Harmadik alkalommal rendezték meg az „Év strandétele” versenyt, amit a Balaton-parti büféknek hirdetett meg a Balatoni Kör. Ez a verseny kifejezetten a strandon üzemelő standbüféknek szól, nem a legjobb éttermet vagy a legjobb új helyet keresik, hanem azokat a vendéglátósokat, akik a strandon próbálnak valami újat hozni a büfékínálatba. A strandbüfé talán a vendéglátás legnehezebb műfaja, kicsi helyen kell borzalmas melegben, nagyon gyorsan kaját adni, mégis vannak olyanok, akik megpróbálkoznak azzal, hogy maguk mögött hagyják az évtizedek óta egyeduralkodó lángos-hekk vonalat. A balatoni büféforradalom úttörőinek számító Kalóz és a Neked Főztem idén is részt vettek a versenyben, én kicsit féltem is tőle, hogy a kezdeti lendület megszakadt, és csak ugyanazokkal a helyekkel találkozom a parton idén is, mint tavaly. De nagy meglepetésre az derült ki, hogy
és a reform standbüfék lassan kezdenek megjelenni a déli parton is.
A fövenyesi strandon működő Kalózban nehezen hiszem, hogy lehetne rosszat enni. A versenybe csak olyan étellel lehetett nevezni, amihez kifejezetten helyi alapanyagokat próbálnak használni, hiszen az egyik cél az lenne, hogy a nyáron a Balatonnál megtermelt milliárdos forgalom ne vándoroljon el a tótól. Jelenleg ugyanis nagyjából az a képlet, hogy a büfések nagy része valamelyik áruházban vásárolja fel a mirelit árut, sokszor maguk az üzemeltetők sem helyiek, így a bevételből pont a régió nem nagyon részesül.
A Kalózban nem gond a helyi alapanyag, ők sokat adnak a regionalitásra, olyannyira, hogy még a szakácsuk is helyi. Kocsis Bálint nem is nagyon szeret eltávolodni a Balatontól, - de rajta kívül is már tíz szakácsot foglalkoztatnak, és a forgalmas hétvégi napokon akár ezer adag ételt is kiadnak a fövenyesi, és az idén nyílt badacsonytomaji büfékben.
Az idei versenyben a kenesei Pörc kolbásszal nevezetek, mert úgy gondolják a negyedik generációs, kenesei hentesdinasztia megérdemel egy kis hírverést. Ezzel egyet is tudok érteni, a Pörcösöknél tényleg minden remek, különösen a névadó pörc, amit már naponta háromszor sütnek, de mégis nagy szerencse kell, hogy venni tudjunk belőle. A Kalózban kapható kolbász titka, hogy egy római köménnyel fűszerezett, könnyű, finom kolbászról van szó, amit hideg lencsesalátával és lilahagyma-lekvárral kínálnak. Az ára jóval több mint egy lángos, (1990 Ft) de ez mégiscsak egy egytálétel, amivel anélkül jól lehet lakni, hogy eltelítené az embert. Talán a tálaláson lehetne finomítani, a lekvár érkezhetne egy külön tálkában, mert így túlságosan szétfolyik a tányéron, de ez már csak kötözködés.
Pontszám: 8/10
Az Év strandétele versenyt először két éve hirdette meg a Balatoni Kör, céljuk, hogy felgyorsítsák a balatoni gasztrokultúrában az elmúlt pár évben bekövetkezett változást és lehetőség szerint szakítsanak a hekk és a lángos egyeduralmával. A Balatoni Kör felhívásra bármilyen büfé jelentkezhetett, majd egy előszűrés után, amelyet a We Love Balaton végzett, sor került a legjobb strandétel kiválasztására, a zsűriben az Index is részt vett. A Balatoni Kört 2014-ben hozta létre húsz balatoni vendéglátós és borász, a régiós érdekvédelmi szervezet a helyi borokra, ételekre és alapanyagokra építve igyekszik megújítani a balatoni gasztronómiát.
Róluk is sokszor megemlékeztünk már, ők az egyik elindítói a balatoni büféforradalomnak. Egy Budapestről leköltözött házaspár, akik itt próbálnak meg több lábon állva, jó gasztronómiát csinálni. Azóta még egy éttermet is nyitottak a hegyen, és augusztus végén jön az egész évben nyitva tartó helyük Balatonfüreden, a Neked Főztem grill.
A mangalicaburgerük a legnépszerűbb, idei versenykreációjuk azonban szerintem kevésbé sikerült. A Búzalelke pékség által sütött pocakba töltött rántott malacpofával neveztek, de ez valahogy nem állt össze, sem ízre, sem állagra. Jobban működött volna a hús talán csak megsütve és beletépve, vagy adott esetben hús nélkül is. Hiszen a malacpofán kívül volt még benne saláta, sajtkrém, rukkola és kovászolt zöldbab - szerintem ennyi bőven elég egy nyári szendvicsbe.
Pontszám: 6/10
A tavalyi strandétel versenyt a Kishableány nyerte a kecskesajtos Big Mekkel, ezt próbálták most megreformálni a Mekk Málna néven. Ebbe ugyanaz a grillezett kecskesajt kerül (Cserszegtomaj, Izabella major), málnaecettel kevert rukkolával és sok málnával. A lényeg azonban a ciroklisztből készült bagetten van (szintén Búzalelke). Kifejezetten egy olyan ételt akartak étlapra tenni, amit a gluténérzékenyek is kirendelhetnek.
