A zero waste vagy hulladékmentes életmód nem új keletű dolog, több évtizedes múltra tekint vissza, de most vált igazi mozgalommá. Nem csoda, egyre több hír érkezik arról, hogy a műanyag elárasztotta az óceánjainkat, és hogy nemcsak a tengeri állatok fulladnak bele a szemetünkbe, hanem mi is.
Egy friss kutatás szerint átlagosan egy bankkártyányi műanyagot fogyasztunk el egy hét alatt. Szerencsére egyre több ország tiltja be az egyszer használatos műanyagokat, de talán az egyének szintjén történt a legtöbb változás, egyre többen próbálnak fenntartható módon élni, és amennyire lehet, csökkenteni az általuk vagy családjuk által termelt szemetet, például egyre több ember kezében látni kulacsot műanyag palack helyett, vagy azt, hogy vászonzsákba és nem zacskóba pakolja a péksüteményt.
Ami a minimalizmusnak Marie Kondo, az a hulladékmentes mozgalomnak Bea Johnson. Az amerikai családanya egy költözéskor döbbent rá, hogy mennyire nem hiányoznak neki azok a tárgyak, amiket ideiglenesen egy raktárban helyezett el. Három évvel később már a The New York Timesban jelent meg róla egy portré, aminek akkor még elég vegyes volt a fogadtatása.
A kommentek borzasztóak voltak. Ami valahol persze érthető, hiszen az emberek akkor még nem nagyon tudták, hogy mi az a zero waste életmód. Be kell valljam, ha 15 évvel korábban olvasok egy cikket egy olyan családról, mint amilyenek mi vagyunk, akkor én is azt gondoltam volna róluk, hogy micsoda hippik
– nyilatkozta Johnson, aki azóta igazi világsztár lett saját könyvsorozattal, rengeteg követővel.
Ezek a hétköznapok, de mi a helyzet akkor, ha végre eljön a jól megérdemelt szabadság ideje, amikor szabadulnánk a kötöttségektől? A hazai és a külföldi turizmus is szárnyal. A 2017-es adatok szerint 1,3 milliárd utazás történt a világon, ami 6 százalékos növekedés volt a megelőző évhez képest, de sokkal beszédesebb talán az, hogy a turisták száma 2000-hez képest megduplázódott, 1980-hoz képest megnégyszereződött. Ennek pedig komoly következményei vannak, egyre több városban tiltakoznak a túlturistásodás, vagyis az overtourism ellen. Túlturistásodásról akkor beszélünk, amikor egy adott helyszín a kapacitásán felül is fogad látogatókat. Hogy csak pár példát említsünk: nemrég a Mont Blanc-on és az Everesten is korlátozták a látogatók számát, ősztől pedig minden turistának fizetnie kell, aki Új-Zélandra utazik, 2021-ig pedig lezárják azt az öbölt, ahol A part című Leonardo DiCaprio-filmet forgatták.
Szomorú, hogy egyre több csodálatos természeti kincset kell elzárni az embertől, mert nem tudott vele tisztelettel bánni, vagy amikor egy gyönyörű érintetlen helyet egyszer csak elkezdenek kiépíteni, lekövezik, odagurul egy kis büfékocsi, és szelfiző emberek lepik el. Persze nincs mit csodálkozni ezen, hiszen nagyon olcsón lehet repülni, egyre szélesebb rétegeknek elérhetőek régen elérhetetlennek tűnő úti célok. Talán nem lenne ezzel akkora gond, ha felelősséggel látogatnánk a látványosságokat. A rendet, ottani életet lehetőleg nem megzavarva, kultúrát, természetet tiszteletben tartva
– mondja Mohácsi Nusi, aki amellett, hogy Shamo bags néven zero waste tárgyakat tervez, családjával nagyon sokfelé járt már a világban, és akivel egy hulladékmentes utazásról szóló előadáson találkoztunk.
