A cikk írásakor Magyarországon csak javasolják a munkaadóknak, hogy minél több embert küldjenek haza otthoni munkára, de a veszélyhelyzet kihirdetése után már nem olyan nehéz elképzelni, hogy ez előbb-utóbb előírássá válik. A világ több országában már elkezdtek bezárni az irodák a koronavírus-fertőzéstől tartva. A Sony Pictures bezárta többek között a londoni irodáját, a Cognizant nevű IT-szolgáltató hazaküldte a dolgozókat az haidarábádi kirendeltségről, a Facebook is jobbnak látta pár napra a seattle-i irodát kulcsra zárni. Még akkor is, ha a dolgozók között nincs sem beteg, sem potenciális fertőzött, a koronavírus útját látva elég nehéz megjósolni, hogy hol, mikor, hogyan fog a betegség legközelebb felbukkanni. Ha a komplett irodazárás nem is jön el, a cégvezető elővigyázatosságból dönthet úgy, hogy a külföldről, koronavírus-fertőzött területről érkező munkatársak maradjanak két hétig, az inkubációs periódusig otthon. Az Index március 11. óta már félig home office-ban működik, több kollégánk pedig már egy-két hete otthoni karanténban van elővigyázatosságból, mivel korábban nyaralni vagy dolgozni ment például Olaszországba (ezt a cikket is egyikük képeivel illusztráltuk). Az Indexben egyébként is gyakran szoktunk otthonról (is) dolgozni,

A távmunka megítéléséről és annak változásáról a The Atlantic írt egy remek cikket még 2017-ben. Abban azt írják, hogy a hetvenes évek végén az IBM kísérleti jelleggel kitelepített pár munkavállalójának terminálokat, hogy otthonról dolgozzanak. A kísérlet annyira sikeres volt, hogy a távdolgozók száma rohamosan nőtt, 1983-ra 2000, 2009-re pedig már 154 ezer IBM-kolléga dolgozott iroda nélkül, igaz, közben a cég is eléggé fejlődött létszámban és méretben. A trend viszont a 2010-es évek második felére megváltozott, 2017-ben az IBM elkezdte visszahívni a kollégákat a távmunkáról, és habár a The Atlantic újságírója nem tudott konkrét okot mondani a döntésre, azért lehet sejteni, hogy bizonyos helyzetekre nem feltétlenül elég az email vagy a Slack nevű céges csetprogram, sokkal hatékonyabban lehet személyes részvétellel megoldani a problémákat. Egy 2017-es felmérés szerint az Egyesült Államokban a munkavállalók 43 százaléka szokott rendszeresen vagy néha távmunkában dolgozni.

A távmunka természetesen olyan helyzetekre vonatkozik, ahol valaki szellemi, gyakorlatilag bárhonnan végezhető munkát végez, a villanyszerelő, recepciós, vagy sebész munkáját nem lehet helyettesíteni otthonról, már kivéve azt a részét, amikor a villanyszerelő az istennek sem akar megérkezni az adott időben, mert ez pont az, amit mindenki tud az ágyából is. A home office jellemzően az olyanok kiváltsága, ahol számítógéppel dolgoznak, nem helyspecifikus követelményekkel, ilyen az újságírás nagy része, vagy ez a cikk is. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2018 első negyedévében az alkalmazottak 3,7%-a, azaz 144 ezer fő dolgozott távmunkában. Szintén a KSH szerint ennek a csoportnak a 89 százaléka otthonról, tehát nem egy coworking irodában (vagy a kevésbé elterjedtebb kifejezéssel: teleházban) vagy egy kávézóban dolgozott. Szóval van úgy nagyjából 128 ezer ember, akinek nincsen fix irodája, ahova be kell érnie kilencre, ebédszünetre kicsit meglóghat, aztán minimum ötig ott kell még güriznie, hogy aztán hazatérjen, és elvégezze azokat a feladatokat, amiket otthoni munka alatt simán elvégezhetne.

De mi lesz akkor, ha ez a szám megnő, és olyan embereknek kell hirtelen otthoni körülmények között dolgozniuk, akik ezt eddig sosem tették? Ha kötelező lesz a karantén, és nemcsak Iránból, Olaszországból, vagy más, komolyabban fertőzött országokból érkezve, hanem úgy általában mindenkinek, aki külföldről jött? Vagy mindenkinek, aki valaha volt az utóbbi két hétben budapesti fürdőben? Vagy esetleg bármelyik dohányboltba betért február óta? A koronavírus magyarországi terjedésében még mindig rengeteg a kérdés, de amíg napról napra változhatnak vírus körül keringő hírek, addig a home office-hoz kapcsolódó tippek és trükkök állandóak. Ezeket szedtük össze, hogy ha egyszer jön a főnöktől a levél, hogy holnaptól tilos bemenni, akkor ne álljunk leforrázva. Vagy főleg: ne töltsük az időnket henyéléssel.

Fel kell előre készülni

Könnyű abba a tévhitbe ringatni magunkat a távmunkával kapcsolatban, hogy csak egy számítógép kell hozzá, és semmi más az ég egy adta világon. Ez már alapból nem igaz, a távmunkához kell minimum áram és internet is, és szerintem azt minden magyar állampolgár tudja, hogy az utóbbi a leghülyébb pillanatokban tud rakoncátlankodni, úgyhogy érdemes még jó előre kigyűjteni az internetszolgálató elérhetőségeit, és a panaszhoz szükséges adatokat, ügyfélkódokat. Bizonyos munkahelyek megkövetelik az adatvédelem biztonsága miatt egy VPN (Virtual Private Network) használatát, ami az irodában egészen biztosan beállítottak már nekünk, de otthon nem biztos, hogy működik.

