“Egyél csirkét, az nem hús” - vágják vegetáriánusok fejéhez valószínűleg minden egyes órában valahol Magyarországon, ahol a húsmentes étkezés nagyon sokáig a rántott gombát, rántott sajtot, rántott tököt és egyéb rántott dolgokat jelentett az éttermekben, néha egy hatalmas, széthajtogatott, pirított szalonnadarabbal a tetején. A lényeg a múlt időn van, mert azóta bőven van lehetőség úgy is enni a legtöbb helyen, hogy nem muszáj bepuszilni egy nagy adag húst, még ha az Impossible-álhústól messze is vagyunk, és egy kis odafigyeléssel megúszhatjuk állathalál nélkül az ebédet. Még a legnagyobb láncoknál is.
Mert akár a környezet-, akár az állatvédelem az oka, a nagy cégeknek és franchise-oknak is reagálniuk kell arra az igényre, hogy az emberek egy része kevesebb húst akar enni. Ahogy a sörgyártók felmérték a piacot, és rájöttek, hogy a dobozos, tömegtermelt IPA kielégítheti azokat, akik unják a világosokat, a gyorséttermekben is feltűntek azok a megoldások, amik megadják a hamburgerzsemlék közé szorított feltét élményét - de állati hús nélkül. És amíg a húspótlás a specializált, vega éttermek, vagy az otthon sütők-főzők kiváltsága volt, ma már ott tartunk, hogy a grillezett húsairól ismert kajáldákban is megszerezhetjük legalább az élmény látszatát.
Úgyhogy megnéztük, hogy milyen a felhozatal négy nagyobb magyarországi hálózatban: a belga BelFrit-ben, az amerikai KFC-ben és Burger Kingben, meg a magyar Zingben.
Most szólok mindenkinek, aki követi a nemzetközi húsmentes híreket, hogy nem az a fehérjealapú álhús jelenti a vegetáriánus opciót a Burger Kingnél, amit egész tavasszal büszkén hirdetett a cég. A magyar BK leírása szerint itthon egy krumpliból, répából, borsóból és kukoricából készült pogácsát adnak, és az eredeti Whopperhez képest semmi mást nem változtattak a recepten. És az ötlet nem rossz papíron, csak megvalósításban borzasztó: a panírozott zöldségpogácsa pillanatok alatt megszottyad a zsemle és a nyers zöldségek között, darabokra mállik, szétesik, semmi nem marad a tartásából. Ami igazából csak egy esztétikai probléma, de a gondok sokkal nagyobbak, egyszerűen borzasztó az íze, mintha egy marék mirelit zöldséget paníroztak volna be, mindenféle fűszerezés és összetartó erő nélkül, egy lottyadt szivacs, zöldségek és zsemlék között. Még addig sem érdemes ezt enni, amíg az Impossible-változat betör Magyarországra, sőt, remélem, hogy akkor elfelejtik örökre. Egyetlen előnye: 1150 forint maga a szendvics. (Összehasonlításképpen: legnagyobb riválisuk, a McDonald's ennyire sem képes a témában.)
Igen, a BelFrit egy belga franchise, van belőle Budapesten jópár, főleg plázákban, vagy az Allee mellett a pláza épületén kívül, egy teherautóban. És nem, én sem találkoztam olyan emberrel, akinek valaha elhangzott volna a szájából, hogy te, együnk egyet a BelFritben, főleg azért, mert a legtöbb gyorsétterem mellett azért olyan sok értelme nem nagyon van: itt is mélyhűtött vagy hűtött cuccokat dobálnak általában olajba. De az tény, hogy a nagy három (McDonald’s, Burger King, KFC) mellett simán labdába képes rúgni ez a cég Budapesten is, a Nébih például annyira komolyan vette, hogy belevették az itt készült sültkrumplit a gyorséttermi tesztjükbe, ahol a második helyen végzett a franchise. Ahol a peszkateriánusoknak (azaz húst nem, de halat és tejtermékeket fogyasztóknak) már eddig is kedveztek egy lazacos, egy rákos és egy rántott sajtos burgerrel. Az utóbbi tulajdonképpen megfelelne már önmagában vegetáriánusnak, de én annak a híve vagyok, hogy egy szemétkaja nem lesz attól jobb, hogy egy másikba bugyoláljuk bele, úgyhogy kértem egy kifejezetten vega burgert.
Aminek a lényege a Burger Kinges változathoz hasonló, de ismeretlen összetételű pogácsa, ami, eszküszöm az életre, egyáltalán nem rossz. Talán azért, mert sikerült annyira megsütni, hogy legyen tartása, és nem viselkedik úgy, mint egy ártatlanul megvádolt zöldséglap, amire kimondták a halálos ítéletet, vagy egyszerűen azért, mert van valami íze is. Az utóbbiról, mondjuk, nehéz megbizonyosodni, mert annyira meg van pakolva minden más zöldséggel - illetve a hivatalos leírás szerint még mackósajttal, bár annál a BelFritnél, ahol vettem, ez a tétel át volt húzva az étlapon. Harapásnál az egész egy masszává gyurmálódik össze, de egyáltalán nem rossz. 1500 forintért a burger egymagában ráadásul nem egy rossz vétel, már csak találni kell egy húsevő ismerőst, aki erősködik, hogy a BelFritben szeretne ebédelni, és nem érdekli, hogy mi vegetáriánusok vagyunk. Házhoz is szállítanak, de a zöldségbucis hamburgernek még a húsos verziónál is rosszabbat tesz, hogy zötykölődve, egy kismotor csomagtartójában szállították fél órát.
