Gigantikus, hatnapos kiállítás, ahová csak a játékiparban érdekeltek és a meghívottak tehetik be a lábukat, gyerek még kísérővel sem. Ami nem csoda, bármelyik szabadon választott alsó tagozatos hiperventillálna a látványtól, az akaratosabbak garantáltan földön toporzékolós hisztirohamot kapnának. Egy felnőttnek is komoly erőpróba lenne nem elkölteni az összes nála levő pénzét, de mindenki szerencséjére itt nincs értékesítés. 

1950 óta létezik a nürnbergi Spielwarenmesse, pár játékgyártó és érdekképviselő gründolta a kiállítást, hogy a Németország keleti felén ragadt Lipcsei vásár hiányát enyhítsék. Az ötlet jól sült el, az akkor épp gazdasági csodában utazó németek 1958-ban nemzetközivé tették a Játékvásárt. 1973 óta vannak a nürnbergi vásárvárosban, ami közvetlenül a Birodalmi Pártnapok Területe (Reichsparteitagsgelände) néven elhíresült terület mellé épült és folyamatosan bővül. Eleinte márciusban rendezték a vásárt, mostanában január legvégén nyitnak, február elején zárnak. És minden évben nagyobb, csillogóbb, izgalmasabb a rendezvény. Idén 71 ezer látogatója volt, összesen 125 országból és 67 nemzet 2851 kiállítója igyekezett minél több embernek megmutatni az újdonságait. 

Természetesen magyar kiállítók is voltak, leginkább a parti témakörben voltunk idén érdekeltek. Nem lehet könnyű dolga annak, aki a nemzetközi tűzijáték-piacon akar nagyot villantani, de az általános buli-társasjátékok és a szexuálisan töltött játékok kínálatában is olyat kell mutatni, amire felkapják a fejüket a látogatók. Képviseltettük magunkat a világ gumilabda csataterén is, sőt, a gyártó honlapját böngészve kiderült, gyermeki naivitás azt hinni, labdákkal csak játszani lehet: komoly ipari felhasználási területeken is találkozni mindenféle méretű polietilén és polipropilén lasztikkal. Kint volt Nürnbergben a Codie csapata is, ez a magyar fejlesztésű hernyótalpas a jövő programozó zsenijeit igyekszik kinevelni – bővebben ebben a cikkünkben olvashat róla.

A sajtónapon többen is extra pénzt áldoztak, hogy megmutassák – a javarészt német – újságíróknak, mit sikerült az idei szezonra kitalálniuk. A szezon persze általában a karácsony előtti időszakot jelenti, de sokan vannak, akik szabadidős játékokat dobnak idén piacra, ezekért majd nyáron vívnak komoly homokozócsatákat a kölykök. A nulladik napon találkozhatunk először a kiállítás díjaiért versengő termékekkel is: komoly fegyvertény már az is, ha a szakmai zsűri a döntőbe bejuttatja az ember termékét. Sejthetjük, hogy az mekkora dolog, amikor valaki már a kiállítás alatt kiragaszthatja az installáció egyik jól látható részére, hogy „Toy Award 2016”. 

Hogy pontosan mitől gondolták világmegváltó újdonságnak a maga kategóriájában például a Revell modell/makett gyártó óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló Junior Kitjeit, nem tudom. Hiszen összepattintós, masszív műanyag csavarokkal összecsavarozható modellek már évtizedek óta léteznek. De az tény, hogy gyors helyszíni kézbefogdosás és teszt-összeszerelés alapján minőségi alkatrészekből áll össze mindegyik jármű, élvezni fogják a kölykök a bütykölést, ami után egy strapabíró kisautóval lehet üldözési jeleneteket játszani a szőnyegen. Ráadásul a társasjátékokban, puzzle-ban utazó Ravensburger is dörzsölheti a tenyerét, mert jó érzékkel ilyen Junior Kit rendőr autót tettek az új interaktív társasjátékukba is, így még az új tiptoi dobozukra is felkerülhet a játékipar „Év Autója” matricája.

