját családja vállalkozásához.
2006-ban az USA-ban a Cornell Egyetemen elvégzett egy hotelmenedzsment MBA-t. Ezután szülei Amerikában élő barátja, Kiss János – akit azóta is mentorának tekint – segítségével vehetett részt Miamiban a Hyatt akkor nyitó boutique-szállodájában egy felsőfokú menedzsmenttréning-programban. Ezt követően elbúcsúzott a BCG-től, és csatlakozott a családi céghez.
2006-ban vágott bele a család egy szórakozóhely és bár kialakításába a Vörösmarty téren akkor épülő üvegpalota első emeletén. A Viper 2007 decemberében kezdte meg működését harminc-negyven fős csapattal. Sajnos a fergeteges megnyitó buli után nem sokkal kiderült, hogy az épület rosszul kivitelezett üvegborításán befújnak a téli szelek, ezért egyáltalán nem lehetett befűteni a teret.
Három héttel a nyitás után a család úgy döntött, hogy bezárja a Vipert.
Szerencsére Roy a bérleti szerződés aláírása előtt és a szerződés felmondásakor is alaposan elvégezte házi feladatát. Beletelt pár hónapba, de sikerült lezárni az eljárást, amelyben a befektetés teljes összegét megtérítette az ingatlantulajdonos.
A Pierrot-val szemben található, Fortuna utca 21.-ben lévő helységet 1991-ben vették meg Ilonáék a Kelenföldi Közérttől. Persze ez sem volt egyszerű.
A nyolcvanas években sok időt töltött Budapesten Peter Strauss osztrák üzletember. Rengeteget járt a Pierrot-ba, ahol baráti viszony alakult ki Ilonáék és Peter között. Amikor szó esett arról, hogy a Fortuna utca 21.-ben lévő üzlethelységet privatizálják, Peter beszélte rá Ilonáékat, hogy vegyék meg, mivel a Pierrot előtti kicsi és sötét járdaszakaszból sosem lesz nagy, napos terasz, a szemben lévő épület előtt viszont nagy a tér, és a nap is odasüt.
A dolognak azért volt némi kockázata, mivel
1991-ben csak azzal a feltétellel privatizálhatták az épületet, ha öt évig közértet üzemeltetnek benne.
Ennek tudatában vásárolták meg Ilonáék az ingatlant, amelyben sok profilváltás után 2008-ban nyitottak éttermet.
Zsidai Péter ötlete volt, hogy ne a Pierrot-nak csináljanak konkurenciát, hanem indítsanak el egy bisztrót a magyar polgári konyha ízeivel. Erre a Magyarországot is elérő gazdasági világválság kellős közepén, 2008. december 12-én került sor.
Azonban egy világválság sem vethette vissza a Zsidai Csoport fejlődését, 2010-ben átvették a Pest-Buda Vendéglőt, miután a korábbi bérlő visszamondta a méltatlanul lepusztított, nagy múltú étterem bérleti jogát. A védett épületet történelmi igénnyel restaurálták, és korunk elvárásai szerint rendezték be. A falakat ékesítő motívumok P. Szabó Éva textilművész tehetségét hirdetik, aki még a negyvenes években tervezte meg az úgynevezett Pest-Buda textilt. A XIX. századi pest-budai metszeteket ábrázoló mű alapján készült tapéta azóta az étterem falát díszíti.
Amikor Roy 2006-ban az USA-ban tanult és dolgozott, felfigyelt egy cikkre, amely szerint a pesti Belvárosban található műemléki Gozsdu-udvart felújítják, és szórakozónegyedet hoznak létre. Megkérte édesanyját, hogy nézzen körül a helyszínen. Ilona ki is nézett egy ingatlant, de a felújítás elhúzódott, jött a Viper, a 21 és a Pest-Buda nyitása is, tehát megtorpant az ügy.
Közben felpörgött a Belváros, és a Szimpla Kert tulajdonosa, Ábel is sokat mesélt Roynak a pesti életről. Eljött az idő, lépniük kellett a Gozsduban, ahol az ingatlan már évek óta a rendelkezésükre állt.
Akkorra már
megjelent egy olyan réteg a bulinegyed vendégei között, akik nem a legolcsóbb borból akartak fröccsöt inni, és a hagymás zsíros kenyérhez se ragaszkodtak mindenáron.
Zsidaiék úgy döntöttek, hogy az ő helyük nézzen ki úgy, mintha New Yorkban vagy Berlinben lenne, és ehhez társuljon az a minőségi gasztronómia, amihez a budai Várban szoktatták a vendégeiket. El is képzeltek hozzá egy virtuális vendéglőst, akit Spíler Bélának neveztek el. A Spíler 2012 szeptemberében nyitott meg, és hamar a helyiek és a külföldi turisták nagy kedvence lett.