Pár éve nem tudtak Bali bizonyos részein embereket fogadni, mert annyira szemetesek voltak a partok. Élőhelyek és élőlények tűnnek el a kizsákmányolás és a kapzsiság miatt, olyan helyek, melyek embereket vonzanak oda. Egyre többen igénylik az átláthatóságot és a környezeti szempontból etikus és ökologikus megoldásokat. Nyitnak a nagyobb vállalatok is. Bízunk a változásban, de ezt nekünk is gerjeszteni kell, napról napra, amikor igent mondunk valamire, és a pénzünkkel szavazunk rá. Ahogy az utazók egyre tudatosabbak lesznek, és elvárják a szálláshelyektől, vendéglátóhelyektől ezt a szemléletet, nem is lesz más lehetőség, minthogy ők is szemléletet váltsanak
– teszi hozzá a Talpalatnyi történetek két bloggere, Dóra és Edvárd, akik az előbb említett előadáson meséltek a tapasztalataikról. A fiatal pár 2017 nyarán egy 10 napos montenegrói nyaralásra azzal a kihívással indult útnak, hogy lehetséges-e teljesen hulladékmentesen utazni.
Malnie Key Smith, az MTA és a Budapesti Metropolitan Egyetem munkatársa 2017-ben az Indexnek elmondta, hogy trendfordulóra kell számítani, és ahogyan egyre égetőbbek lesznek a turisták által gerjesztett problémák, a tudatos fogyasztáshoz hasonlóan elterjedhet a tudatos turizmus. Az első fecskék pedig már megérkeztek, a Natural Habitat Adventures utazásszervező cég 2018-ban például bejelentette, 2019 nyarára egy igazi zero waste utat terveznek a Yellowstone Nemzeti Parkba, a 14 résztvevő a pihenésük során keletkezett hulladék 99 %-át hasznosítja majd újra.
A Booking.com minden évben készít egy jelentést a fenntartható utazásról. A legújabb felmérésük szerint az emberek háromnegyede úgy véli, az utazóknak a jövő generációk érdekeit szem előtt tartva igenis törekedniük kell a környezettudatosságra. Sajnos a válaszadók nagyjából harmada nincs tisztában azzal, hogy pontosan mi az a fenntartható utazás, aztán vannak, akik tudják, de más ajánlatokat sokkal szimpatikusabbnak találnak, és vannak, akik úgy gondolják, nem engedhetik meg maguknak, hogy így utazzanak. Sokak szerint az utazási irodáknak is több ilyen ajánlattal kellene rendelkezniük, és a válaszadók majdnem fele mondta, hogy vakációzás közben sokkal nehezebben tudják tartani a fenntartható életmódot, mint a mindennapokban, a harmaduk szerint nyaralás közben ennél jobb dolguk is van.
A fenntartható, illetve tudatos utazás ugyan nem szinonimája a hulladékmentes utazásnak, de azért van összefüggés, nem is kevés, és nem szabad hagyni, hogy bármelyik kifejezés is elvegye a kedvünket, mert a kis lépések is számítanak.
A zero waste utazás nem a tökéletes kivitelezésről szól, hanem arról, hogy milyen erőfeszítést teszünk meg
– figyelmeztet Anita Vandyke, a Zero Waste Life in Thirty Days könyv szerzője.
Repülőmérnökként pontosan tudom, hogy a légi közlekedés milyen terhet ró a környezetünkre, de amíg nincs egy tényleg fenntartható megoldás, amivel teljesen ki lehetne váltani, nagyon sok más mód van arra, hogy valamelyest minimalizáljuk a káros hatásait annak, hogy utazgatunk és felfedezzük a bolygónkat
– teszi hozzá.
Visszatérve a Booking kutatására, a megkérdezettek 73 százaléka tervezi, hogy valamilyen öko- vagy zöld szállást vesz majd igénybe az elkövetkezendő egy évben. Hogy milyen gyorsan változik a világ? Ez az arány 2016-ban csak 63 százalék volt. Egy bökkenő van csak, az embereknek nagy része nem tudja, miről lehet felismerni a környezetbarát szállásokat, milyen kategóriák és jelölések vannak, egy harmaduk pedig azt állította, sokkal szívesebben fizetnének be ilyen helyekre, ha lenne valamilyen nemzetközi standardja a zöld szálláshelyeknek. A válaszok alapján sokkal többen választanák ezt az utazási formát, ha ez különböző kedvezményekkel járna, mondjuk kisebb lenne az idegenforgalmi adó, ha ökoszállást választasz, de annak is örülnének, ha a különböző foglalási oldalakon lehetne arra is szűrni, hogy mik a zöld a helyek.
