Azt elég könnyű belátni, hogy a Sziget Fesztivál nagyjából pár éve elért egy fennsíkra, ahol kényelmesen el lehet terpeszkedni, de felfele már nemigen vezet az út, lefele meg már minek menjen, ha egyszer végre nyereséges? Ez a fennsík egy borzasztóan magányos hely, és csak azokat lehet magával vinnie az embernek, akik alapból felkapaszkodtak velük: a hotdogos, a kínai kifőzde, és így tovább. Aztán, ha még görgethetem tovább egy kicsit ezt a béna hasonlatot, helikopterrel megérkeztek a Szigetre azok, akik nem taposták az utat egy évtizeden át. Így lett Costes a VIP-ben, így hozta be a tisztességes hamburgereket a Zing, a halételeket a Nemo Fish & Chips, a vegán kajákat a Napfényes Étterem, és így tovább. Viszont folyamatosan az volt érzés, hogy itt aztán senki nem néz hátra, és már az illúziója sem maradt meg annak, hogy ezen a fesztiválon lehet megfizethetően is élni. Aztán jött az Aldi Magyarország, akik nyitottak egy boltot a Szigeten. Ezen annyira meghökkentünk, hogy megkérdeztük a céget, hogyan is történt ez.

Célzottan keresték meg a Szigetet egy éjjel-nappal nyitvatartó üzlet ötletével, hasonló kitelepülést még nem csináltak magyar fesztiválokon – és ha lehet hinni a Google-nek, akkor külföldön sem. Márpedig ezzel sokkal többet tettek, mint az eddig főleg szóviccekre építő kampányok után egy jó marketinglépést:

Az Aldi üzleti modellje egyébként egyszerű: kitolnak mindent a polcokra dobozokban, és szevasz. Nincsen fonott kosaras tálalás, meg szép piramisok müzlisdobozokból, helyette tök jók a csomagolt felvágottak, meg van frissen melegített pekándiós párna. Meg villámkezű pénztárosok, én a magam részéről meg vagyok győződve, hogy külön tréningtáborok vannak arra, hogyan lehet a lehető leggyorsabban leolvasni vonalkódokat, de annyira, hogy általában pókerzsetonokként kell két karral söpörnöm a megvásárolt élelmiszert a szatyromba, mert nem tudom velük tartani a tempót. 

De hogy néz ez ki a Szigeten? Pekándiós párna sajnos nincs, de van friss zöldség és gyümölcs bolti áron, ami elég nagy hozzáadott érték lehet a kint sátrazóknak. Szintén elég hangsúlyos lett a sűrített tej, amire nem is gondoltam, hogy ennyire fontos lehet egy fesztiválozónak. Ugyanúgy van az Aldi és a Lidl sajátjának mondható középső sor, csak a Szigeten nem teljesen értelmetlen sífelszerelések, alsónadrágok, körfűrészek vagy kaspók vannak kirakva, hanem direkt fesztiválozásra használható cuccok: kenőcs szúnyogcsípésre, kullancscsipesz, sebtapasz és füldugó! Vannak péksütemények, nagyjából 100 és 200 forint közötti áron, perecek, túrós batyu, pogácsa, kakaós csiga.

(Ennél sokkal drágábban is lehet enni a Szigeten, azokat a helyeket itt gyűjtöttük össze.)

És itt jelentkezik meg, hogy mennyire zseniális húzás volt bevinni/belobbizni az Aldit a fesztiválra, mert hirtelen megjelent egy pont – évekkel azután, hogy a Tesco utoljára itt volt –, ami mindenki számára elérhető, budapesti szinten is olcsó. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a fesztivál végére mennyire lesz lelakva: szombat este teljesen okénak tűnt még, a grillpultnál teliszájjal zabáltak az emberek. Ja igen, mert ha egy blokkal bizonyítjuk, hogy ott vettünk csomagolt húst, akkor a szomszédos grillteraszon 12 és 22 óra között megsütik nekünk teljesen ingyen. És ez az Aldi éjjel-nappal nyitva van.

A szigetes Aldiba egy karámon keresztül lehet bemenni, ugyanis a bejáratnál szigorúan figyelik a benti létszámot, és csak egy bizonyos mennyiségű ember tartózkodhat benn. A mínusz egyedik napon 5 percet kellett sorban állni, szombaton a Muse koncertje alatt viszont semmilyen sor nem volt. Az Aldi egyébként egyelőre nem tervezi, hogy másik fesztiválon is így megjelenik, de lehetne örökös tag a Szigeten.