A Globber Templar fantázianevű roller újdonságát, zsenialitását mindenki azonnal megérti, és ha a gyártási minősége olyan, ami atomháborúkat is túlélni képessé teszi a cuccot, nem csak elméletben, de gyakorlatban is működhet. Mert ennek a játéknak egy gyerek (játszótéri használatban inkább több, megvadult gyerek) napi nyúzásának kell akár 6-8 éven át ellenállni: ez egy olyan járgány, amire először 1-2 évesen lehet felültetni a gyereket és tolni egy rúd segítségével, aztán átalakítani lábbal lökdösős izévé, majd háromkerekű rollerré változtatni, amit 6-8 éves korában is vígan használhat a kölyök. A koncepció világos, a zsűri pedig tapasztalt, és láthatóan komolyan veszi a tesztelési feladatokat, reméljük, tényleg kihúz egy ilyen szuper-roller 5-6 évet.

Valahol irigylem a döntéshozókat, mert magamtól sosem tudtam volna arra a szintre lelazulni, hogy megérezzem a Bunch o Balloons koncepciójában a bugit, pedig ez is megkapta a Toy Awardot. A kiállított játék működését megértettem azonnal, de csak a videót látva tudtam igazi hülyegyerek-vigyorral az arcomon elképzelni, ahogy a cések porrá alázzák a déseket, és a vízzel villámgyorsan, automatikusan feltöltődő ballonokkal zárótűz alá veszik a nyomorult Szedlacsekné osztályát. Ezzel szerkezettel a vízbombázás új szintre emelkedhet: mint ha egy vízzel töltött lufikat lövő Gatling gépágyúja lenne az embernek. Már csak az önműködő hógolyógyártót kellene feltalálni.

A LEGO sajtótájékoztatójára komoly tömeg érkezett, mindenkit érdekelr, hogy mik lesznek a 2016-os újdonságok. Amióta a dánok kimásztak a kétezres évek eleji slamasztikából, olyan lendülettel törtetnek, annyi fronton támadnak, hogy arra nem lehet nem odafigyelni. A biztos nyerő Star Wars újdonságok mellett tolják a saját bevált és új sorozataikat. Minden már piacra dobott és az év folyamán később boltokba kerülő új készletet meg lehetett élőben nézni, sőt azokat a szetteket is, amik annyira titkosak, hogy fotózni sem volt szabad. És megnézhettük a kimondottan iskolák számára fejlesztett, boltban nem is kapható LEGO Education WeDo 2.0 készletet is. Itt a truváj nem a kockákban, hanem a robotok programozási felületében van. Egyszerűen, tabletről vagy asztali gépről lehet parancssorokat feltölteni az egyszerű robotra, csak a parancs-ikonokat kell egymás mögé rendezni. A program tudja, melyik parancsot milyen másik követhet, így nem is lehet hibás sort összerakni.

Érdemes tudni a LEGO-standról, hogy az ott kiállított dolgokat nem lehet csak úgy odamenni és megnézni. Nem zárt a terület, de jó előre be kell jelentkezni, és vezetett turnusokban lehet csak bejutni. Földi halandónak fotózni szigorúan tilos, ezt nagyon komolyan is veszik – tartanak a távolkeleti konkurencia kémeitől. Ami persze így, ebben a formában marhaság, a mai technológiákkal minden további nélkül le lehetne videózni-fotózni mindent úgy is, hogy nem tartom magam elé a telefonomat vagy a fényképezőgépet. És nincsenek kétségeim, hogy akiket ezek az újdonságok nagyon érdekelnek, meg is oldják, hogy hozzájussanak a képekhez. 

Az előbb említett nemlegó építőkockák továbbra is egyre bővülő választékban vannak jelen: BanBao, Cobi, Sluban, és az összes egyéb alternatív gyártónak volt standja. Ők kisebb, nagyobb vagy éppen világító, legószerű kockákat gyártanak, amik _természetesen_ nem LEGO-másolatok, csak épp valahogy pont kompatibilisek a piacvezető gyártó termékeivel. Érdekes, hogy ezek sokkal nem olcsóbbak az eredetinél, az ember azt hinné, hogy egy marék műanyag a márkanév nélkül fillérekbe kerül. De nem, az utcai árakat nézve az összehasonlítható méretű és tudású készleteknél csak 20-30 százalékkal olcsóbbak a nemlegók. Ez a népszerű 5-10 ezer forintos árkategóriában nem valami nagy különbség, gyaníthatóan sokan nem vállalnák a pár ezer forintos spórolást. Ami nem csoda: kinek kell egy toporzékoló gyerek, aki a karácsonyfa tövében ellilult fejjel veri magát a földhöz, amiért neki csak egy gagyi másolatot hozott a Jesszus. 