A nyitás évében figyelt fel Royra Emile Bootsma, a budapesti Kempinski Hotel akkori igazgatója. A Kempinski éppen teljes felújításon esett át, ráadásul a földszintjén található fine dining olasz éttermük helyett egy új, vagány gasztrokoncepciót kerestek. Emile 2012 decemberében kereste meg Royt, aki vállalta a feladatot.
Így jött létre az ÉS Bisztró, amely a mai napig a helyiek és külföldiek nagy kedvence, és megalapozta Emile és Roy barátságát.
Roy, megismerve a Hyatt boutique-szállodájának miliőjét, a boutique-szállodák világát, már 2006-ban érezte, hogy a családi cég fejlődésének mérföldköve lehetne egy hasonló hotel Budapesten. 2013 januárjában, amikor a csoport még javában dolgozott az ÉS Bisztró nyitásán, kiderült, hogy az Országház utca–Nándor utca sarkán lévő, korábban Állami Nyomdaként működő épület és a mellette lévő apartmanház bérleti jogát átadják a korábbi bérlők. A félkészen álló projekt tökéletesen alkalmasnak tűnt egy 11 szobás boutique-hotel és egy étterem kialakítására.
Először a Baltazár Grill, majd 2013 szeptemberében a hozzá tartozó 11 szobás boutique-hotel nyílt meg, ahol minden szoba más dizájnt kapott. Roy szerint a Baltazár nem hotel, amelynek étterme van, hanem egy vagány étterem menő hotellel.
A kulináris koncepcióért felelős Litauszki Zsolt a faszenes grillt állította a konyha központjába, ahol komoly húsok, friss halak és a város egyik legjobb hamburgere készült.
Zsolt és Lutz Lajos séf 2013-ban kezdte kutatni az új ázsiai konyhákat, amelyekben New York és San Francisco séfjei, mint például David Chang az irányadók, akik izgalmasan és laza módon használják a tradicionális ízeket. Abban biztosak voltak, hogy a következő helyüknek is a Spílerhez kell kapcsolódnia, és a gasztronómiai irány is hamar kikristályosodott.
Bujaság, nők, stílus, füstös meleg fények, fülledt erotika és a harmincas évek…
Akkoriban Sanghaj vibrált, különböző kultúrák éltek a kínaiakkal együtt és mellett: angolok, franciák, mindenki üzletelt, élt, szórakozott, keveredtek a népek és a konyhák, élvezték az életet, tombolt a zene. Ezt a hangulatot idézte fel a Spíler Sanghaj, amelyet 2014 áprilisában nyitottak meg bisztróként, bárként, szórakozóhelyként és teraszként.
Egy éven belül kiderült, hogy a magyar piac még nem érett egy ekkora ugrásra. Váltani kellett, 2015-ben az ázsiai irányt szép lassan kivezették, azóta a Spíler Original részeként tekintenek a korábban Sanghajként üzemelő bisztróra.
A Kempinski Hotelben 2013 tavaszára teljesen felújították a lobbyt, ahol egy néhány négyzetméteres, pont egy kávézónak megfelelő méretű helységet is leválasztottak. A jó feketéhez két dolog kell: jó kávéblend és egy kiváló gép, amelyen megfőzik. A gép La Marzocco lett, a saját kávé megalkotásban pedig Roy Nezvál Mátét kereste meg, aki pont akkor nyitotta saját budafoki pörkölőjét. A Kempinski kávézójában frissen készült szendvicsek, ropogós péksütemények, frissen préselt zöldség- és gyümölcslevek egészítik ki a kínálatot.
2015 májusában Roy közölte munkatársaival, hogy pályázatot írtak ki az Operaház gasztronómiájára, amelyen indulniuk kell, mert ő mint hatalmas operarajongó nem teheti meg, hogy ebből kimaradjanak. Megvizsgálták a világ 15 vezető operaházának éttermeit, büféit és bárjait, így nemzetközi szinten is egyedülálló koncepcióval indultak. Végül öt pályázat közül választották ki az ő terveiket, és 2015. szeptember 16-án megnyílt az Opera Café, a Feszty Bár, az Erkel Színház bárjai és az összes művészbüfé a két intézményben.
Amikor Royban komolyan felmerült, hogy olasz éttermet nyissanak, szokása szerint elindult szétnézni a világban. Londonban bukkant rá Jamie Oliver olasz éttermére, a Jamie’s Italianre, amelyből akkor már pár tucat működött az Egyesült Királyságban. A website-on meglátta, hogy franchise-partnereket keresnek, és egyszerűen rájuk írt.
A többit már a flow vitte, ugyanis Jamie-ék nemcsak egyből válaszoltak, de nagyon rövid időn belül találkozót is szerveztek Londonban Royjal, ahol szinte az első pillanatban eldőlt a jövőbeni együttműködés.
