Tavaly jelentette be Gerendai Károly, hogy átpozicionálja Budapest egyik legnagyobb bányatavát, vége a susnyásban fürdőruhára vetkőzésnek, a hűtőtáskában kicipelt Arany Ászoknak, meg a szalvettába csomagolt fasírtnak. A Lupa ezentúl egy három hónapig elhúzódó Balaton Sound after lesz, bikiniben lófráló lányokkal, grillezett királyrákkal, meg szabadtéri gyúróteremmel. Mínusz persze a hasogató másnaposság, meg a délelőtt is teljes erővel zakatoló technó.

A tavalyi év volt a próbaszezon, ugyan már voltak napágyak, sőt a Costest is kiköltöztették a bányató partjára, de azért időnként olyan volt az egész, mintha a Mad Max Skulófarm nyaralni megy című folytatását forgatták volna. Szikrázó napsütés, félig kész bódék, csak a markoló kanala nyújt némi árnyékot.

Idén viszont már elkészült a strand, áll a wakeboard pálya, a felfújható vízivár, sőt egy félszigetet is odahordtak a tó közepére. Ráadásul idén a prémium beachnek elnevezett fehér galléros csapatás mellett megjelent a jóárasított strand is, ahol ugyan nincs tintahalba töltött anguszhere, viszont csak egy ezresbe kerül a beugró. Ennyiért pedig egy budapesti strandon nemhogy nem engednek be, de még arra sem hajlandóak, hogy legalább slaggal kergessenek el a bejárattól.

Bő tíz évvel ezelőtt strandoltam utoljára a Lupa-strandon, ami akkor tényleg nem volt több, mint egy olyan bányató, ahol nyaranta gengszterek jetskizhettek. Ez nem túlzás, a tavat akkor többnyire agyontetovált, kigyúrt, feltételesen szabadlábon lévő kopaszok uralták, jetskivel terrorizálva a fürdőzőket. A bányató akkor is ugyanilyen hirtelen mélyült, de sehol nem voltak bóják és vízimentőkre se nagyon emlékszem, az egész amolyan félillegális strand volt, ahová Békásmegyerből, Budakalászról, a partmenti nyaralókból és a közel lévő Lupa szigetről jöttek fürdőzők. De akkor még tényleg semmi, de semmi nem volt a vízparton, csak a kopaszok BMW-i és az azok utánfutóira szerelt jetskik. De a víz már akkor is ugyanilyen tiszta volt. 

Most kicsit félve mentem ki Zolival, attól tartva, hogy ha gengszterek nem is lesznek, nehogy véletlenül Geszti Péterbe fussunk bele, mert nehéz lenne letagadnom, hogy vele vagyok. 

A prémiumstrand tényleg olyan, mint egy olasz magánpartszakasz, az egyszeri magyarnak ezentúl csak akkor érdemes elbuszoznia Jesolóba, ha ragaszkodik a sós vízhez, a fehér, nyálkás habot verő hullámokhoz, meg persze ahhoz, hogy olaszul verjék át. A parton végig kék-fehér nyugágyak és badlachinos ágyak várják a strandolókat, de figyelem, ez nincs benne a belépő 3000 forintos árában: a nyugágy 2000, baldachinos ágy meg 5000 egy napra, ez utóbbi két embernek ideális, de akár négyen is elférnek rajta. Bár akkor már nem strandolásra, inkább a Spartacus egyik orgiajelenetére hasonlít a felállás.

A prémiumstrandon van öltöző konténer, amiben egy apró kis Római part vár minket kabinokkal, kivéve persze a berohadt úszónadrágszagot. Itt tényleg úgy öltözhetünk át, mintha egy kulturált strandon lennénk: se papucsokkal behordott sár, se morcos kabinos néni nincs. A mosdók is tiszták, ugyan nincs olyan parfümillatú prémiumhangulat, mint a Sziget backstage-ben Prince külön bejáratú piszoárjában, de nem is olyanok az állapotok, mint egy romkocsmában szombat éjfél után.

A strand kialakítói nem nagyon tudtak megbirkózni a tó bányató jellegével, pedig törekedtek rá, néhány helyen látszik, hogy próbálták homokkal feltölteni a partot. A strand nagy része olyan, mint régen: hirtelen mélyül, nincs átmenet, vagy ha van, csak kis szakaszon. Ezért például aki szeret a vízben labdázni, gyereket dobálni, vízipisztollyal lövöldözni lehetőleg úgy, hogy a mellkasától felfele már ne legyen víz alatt, az nem találja itt meg a számításait. És bár több helyre kitettek mélyvízjelző táblákat, nem lett volna hülyeség bójákkal is jelölni, mikortól mélyül hirtelen a víz. Még akkor is, ha ez kicsit illúzióromboló lenne, mert tényleg olyan az egész, hogy egy-két méterre a parttól már veszélyes tartózkodnia annak, aki nem tud úszni. Viszont pozitívum, hogy nincsenek jetskisek. 

Ha egyszer Gerendai Károly börtönt venne, ott is biztos lenne egy Costes, mangalica sülttel, kaviáresszenciával, konfitált marhapofával és prémium smasszerekkel. A Lupa sem kivétel, itt működik a Costes Beach, ami ugyan drágább, mint egy balatoni hekkező, de sokkal olcsóbb mint a kitelepült Costes a Sziget VIP-ben, ráadásul nem is műanyag tálcán kenik el a díszítésnek szánt balzsamecetet. Egy lazac steak 4000 forint, na jó, 3990, de egy rendes saláta is 2000-től indul, már ha nem elégszünk meg a paradicsommal körített rukkolával, és húst is akarunk enni. Vagy mondjuk rákot.

A gyerekmenű 1890 forint, amiben üdítő és palacsinta is van, meg egy minihamburger, ami tényleg annyira kicsi, hogy még egy ötéves is azt mondja rá, hogy mini. De legalább nem fog vele sokat játszani az asztalnál.

Az árnyékolást nem igazán sikerült megoldani, lényegében nulla zöldterület van, de ez önmagában nem baj, hiszen akit ez nagyon zavar, az napernyőt bérelhet. Ám úgy felépíteni egy játszóteret a prémium strandon, hogy semmilyen árnyékolás nincsen fölötte, az nem túl ideális. Mert ugye mégiscsak akkor megyünk ki a gyerekkel strandra, ha forróság, napsütés van, ennek ellenére csak a kondigépek és a gyerekek részére elkülönített partszakaszon van árnyékoló, a játszótéren nincsen. És ha már a gyerekeknél tartunk: ha olyan kicsi gyerekkel megyünk ki, aki még egyáltalán nem tud úszni, de szeret pancsolni és homokozni, akkor mindenképpen a prémium strandot válasszuk, mert ott elég jó, viszont az olcsó strand gyerekeknek elszeparált partszakasza csapnivaló.

A Prémium strandon nem lehet készpénzzel fizetni, csak paypass-kompatibilis kártyával, esetleg egy kis bilétára tölthetünk pénzt a bejáratnál, pont mint mondjuk a Balaton Soundon. Ez nem csak azért jó, mert az úszástól megrészegülve így tényleg felelőtlenül költekezhetünk, de nem is kell készpénzzel mászkálnunk. Viszont értékmegőrzőt nem láttunk sehol, vagyis aki biztonságban akarja tudni a pénzét, az vagy hagyja otthon, vagy keresse elő a fiók mélyéről a nyakba akasztható vízálló pénztárcáját, amit még 1987-ben vett a zamárdi strandon.