A gondolat jó, de én nem vagyok gluténérzékeny, és bár együttérzek mindenkivel, aki az, én szívesebben fogyasztottam volna ezt a szendvicset rendes bagettben. Arról nem beszélve, hogy a gluténmentes gabona nyilván az árat is növeli, egy strandételnek 2100 Ft nagyon sok, bármennyire is finom.
Pontszám: 7/10
A keszthelyi Pavilonban kapható Pulled pontyról már mindent leírtuk. Bezerics Dániel vérbeli balatoni vendéglátós, és az általa kitalált pulled ponty szendvics mindent magába sűrít, amiről egy balatoni büfének ma szólni kellene: csak helyből származó, friss, ötletes alapanyagok. Sült édes kiflitésztában, helyi haltenyészetben nevelt ponty hasa alja házilag füstölve, közösségi kertben termelt hagymával és helyi termelő által készített ordával.
- az idei verseny egyértelmű győztese lett.
Némi kritikai észrevétel, hogy az orda azért tud száraz lenni, ha nem kerül bele elég marinált hagyma. Ráadásul egy ekkorra szendviccsel azért nem lehet jól lakni, lehetne nagyobb. Az ára 990 Ft és Keszthely mellett már Balatonbogláron is kapható.
Pontszám: 9/10
A keszthelyi strandon található Vitorlás bisztró új versenyző. Egy 12 éve Ausztriában dolgozó házaspár tért haza, hogy itthon strandbisztrót nyisson, és milyen jót tették! Tavaly majdnem feladták, mert senki sem mert beülni a környéken újszerűnek tűnő helyre, idén azonban már nem bírták a forgalmat. Helyi alapanyagok után egyelőre nincs erejük járni, őket is sújtja a borzalmas munkaerőhiány, amire minden balatoni vendéglátós panaszkodott.
Mosogatni már ezer forintos órabérért sem jön el senki, pedig ehhez még napi háromszori étkezés és kávé is jár. A Kalózosok is arról panaszkodtak, hogy úgy tudtak csak idén munkaerőt találni, hogy személyesen vették nyakukba az országot, hogy begyűjtsenek néhány szakácsot. Egy munkatársuk például Kazincbarcikáról jár vissza már öt éve.
Mivel ezen a versenyeken olyan ételekkel lehetett indulni, amik legalább részben helyi alapanyagokból készülnek, a Vitrolásban eperkrémlevest kaptunk túrógombóccal (890 Ft). Egy hideg gyümölcsleves a meleg standon szerintem telitalálat, a túrógombóccal pedig még laktató is. Talán az egész kissé túl édes, de nagyon rendben van, és ha már ott jártunk megkóstoltuk a kézzel készült kesudiós gnocchijukat is, ami a legdrágább az étlapon, de megéri. Az étlap azonban túl hosszú, jobb lenne pár gyorsan elkészíthető, nyári ételre szűkíteni, és akkor jobban kirajzolódna a hely karaktere is.
Pontszám: 7/10
És amikor azt hittem, hogy a nap több meglepetést nem tartogat, és egy se falatot sem bírok már enni, akkor megékeztünk Balatonfenyvesre, a Konyhámba, és hirtelen úgy éreztem, hazaértem. A fenyvesi strand amúgy is az egyik kedvencem, az ember leül a vízpartra és az ölébe hullik az egész Balaton-felvidék Badacsonyostul, Szent György-hegyestül. Másik kedvencem egyébként Akarattya, ahonnan nem látszik a Balaton másik vége, és az egész tó szinte tengerszerűnek tűnik.
Szóval Fenyvesen alig hat hete nyílt meg a Konyhám nevű hely, ahol az első meglepetés a büfét üzemeltető Szikra Gabi személyében ért, őt már ismerem a Lövőház utcai Szalonspiccből. Gabi egy éve eltűnt, mint kiderült, Bécsbe ment és most jött vissza. Úgy érezte, hogy a fővárosban már minden van, és szívesebben nyitna inkább valamit a Balatonon. Volt egy üres hely a fenyvesi strandon, kivette, és azóta dübörög az egész. Mint mondja, 25 éve vendéglátózik, de arra nem számított, hogy a balatoni vendéglátás ennyire durva. Minden rögtön, most és azonnal kell, mindig mindenki nagyon éhes, és azonnal enni akar.
A Konyhámban kaphatók a Szaloncpiccből már ismert hamburgerek, sőt a miniburger-válogatás is. Az étlap egyébként szerintem túl hosszú, a felsorolhatatlanul sok hamburger mellett vannak egyéb főételek (vörösboros marhapofa, rántott csirke, lecsós sertéssült) tészták, wrapek, és a versenyen induló úgy nevezett tortizza. Ami egy kissé béna név szerintem, de mivel ezzel neveztek, ezt kellett kóstolni. Nem bántam meg: pirított tortillatészára olvasztott kecskesajt, házi pesztóval, dióval és paradicsommal. Látványnak sem utolsó.
Nálam ugyanúgy az élen végzett, mint a pulled ponty, amiért kevesebb pontot kapott, az a helyi alapanyagok hiánya. Bár azt gondolom, nem várható el valakitől, aki alig két hónapja csöppent a Balatonra Bécsből, hogy azonnal felkutassa a legjobb helyi alapanyagokot. Ismerve Szikra Gabi profizmusát és látva ezt a fantasztikusan működő helyet, hatalmas jövőt jósolok a Konyhámak, és alig várom, hogy visszamenjek.
Már csak azért mert standbüféktől teljesen szokatlan módon reggel kilenctől reggelit is adnak, házilag sütött croissant, reggeli burger és rengeteg más finomság. Hajrá, Konyhám, hajrá, déli part!
Pontszám: 8/10