Jamie három vezetője 2015 őszén érkezett Budapestre, hogy pontosítsák, amit kell, és megnézzék a lehetséges lokációkat. Akkor írta ki az I. kerületi önkormányzat a régi Hadik, korábban Fehér Holló étterem évek óta üresen álló épületének bérleti pályázatát. A budai Vár szerelmeseként Ilona amellett érvelt, hogy a történelmi Hadik-szobornál legyen az étterem, ahonnan belátható a Szentháromság tér, a Mátyás-templom, és bárhová ül az ember, mindenhol gyönyörű a kilátás.
A britek először tiltakoztak, mondván, hogy a budai Vár turisztikai látványosság, és ragaszkodtak hozzá, hogy helyiek által látogatott városrészbe kerüljön az étterem. Az itteniek viszont úgy érezték, hogy Jamie Oliver nevére a magyar vendégeket is fel tudják hozni a Várba, és végre megdől a sztereotípia, hogy ott a turistákra megy rá mindenki. 2016 májusában az Ilona által javasolt helyen nyílt meg a Jamie Oliver’s Italian, és az első pillanattól a helyiek és turisták kedvence lett.
A Jamie Oliver éttermi franchise-jogokat egész Közép-Európára kapta meg a Zsidai Csoport. A budapesti siker után a bécsi folytatás mellett döntöttek. Nem volt könnyű menet, de 2017. október 31-én megnyílt a Jamie Oliver’s Italian Wien, amely csodás art déco és a bécsi kávéházak inspirálta tereivel azóta is világ legelegánsabb Jamie-étterme. Csaknem két év küzdelmes üzemeltetés után látták be, hogy Budapestről szinte lehetetlen irányítani egy ilyen nagy éttermet. Egy helyi gasztronómiai csoport bevonása lett a megoldás.
2017-ben szinte az egész évet Jamie-ékkel töltötték. A bécsi és a dél-spanyolországi nyitásokon dolgozva párhuzamosan készítették elő a Jamie’s Pizzeria nyitását a Gozsdu-udvarban.
Mivel ez volt Jamie első európai pizzériája, úgy határoztak, hogy együtt dolgozzák ki az itteni Jamie’s Pizzeria-irányt. Többek között
együtt véglegesítették azt a pizzareceptet is, amelyet azóta is használ a világ össze Jamie’s Pizzeriája.
2017. december 12-én nyitott meg a pizzéria, amelyet a pandémia miatt 2021-ben át kellett alakítani, és az újraindulás óta Jamie Oliver’s Dinerként várja a vendégeket.
Az ÉS Bisztró sikerét látva a Kempinski vezetése felkérte a Zsidai Csoportot, hogy dél-spanyolországi szállodájukban alakítson ki egy modern resortszállodának megfelelő gasztronómiai központot, ahová nemcsak hotelvendégek, de helyiek és a környékbeli más szállodában lakók is szívesen járnak. Az időzítés nem volt ideális, hiszen akkor még meg sem nyitott a bécsi és a Gozsdu-udvarbeli Jamie’s.
Roy a mai napig emlékszik az első napra, amikor megérkezett a lobbyba, elámult, majd elmagyarázta a vezetőségnek, milyen potenciál van a terekben, és miként lehetne azokat úgy átalakítani, hogy a napfény és a sok üvegfelület vegye át a főszerepet. 2018. március 19-én nyitotta meg kapuit az El Paseo del Mar nevű gasztronómiai központ, amelyben helyet kapott a Baltazár Grill, a Spíler Beach Club, a Spíler Beach Bar és a Black Rose The Bar is.
Mindeközben Budán is adódott egy kiválónak tűnő lehetőség. Pontosabban a Hadik-szobornál, a Jamie Oliver’s Italiannal szemben, a Mátyás-templomtól száz méterre. A Szentháromság téren található épületet kisebb középkori lakóházak maradványain kezdték építeni 1702-ben Venerio Ceresola itáliai építőmester vezetésével. Az új városházát ezután tovább bővítették, és a budai magisztrátus 1710. június 6-án tartotta meg benne első ülését. Az épület több mint 160 évig Buda városának, majd Pest és Buda 1873-as egyesítése után további hetven éven át a főváros I. kerületének közigazgatási központja volt.
Az ingatlant 2018 áprilisában tulajdonló alapítvány egy klasszikus magyar vendéglőt képzelt el a felújított épületben, és erre a feladatra másodikként a Zsidai Csoportot kérte fel. Az elsőre kiválasztott cég ugyanis a felújítás vége előtt belátta, hogy nem is olyan könnyű egy műemlék épületben éttermet és konyhát üzemeltetni. Visszaadták a helyet, így a Zsidai Csoport irányításával nyitotta meg kapuit a Bistro1786. A vendéglő azért kapta ezt a nevet, mert az épület alatti borospincébe vezető vaskapun az 1786-os évszám szerepelt.
