Nagy dohányzásfüggőségről szóló kérdőívünket 21 177 ember töltötte ki. Komoly dohányosok válaszoltak, akik leszoknának, mégis egyre többet szívnak, és boldogtalannak érzik magukat.
A kérdőívünket kitöltők 29 százaléka elszív egy dobozzal minden nap, még 22 százalék majdnem annyit. A válaszolók felére igaz, hogy nem jó a közérzete, és szintén a felére, hogy nem elégedett az életével.
Az Index dohányzási szokásokról végzett kérdőívét kitöltők háromnegyede férfi volt, a kétharmada budapesti vagy városi, a fele felsőfőkú iskolát végzett. A válaszadók kétharmada a 18-35 közötti korosztályból került ki. A minta egyáltalán nem reprezentatív, csak azt mutatja, milyenek az indexes olvasók, akik válaszoltak a kérdésekre.
A dohányzás és a függőség mértéke, úgy tűnik, nem függ az iskolai végzettségtől, ezek a jövedelemmel is csak nagyon gyengén korrelálnak: minél többet keres valaki, annál többet dohányzik, és annál inkább függőnek érzi magát. A 22 ezer válaszolóból 8440 állította magáról, hogy dohányos, 4364, hogy nem nikotinfüggő, 3914, hogy az.
Paradoxon, hogy minél jobban szeret valaki dohányozni, annál jobban szeretne leszokni. A leszokási vágy viszont nem függ attól, hogy valaki férfi-e vagy nő.
Ahogy növekszik a naponta elszívott cigaretták száma, annál jobban akar az illető leszokni. A múlt heti cikkünkben említett kettősségtől az erős dohányosok jobban szenvednek. Ezért lehet az, hogy aki többet dohányzik, azt kívánja, bárcsak sose gyújtott volna rá, és bárcsak leszokna.
Fontos összefüggés derült ki a saját boldogságérzetünk és az elszívott cigaretták száma között. Minél többet szívunk, annál boldogtalanabbnak látjuk az életünket. Nem éri meg.
A szubjektív jól lét (boldogság, jó közérzet, elégedettség az élettel) szintén csökken a cigaretták számának növekedésekor, és az is igaz, hogy minél régebb óta dohányzik valaki, annál rosszabbul van. A legerősebb összefüggést a jól lét és a kontrollvesztés élmény között találtuk. Akik nem tudják kontrollálni a dohányzási szokásaikat, azok sokkal rosszabbul érzik magukat.
A szükségem van a cigarettára élmény a dohányos énképpel függ össze legerősebben. Leszokni leginkább a függőséget átélők szeretnének, valamint a régebb óta dohányzók. Ellenben azok, akik azt gondolják, hatással vannak a saját szokásaikra, nem szeretnének leszokni.
Minél többször próbált meg valaki leszokni, annál kisebb a kontrollélménye, annál több kudarc érte. A legtöbb kontrollélményük azoknak van, akik már leszoktak, és nem hiányzik nekik. Aki leszokott, de még hiányzik neki, annak a második legerősebb a kontrollélménye, a harmadik helyen azok állnak, akik még sose próbáltak leszokni.
Az indexes olvasók 26 százaléka sosem próbált meg leszokni a dohányzásról, 14 százalék csak csökkenteni próbálta a dohányzás intenzitását, 17 legalább egyszer megpróbált leszokni, 28 százalék 2-5 alkalommal megpróbálta már. Csak a kitöltők öt százalékának nem hiányzik leszokás után a cigi.
A dohányos énkép (dohányos vagyok) a korral nő, 60 éves korig folyamatosan, utána erős csökkenés van. A ténylegesen elszívott cigaretták száma is nő. A férfiak többet szívnak, a nők mégis sokkal inkább érzik magukat dohányosnak.
(köszönjük Selymes Orsolya segítségét.)