Kezdjük a lényeggel: a Palotanegyeddel való szakítás után tovább folytatódik a Főzdefeszt kálváriája. Tavaly pecsenyére sültünk a Műegyetem rakparton, hogy aztán ősszel az autómentes nap áthatolhatatlan lakossági forgatágában sírjuk vissza a Duna-parti csillezést. Most megint új helyszínnel próbálkoznak: ezúttal a Városligetben lesznek a végtelen sör és street food pavilonok, állítólag olyan gyönyörűen kivilágítva, hogy soha ilyen szép és meseszerű még nem volt a Főzdefeszt. Konkrétan Szinyei Merse Pál Majálisával hirdetik az idei rendezvényt, és kérik, hogy mindenki hozzon magával egy plédet, amin fetrengeni tud majd a tűző nap ellen védő fák alatt. Ezt Bart Dániel főszervező állította nekünk azon a kóstoláson, amit az Élesztőbe szervezett, hogy megmutassa nekünk, milyen új sörökkel készülnek a Főzdefesztre. Sörnyitót persze nem hozott, mert minek az egy sörkóstolóra, így fejszével nyitottuk egymás után a söröket.
Előtte még elmondta a fontos tudnivalókat, amiket nem árt tisztázni az elején.
Ami a kóstolt söröket illeti: a kézműves sörforradalom most van a zenitjén. Tényleg bármilyen sört lehet már itthon inni, minden nemzetközi vonalat teljesen naprakészen követünk, kísérletezgetünk. A Bölcső Brew Crew címkéiben is tökéletesen érzi, hogy milyen üveget szorongatnak szívesen a kezükben a színes pólókba öltözött, foncsorozott napszemüveges fiatalok. Mondjuk az általuk készített Azacca Ipáról és az ESB-ről semmilyen közelebbi emlékem nincsen, de teljesen oké sörök voltak, amiket simán vásárolnék az éjjel-nappaliban a parkba kiülős sörözéshez. A Vári nővérek Summer Pale Ale-jével sincs az égvilágon semmi gond (ez az Ogre és Szent András sörfőzde koprodukciója a Csakajósörös Armandóval), jó kapudrog lehet első Főzdefesztelőknek, akik még nem tudják, mi fán terem az a kézműves sör.
Jómagunk is szoktunk sört főzni: két éve az őszi Főzdefeszten debütált az Index söre, az Ez nem egy Ipa, ami minden hibája ellenére egy nagyon szimpatikus és jóízű sör volt. Habzott, meg ez én ízlésemnek túl édes volt, de egyedi volt és különleges. Ezen felbuzdulva tavaly karácsonyra már háromféle sört főzött az Index, és mivel a nagyon jó dolgokat már nem lehet erőszakkal megismételni, ez a három főzet sajnos fantáziában nem tudta megközelíteni a korábbi meghökkentő ízvilágot. A Herbal IPA Indexes verziója nekem nem volt meggyőző, a most kereskedelmi forgalomba kerülő, Hübris Ubikeklektik Herbal IPA változatot sem hiszem, hogy fogyasztani fogom, de ez így van jól. A magyar kézműves sör palettán már nagyon sokféle főzet, sokféle ízlés van van jelen, mindenki megtalálhatja a számítását.
"Te jó ég, ez meg mégis mi akar lenni?" - háborodtam fel mégis az első korty után, majd ránéztem a Fusion Cider címkéjére és kiderült, hogy ez bizony egy komlós almabor az OK Brewerytől. "Annak viszont nem rossz" - bólogattam elismerően még akkor is, ha a Fusion Cider inkább emlékeztet valami kovászos uborkalére, mint bármire, aminek a csapolt sörhöz van köze, de én kifejezetten szeretem a kovászos uborkát. (Ők egyébként hoztak egy komló nélküli sört is Zero Hops néven, de mivel késtem, ebből sajnos nekem nem jutott, pedig állítólag Earl Grey tea szaga van. Egy sörnek!)
Úgy látszik, a komlózott cider 2015 nagy őrülete, ugyanis még egy cider van az idei újdonságok között, és a részegen összeakadó nyelvek helyzetét egyáltalán nem könnyíti meg, hogy a Hopfanaticos verziót The Infusion-nek hívják, és egy dupla ipás cider. Ha csak egy komlós cidert akar inni a Főzdefeszten, akkor ezt ajánlom, mert elég jó íze van, én a kóstoló körök után ehhez tértem vissza többször is. Nagyon-nagyon távolról, de üdeségében emlékeztet egy tavalyi kedvencemre, a gyömbéres Medvetáncra, de csak annyiban, hogy ebben a százfokban igencsak jól esik.
A Hopkins málnás búzasörét, a Realberryt viszont egészen biztosan nem nekem találták ki: a gyümölcsös söröket kifejezetten nem szeretem, ez pedig egy málnaszörp állagú és ízű könnyű sör, csak pisilni lehet tőle, azt meg be kell osztani! Egyetlen hasznos felhasználásának azt éreztem, amikor Malackaraj Anna beleöntötte egy másik, erősebb ízű sörbe, önálló fogyasztásra én biztos nem fogom alkalmazni.
A másik, erősebb sör a magát a Fuck Drugs! jelmondattal hirdető Black Mamma volt az Élesztő Sörműhelytől, amiből szintén nem fogok kettőt egymás után letolni, de csak azért, mert minden üvegben két presszó lapul a sörbe keverve, én meg már akkor sem tudok elaludni, ha hat után iszom egy kólát. A Black Mamma viszont nagyon-nagyon ízlik, annak ellenére, hogy egy fekete stout, ami nekem nem műfajom, ez viszont nem keserű, ellenben könnyű, és csak 6%-os, de pont ezért kell vele nagyon óvatosnak lenni.
A Monyó Brewing Company is hozott pár új sört, ezek közül névben igazán erős a Brewsk Willis nevű egy barna ale, az Invisible Bikini nevű pedig porter volt. Nekem az igazi kedvencem tőlük a 60 shades of Nelson Sauvin, azaz a Nelson Sauvin hatvan árnyalata, ami egy folyamatos komlózású WIPA, ez alatt azt értik, hogy a forralás során sörönként mindig egyféle különleges komlót használnak, amit hatvan percig, percenként adagolnak a sörhöz. Elég jó sör lett belőle, ha megittam a cideremet, és a frissítő kávés sörömet, akkor ehhez fogok visszatérni a Főzdefeszten.
A Thorazine Sunrise nevű új-zélandi sör viszont kifejezetten kellemes emlék, az meg pláne, hogy a Hatodik Íz és Rebák Tibor közös söre, és bombajó címkéje van. Ellentétben a Hopfanatic nekem kicsit virágízű 9%-os Monk's Secretjével, aminek nincs címkéje sem, hiszen ilyenkor a a Főzdefeszt előtt még simán olyan állapotban van a palackozás, hogy ezekre az előkostolókra még nem jut olyan verzió, amin designolt címke van. Ez azért fontos, mert az év sörfőzdéje díj mellett, idén először osztanak design díjat is, és az év sörére is lehet majd szavazni.
Főzdefeszt, június 5-7, Városliget.