Persze vannak egész kreatív nemlegó készletek is, amik olyan témákat dolgoznak fel, amit a LEGO elvi okokból nem tesz, tehát nem is közvetlenül összehasonlíthatók ezek a szettek az eredetivel. De hiába gyártanak mások tankokat, katonákat, ezeket a termékeket Magyarországon tilos forgalmazni, minden gyártó standján lemondóan legyintettek, amikor szóba került a magyar piac. Nálunk még érvényben vannak olyan nemzeti oltalmak, amik a nemzetközi piacon már lejártak, ezért nagyjából a világon bárhol lehet ilyen klónokat forgalmazni – kivéve Magyarországot.

A másolatok és klónok nem csak az eredeti gyártóknak okozott bevételkiesés miatt okoznak gondot, de a jogtulajdonosok jóhírnevét is ronthatják, és játékbiztonsági kockázatot is jelenthetnek. Éppen ezért a német vámosok, illetve számtalan tesztelő és nemzetközi tanúsítványokat kiállító cég is jelen volt. A vámosok a védjegybitorlással és egyéb visszaélésekkel kapcsolatosan vívott harcukat mutatták be – egyikük félrelógó nyelvvel rakta össze a lefoglalt LEGO-másolat kalózhajót. Kiderült, hogy a készletre évekkel ezelőtt tették rá a kezüket, de manapság már egy ilyen doboz csak akkor akad fenn a rostán, ha a csomagolás megtévesztő. A nálunk is ismert TÜV, DEKRA és egyéb társaságok helyettünk, és még időben kipróbálják, a gyerek szájában marad-e a plüssmackó füle, az elektronikával és motorokkal felturbózott panda nem gyulladhat-e ki a gyerekágyban. 

Már tavaly is érezhető volt a Star Wars őrület előszele, idén pedig gyakorlatilag nem volt pavilon, amelyikben ne talált volna az ember legalább tíz, különféle SW-terméket. Távirányítós Millenium Falcon, Star Wars fejhallgató, fülhallgató, ébresztőóra, jégkocka-forma, lufi, jelmez, akciófigura, gördeszka, görkorcsolya, uzsonnás doboz – tényleg szinte vég nélkül lehet sorolni, mi mindent igyekeznek eladni a Csillagok Háborúja figuráival. És az emberek imádják ezeket, a méretesebb figuráknál mindenki szelfizik, a főbejáratnál felállított rohamosztagos-hadsereg minden összefoglalóban szerepelt. Jól látszik, a Star Wars-őrület még évekig fog tartani: túl sok cég túl sok pénze van a dologban ahhoz, hogy hagyják leülni.

Játékkiállítás nincs játékvasút nélkül, ez alap. Ezek azok a drága játékok, amikre az ember kisgyerekként vágyik, de felnőttként lesz elég pénze, hogy megvásárolja őket. A vasútmodellek olyan csúcstechnikával működnek, hogy azt lassan a mi MÁV-unk is megirigyelheti: apró „műholdak” követik a terepasztalon mozgó autók és vonatok mozgását, tabletről programozható a menetrend, a mozdonyok hang- és füstmodullal rendelkeznek. De persze találni igazi, gyerekeknek szóló újításokat is: a Märklin egyszerű, de látványos plasztik vonatokat dobott a piacra. Ezeket az elemes vonatokat egy kis távirányítóval lehet szabályozni, így nincs szükség áramot továbbító fém sínekre, a műanyagból fröccsöntött vágányelemeket csak egymásba kell pattintani. Pillanatok alatt felépíthető a kisvasút, ráadásul azt is jól bírják a plasztik-sínek, ha valaki cipővel lép rájuk.

Aki a kiállítás minden szegletét látni akarja, az összes témakör minden kiállítójának a standját legalább egyszer meg akarja nézni, annak lehet, hogy a hat nap is kevés. Még a visszatérő vásárlátogatóknak, akik már nagyjából ismerik a kínálatot és kiismerik magukat a pavilonok közt, sem hiányozhat a kezéből az összehajtogatható térkép, mert az összesen 16, esetenként többszintes pavilon között könnyű elveszíteni a fonalat. 

A világ legnagyobb játékvásárába, a nürnbergi Speilwarenmessére kalandos úton jutottunk ki, egy ilyen hosszú távú utazásokra kevésbé alkalmas villanyautóval tettük meg a 800 kilométeres távot. Akit érdekel, hol tart a villanyautózás 2016 elején, erre a linkre kattintva végigolvashatja a beszámolóinkat.