Itthon a Zöld Szállodák kezdeményezés segítheti az eligazodást. A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége először 1993-ban írta ki a pályázatot, amire olyan üzemeltetők jelentkezhetnek, akik úgy érzik, szálláshelyeiket kellően környezetbarát módon működtetik. A külföldi úti céloknál az olyan oldalakon érdemes kezdeni a keresgélést mint a Green Hotel World, a BookDifferent és a BookGreener, de a nagyobb szálláskeresőknél is érdemes próbálkozni, a Tripadvisor már jó pár éve elindította a GreenLeaders oldalát, de az is megoldás, ha a Google-t hívjuk segítségül vagy felvesszük a telefont, és egy szimpatikusnak tűnő szállásnál rákérdezünk, hogy mit kezdenek az ivásra már nem alkalmas, de más célokra még felhasználható szürkevízzel, vannak-e náluk napelemek, helyi forrásokból szerzik-e be az alapanyagokat, és így tovább.
A Travel Weekly szerint az Airbnb adatai azt mutatják, hogy eddig 4,6 millió alkalommal foglaltak környezetbarát szállást, az elmúlt egy évben 50 százalékkal nőtt az igény az ökohelyek iránt, és harminc százalékkal nőtt azoknak a hirdetőknek a száma, akik ilyen szállásokat kínálnak. A Pinterest ötletgyűjtő oldal 2018-as felmérésében az emberek 74 százaléka keresett rá a fenntartható vagy zero waste utazási tippekre.
Utazóink úgy látják, hogy mindenképpen van fejlődés, de figyelmeztetnek arra, hogy mindig vannak, akik meglovagolják a trendeket, és nem szabad bedőlni a zöldre festésnek. Zöldre festésnek (angolul greenwashing) nevezzük azt, amikor a vállalatok vagy a szervezetek azért, hogy a fogyasztók szemében jobb színben tűnjenek fel, és ezáltal persze több bevételre tegyenek szert, úgy tesznek, mintha fontos lenne számukra a környezetvédelem, a környezettudatosság, miközben valójában keveset tesznek érte. Zöldre festés, ha egy káros vegyi anyagokat tartalmazó terméket úgy neveznek el, mintha természetes összetevőkből készült volna, vagy a csomagolása is azt sugallja, hogy ez aztán nagyon zöld. De ha már az utazásnál tartunk, a greenwashing kifejezés megalkotója, Jay Westervelt szerint ide tartozik az is, amikor a szállodák arra kérnek minket, jelezzük, amennyiben nem kívánjuk, hogy naponta új törölközőt kapjunk, mert a bolygónk érdekében szeretnének spórolni a vízzel, energiával és kemikáliákkal. Ez meglehetősen üres gesztus, miközben ezeknek a hoteleknek a többsége kevés vagy semmilyen erőfeszítést nem tesz annak érdekében, hogy fenntarthatóbban működjön.
De nézzük, hogy praktikusan mit lehet tenni, ha megvan bennünk a szándék, hogy kevesebbet ártsunk a bolygónak. Dóra és Edvárd elhatározták, hogy ha lehet, nem szállnak többet repülőre. Úgy tartják, hogy maga az úti célhoz való lassabb eljutás is az utazás része. A repülést az olyan esetekre tartogatják, amikor legalább egy hónapig tudnak maradni egy távoli országban. Ha csak egy-két napjuk, vagy pár hetük van utazásra, akkor egy közelebbi úti célt választanak, és inkább vonattal vagy busszal mennek. Miért? Mert a repülés óriási terhet ró a környezetre, és a rövid kiruccanások a legkárosabbak ilyen szempontból (fun fact: a leggyorsabban növekvő népszerűségű utazási forma a repülős city break – vagyis amikor csak kiugrik valaki Londonba egy hétvégére). Jó tanács: ha mégis repülőre szállunk, akkor legalább közvetlen járatot válasszunk, ne olyat, amivel át kell szállni, mert felszálláskor és leszálláskor a legnagyobb a károsanyag-kibocsátás. A MyClimate oldalán a hecc kedvéért kiszámoltuk, hogy egy Budapest–Lisszabon út egy főre oda-vissza 0,982 tonnányi szén-dioxid-kibocsátást jelent, és párizsi átszállással ez 1,1 tonna.