Ha valakinek nem lenne világos, hogy mi az a halloumi: az a fajta sajt, amit a vega ismerősök szoktak grillezésre hozni, és aminek minden próbálkozás ellenére cipőtalp-állaga lesz, és nyikorog az ember foga alatt. Amúgy finom. De mégis, nem gondoltam volna, hogy a KFC erre fogja építeni a 2019-es vegetáriánus kínálatát, azt pedig még ennyire sem, hogy jól fog elsülni. A halloumi burgerre viszonylag sokat kell várni, ami érthető, mert nincsen minden már előre kirántva és tálcákon tárolva, mint a csirkedarabok, és megkapva, kicsomagolva, belekukkantva tényleg olyan, mintha semmi köze nem lenne úgy általában a KFC stílusához: a szokványos zsemlében a rendesen megsütött halloumin túl van friss rukkola, friss, negyedelt koktélparadicsom, szarvasgombaszósz (amit csak utólag olvasok, mert ott nem éreztem rajta), és ecetes lilahagyma. Az utóbbi egy nagyon finom, és egyébként otthon is röhejesen könnyen elkészíthető savanyúság, amivel Magyarországon elég ritkán lehet találkozni. És az egész teljesen jó, sőt, meglepően jól működik, a hagyma savanyú, a sajt semleges, a paradicsom roppan, ez egy tisztességes, húsmentes választás. Ami viszont obszcén 2000 forintos árcédulával együtt jön, egyetlen darab szendvicsért, ami akkor is túlzás, ha minden pénzt megadnánk azért, hogy ehető nemhúst fogyasszunk a KFC-ben. Menüben még több. Az is igaz, hogy nem a hamburger az, amiről ez a hálózat a legismertebb, szóval gondolom rendesen meg kellett erőltetniük magukat, hogy többszörösen is a szokásos korlátokon kívül dolgozzanak, ráadásul az alapanyagok sem éppen szokványosak, szóval tudok megértő lenni. Főleg, ha tényleg ennyire jót sikerült összehozni.
Egészen véletlenül szinte pontosan ugyanabban az időszakban számított a Zing nevű magyar hamburgerhálózat még valami menő újdonságnak Magyarországon, mint amikor közszájon forgott a hipszter kifejezés, amiről a húsmentes burgerüket is elnevezték. Amilyen hülyére sikerült ez az előző mondat, szeretném leszögezni, hogy a huhogók ellenére a Zingen szerintem egyáltalán nem fogott az idő, nem lettek rosszabbak sem a húsaik, sem a termékeik. Igazából sikerült azt is összehozniuk, hogy mindegy, hol eszünk a burgereikből, ugyanolyan minőségű lesz egy fesztiválos food truckban, mint a Király utcában. Azt hiszem, ezt hívják franchise-nak. És mint minden ismertebb franchise, itt is van húsmentes opció a hamburgerből, szerencsére nem zöldségpogácsával, hanem kecskesajttal. Ami ugyanúgy szétmállik az ember szájában, mint a zöldséges változat, de legalább nem egy sűrített finomfőzelék hatását kelti, hanem egy csípősebb, ízesebb sajtét. A Zing a vastag sajt mellé tesz még kólás barbecue-szószt, paradicsomot, lilahagymát, a zsemle a felhozatalból messze a legjobb, és még az ára sem olyan vészes 1650 forint. Gyakorlatilag ez az ideális választás, annak ellenére is, hogy a pultos megkérdezte tőlem, “de ugye tudod, hogy ez vegetáriánus?”, amikor kértem egyet. Amúgy ha a hamburger helyett valami mást szeretnénk tőlük, vannak saláták, illetve grillezett halloumi is.
A Burger King egyértelműen a legrosszabb választás, amikor az elmaradt fotó miatt vettem még egyet, az pont ugyanannyira borzasztó volt, mint az előző, és ezt a legolcsóbb, 1150 forintos ár sem képes ellensúlyozni. A BelFrit ugyanezt a műfajt sokkal jobban csinálja, de még mindig csak egy semleges zöldségpogácsát csempésznek a zsemlébe. A legjobb választás a Zing: finom, fűszeres, íze is van, a kecskesajt benne pedig nem alibi. Ahogy szintén nem alibi a KFC vegaburgere, ami viszont a nevetségesen magas ár miatt közelebb van egy luxusburgerhez, mint egy épkézláb hétköznapi vega megoldáshoz. Úgyhogy a Zing a nyerő.
(Borítókép: Németh Sz. Péter / Index)