Mivel a ház nem volt lakóingatlan, tökéletesnek tűnt rendezvényekre is. Egészen az első karácsonyi mulatságig, amikor kiderült, hogy a felújításkor nem hangszigetelték, és a mellette lévő lakóházban mindent hallani lehet.
Mivel így nem lehet a tervezett funkciójában üzemeltetni, a hangulatos, de a környékbelieket zavaró étterem a nyitás után három hónappal befejezte működését.
Egy éttermi koncepció kidolgozását rengeteg dolog inspirálhatja, de a Spíler Budánál egyértelműen a zene volt a főszereplő. „Keep on rocking me, baby!” Történt ugyanis, hogy 2018 nyarának egyik estéjén Roy kiült a teraszra egy üveg borral, berakta kedvenc playlistjét, és miközben hallgatta a zenét, kitalálta, mit is lehetne kezdeni a MOM bevásárlóközpontban a budai Csörsz utcában.
A Spíler Budára a mai napig úgy tekint, mint a „legösszerakottabb” éttermére. Itt helyén van a koncepció, a konyha, az ételek, az italok, a hangulat, a zene és a fények.
Ha történetként kellene megfogalmaznom azt, hogy mi történik most, akkor azt mondanám, hogy felvillan előttünk Spíler Béla újabb arcéle. Miután számos kalandot megélt a pesti Belvárostól kezdve egészen Sanghajig, majd befutott rocksztárként, elég időt múlatott már a marbellai beach klubjában, arra jutott, hogy egy leheletnyit komolyabbra veszi a figurát, itt az ideje leülni, és beszélgetni egyet a barátokkal a világ nagy dolgairól. Kell tehát egy hely, ahol egy ilyen menő rocksztár otthonra lelhet
– foglalta össze Roy, miért és hogyan került Spíler a budai oldalra. Az étterem 2018. december 14-én nyitott meg, stílszerűen egy rocktémájú partival.
2020. március 17-én reggel határozatlan időre bezárt a Zsidai Csoport összes étterme. Ilona és Péter megküzdött a szocializmus nehézségeivel, a kilencvenes évek gazdasági válságkezeléseivel, az 1999-es valutaválsággal, a 2000-es dotcomlufi kipukkanással, megbirkóztak a 2008-as pénzügyi világválsággal is, de 2020 februárjában azt érezték, hogy valami nagyon komoly baj, valami nagyon más kihívás érkezik.
A Covid-zárlat okozta sokkból felocsúdva 2020 novemberére sikerült kidolgozniuk egy olyan házhoz szállítási projektet, amelyben a tőlük elvárt minőségben elkészített ételek 90-95 százalékos készültségi fokon érkeznek meg az otthonokba vákuumcsomagolva. A befejezés és a tálalás otthoni feladat lett, ami mindössze öt-tíz percet igényelt. Tulajdonképpen a főzés örömét vitték el a háztartásokba a Zsidai Home-mal. A lezárások alatt ez a projekt tartotta életben a csapatot.
Ekkor jutott idő Roy egyik régi, gyermekkori álmára is: két vezető séfjük, Vernon Strachan és Meghraj Chavan kidolgozta saját fagyijukat.
Ilona és Péter hosszú évek óta támogatója a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak, amely hátrányos helyzetű gyermekeket segít országszerte.
A Zsidai Csoport az alapítvány ösztöndíjprogramjához csatlakozva négy hátrányos helyzetben élő, de kitűnően tanuló gyermeket támogat anyagilag az általános iskola második osztályától kezdve egyetemi tanulmányaik befejezéséig havi rendszerességgel.
Igyekeztek a leghátrányosabb településekről kiválasztani a tehetséges gyerekeket, ráadásul Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez a családnak kötődése is van. Ilona itt született, születi itt éltek, és itt is vannak eltemetve.
A támogatással a család és ezzel a Zsidai Csoport célja az, hogy minél többet tehessen olyan szorgalmas és kitartó diákokért, akiknek másképp nem lenne lehetőségük különórákra eljutni vagy olyan hangszereket, sportszereket megvásárolni, amelyek a céljaik eléréséhez szükségesek egyetemi tanulmányaik végéig.
Roy mentora, Ilonáék barátja, Kiss János mondta még a kilencvenes években, hogy szerinte Ilona olyan dinasztiát fog építeni Magyarországon, amely egyedülálló lesz.
Ilona és Péter valóban jelentős örökséget hagy Royra és az unokákra, amelynek legfontosabb része a család és a vállalkozás életét végigkísérő mentalitás és világnézet.
Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom az Zsidai Gasztronómiai Csoport Magyarország közreműködésével jött létre.
(Borítókép: A Zsidai család)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