Természetesen a repülőtársaságok szeretnék elérni, hogy az utasok lelkiismeret-furdalás nélkül, vagy legalábbis valamivel tisztább lelkiismerettel lépjenek a fedélzetre, ezért több cégnél is van szén-dioxid-kompenzációs, vagyis carbon offset program. A KLM-nél és Air France-nál az online jegyvásárláskor, illetve a My Trip applikáción keresztül ki lehet választani, hogy csatlakozunk-e a programjukhoz, hogy az ily módon befolyt összegből helyi környezetvédelmi projekteket támogathassanak. De hasonló lehetőség elérhető a Delta, a United Airlines, a Quantas és a JetBlue járatainal. Sőt, már a földi szolgáltatók is kezdenek rákapni az ízére, a FlixBusnál is van lehetőség arra, hogy az utasok a foglaláskor döntsenek arról, hogy hozzá akarnak-e járulni egy hitelesített klímavédelmi projekthez egy bizonyos mennyiségű CO2-kibocsátás csökkentésével.
A carbon offsettel egyetlen egy baj van: olyan, mint az újrahasznosítás, meg kell bízni a szolgáltatókban, hogy a pénzt tényleg arra fordítják, amire mi szántunk. Persze – úti céltól függően – megtehetjük azt is, hogy telekocsizunk, stoppolunk vagy éppen vonatra ülünk. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint egy repülő átlagos szén-dioxid-kibocsátása 285 gramm/utas/km, míg a vonaté csak 14 gramm. Skandináviában emiatt egyre többen szállnak át inkább vonatra, és már külön szavuk is van arra a szégyenre, ami egy repülőút miatt törhet ránk, ez a flygskam.
Azoknak, akik pontosan szeretnék tudni, milyen súlyos csapást mérnek a környezetre, ajánljuk svéd nonprofit kezdeményezést, a MyClimate-et. Náluk amellett, hogy ki lehet számolni az utazás ökológiai lábnyomát, szintén fel lehet ajánlani összegeket különböző fenntartható és környezetvédelmi projektekre.
Aki sokat utazik, tudja, hogy a takarékos (és környezettudatos) bepakolás idővel rutinná válik, nem kell hosszasan gondolkozni, hogy mire lehet és mire nem lehet szükség a nyaraláson.
Sokan azt hihetik, hogy micsoda külön agymunka így bepakolni és ehhez igazítani az utazást. De számomra nem jelent nagyobb feladatot ebben a szellemben felkészülni egy útra, hiszen a hétköznapjaimat is így élem. Nem macerás, hanem természetes. És attól, hogy külföldre utazom és pihenek, ezekből a szokásaimból nem engedek, hiszen nem is tudnék már másképp cselekedni
– nyilatkozza Mohácsi Nusi, aki, mint oly sokan, fokozatosan állt át a hulladékmentes életmódra, és az elején nem is tudatosult benne, hogy elindult ezen az úton.
Persze nem állítom azt, hogy garantáltan nulla szemetet termelsz majd, mert vannak kikerülhetetlen helyzetek és szemetek, de odafigyeléssel jelentősen csökkentheted a mennyiségét, akár útközben, akár itthon
– teszi hozzá.
Ami mindenképpen kell: kulacs (saját pohár opcionális), vászonzsákok, szóval minden, amit itthon is használnánk. A Talpalatnyi történetek bloggerei szerint mobil víztisztítóba csak akkor érdemes befektetni, ha olyan országokba megyünk, ahol félő, hogy nem jutunk tiszta ivóvízhez, de Európában nyugodtan használhatjuk a közkutakat, Magyarországon van is egy alkalmazás, amivel ezeket meg lehet keresni, illetve mindig érdemes megkérdezni a helyieket is. És nem kell szívbajosnak lenni, az éttermekben is nyugodtan be lehet menni a mosdóba, és célszerű a repülésnél is a biztonsági vizsgálat után feltölteni a kulacsot.
Három megszólalónk szerint a cél, hogy bárhova is megyünk, beférjünk egy kézi poggyászba. A helyspórolás miatt érdemes többfunkciós dolgokat magunkkal vinni, ilyenek például a különböző vászonkendők, amik szalvétának, törlőrongynak és csomagolóanyagnak is jók. Ruhából sem kell sokat pakolni, ha valaki couchsurfinngel, akkor számolhat azzal, hogy a korábbi vendégek eleve hagytak ott ruhákat, illetve charity shopból is lehet vásárolni, majd ezektől ugyanúgy meg lehet szabadulni, ahogyan szereztük őket. Jó esetben pedig lehet a szállásadónál is mosni, és a tapasztalatok szerint el kell fogadni az ilyen felajánlott lehetőségéket, nem kell lelkiismereti kérdést csinálni abból, hogy nincs mondjuk mosódió, csak hagyományos mosószer. Ahogy már mondtuk, ez az egész nem arról szól, hogy hajszoljuk a tökéletességet, hanem az optimális egyensúly megtalálásáról.
Ami a szabadidőt illeti, a már korábban említett felmérésben résztvevők fele mondta azt, hogy vakáció közben keresik a környezetbarát megoldásokat, például amikor csak lehet gyalogosan vagy biciklivel közlekednek, és a megkérdezettek háromnegyede szeretné, ha a pénzt, amit elkölt, a helyi közösség tudná kamatoztatni. Ehhez úgy tudunk hozzájárulni, ha nem a legelső mekibe ülünk be kajálni, hanem helyi éttermeket, büféket keresünk, vagy a piacon veszünk magunknak alapanyagokat, és azokból főzünk.
Ezzel összhangban kerülni kell a tömeggyártott szuveníreket, illetve ne gyűjtsük a szórólapokat és hasonlókat. Ha van nálunk telefon, abban az egész világ benne van, több olyan térképszolgáltató is létezik, amik offline is működnek, például a Maps.me. Ha csak itthon megyünk kirándulni, akkor is érdemes utánanézni, milyen választási lehetőségek vannak, a HuMap térképalkalmazás az egész országot lefedi kirándulótérképekkel, a Bükki Nemzeti Park Facebook-oldalán pedig már online is lehet vásárolni, és a dokumentációt igyekeznek elektronikusan intézni, illetve vannak térképes, információs alkalmazások.
Ha természet közelébe szeretnénk jutni, akkor olyan látványosságot válasszunk, ahol nem a turisták, hanem az élőlények a legfontosabbak – nyilatkozta Justin Francis, a Responsible Travel vezérigazgatója. Ázsiában például érdemes kerülni az olyan elefántmenhelyeket, ahol elefántháton utaztatják a turistákat. A National Geographic nemrég közölt egy hosszú riportot arról, hogy egyes rezervátumokban és vadvédelmi központokban sanyarú körülmények között élnek az állatok.
Amíg lesznek olyan emberek, akik menőnek tartják azt, hogy egy nyomorultul tartott, benyugtatózott tigrissel fotózkodjanak, amit aztán felraknak valamilyen közösségi oldalra, addig lesznek helyek, ahol ezt megtehetik, ahol kizsákmányolják ezeket az állatokat, hogy csak egy példát említsünk. Fontos, hogy beszéljünk ezekről a kérdésekről, és vigyázzunk arra, amink van, ne csak egy játszótérnek tekintsük bolygónkat
– figyelmeztet a Talpalatnyi történetek két bloggere.
(Borítókép: Az üveget, vagy a műanyagot választod? A műanyaggal az életed megy tovább a "normális" kerékvágásban, az üveggel viszont már soha többé nem lesz olyan a bevásárlás, mint régen volt. Fotó: picture alliance / Getty Images Hungary)