Ha nem a saját számítógépünket használjuk a munkahelyen, akkor érdemes a jelszavainkat egy jelszó-menedzserrel (például LastPass vagy Dashlane) kezelni, vagy a böngészőnkben egy profilt létrehozni, amivel egy egyszerű belépés után máshol is elérhetőek a jelszavaink vagy a böngészőink. Érdemes végiggondolni, hogy a munka közben miféle oldalakhoz kell hozzáférnünk, és azt hogyan tudjuk megtenni, az Index szerkesztőségében például bárki számára jelszó nélkül elérhető az Arcanum Digitális Adattár, azaz a belső netre csatlakozva szabadon böngészhetek korabeli cikkeket az Airportról ehhez a cikkhez, de ha ezt otthonról szeretném elvégezni, akkor már külön hozzáférést kell kérnem hozzá. Ugyanígy érdemes végiggondolni, hogy milyen offline eszközök lehetnek az irodában, amire szükségünk lehet, pendrive, kábel, nyomtató, vagy bármi hasonló. Ha esetleg nulláról szeretnénk egy komplett otthoni irodát összerakni, akkor a Wirecutter nevű szuper tesztoldalnak van egy saját válogatása, igaz, a legtöbb dolog csak az Egyesült Államokban kapható.

Tessék felöltözni

Két különböző iskola létezik a távmunka-ruházatot illetően, az egyik büszkén vállalja, hogy mackóalsó, atléta, vagy igény esetén donaldkacsázás a megoldás ilyenkor, hiszen úgysem látja senki, minek kiöltözni. A másik iskola szerint viszont pizsamában nem fogunk rendesen dolgozni, és pozitív hatással lehet a produktivitásra, ha a reggeli, változatlan rutin után ugyanúgy felöltözünk, mintha dolgozni mennénk. Cipő nem kötelező. De a rutint megtartani igen, egyes szakértők ilyenkor még azt is javasolják, hogy menjünk el a tényleges munka előtt egy picit sétálni, hogy a szervezetünket még a tömegközlekedéssel is becsapjuk, de ez vesztegzár alatt lehet, hogy nem a legjobb döntés, mert nem hiszem, hogy van olyan BKV-vonal, amin a 3 méteres egészségügyi távolság betartható. Hasonló okból ajánlják azt is, hogy tartsunk ugyanúgy ebédszünetet, mintha munkában lennénk, ilyenkor próbáljunk barátokkal, rokonokkal, vagy más távmunkásokkal találkozni, de a karantént megint csak nem biztos, hogy érdemes így megtörni. Viszont ha csendes helyen lakunk, mondjuk egy kertvárosban, akkor tényleg érdemes a munka kezdete előtt és befejezése után is sétálni egyet, ehhez amúgy is fel kellene öltözni. De ha olyan helyen dolgozunk, ahol gyakoriak a videokonferenciák vagy a Skype-olások, akkor legalább nem kell még 5 percet kérni, hogy kinézzünk valahogy.

Nem szabad ott dolgozni, ahol alszunk

A távmunka első számú szabálya, hogy legyen egy olyan dedikált helyünk, amit munkára használunk. Ideális esetben egy külön szoba vagy asztal. De ha ezt nem tudjuk megoldani, akár a konyhában is leülhetünk egy sarokba, és pötyöghetünk egy hokedlin ülve a mosogatógép tetején, de akkor az legyen a munkaállomás. Azt a hibát semmiképpen se kövessük el, hogy az ágyban fetrengve, ébredés után kezdünk el azonnal dolgozni, és ezzel összemossuk azt a helyet, ahol melózunk, és ahol alszunk/szexelünk. A The New York Times újságírója ezt csinálta nagyon sokáig, de utólag kínkeserves korszaknak írta le azt, amikor az ágyban, zuhanyozás nélkül kezdett el dolgozni, majd órákkal később szedte össze csak magát.

Gyakran kommunikálni

A tanács, ami mindkét irányba igaz. Érdemes ilyenkor egyszerű dolgozóként folyamatosan tájékoztatni a feletteseket, hogy éppen mit dolgozunk, mibe fogunk bele, vagy hogy most elmegyünk a géptől ebédelni. Ez egyszerű jófejség is, hiszen amit személyesen pillanatok alatt le lehet csekkolni, azt távolságból képtelenség. A jófejség mellett pedig azért is érdemes emlékeztetni mindenkit, hogy hahó, mi is létezünk, hogy ne vesszünk el a semmiben, ne legyünk nemlétezőek, és egyszerűen tartsanak észben minket és a munkánkat is. Ha ezt nem tesszük, a bentiek egyszerűen azt fogják gondolni, hogy hetekre szabadságra mentünk. A főnökök részéről pedig az ilyen távmunka idején érdemes személyesen felhívni a beosztottakat, és pár percet telefonálni, megkérdezni, hogy van, hogy érzi magát otthon, hogy áll a munkával, és így tovább.

Tenni kell a produktivitásért

Kollégánk egyszer már írt egy cikket arról, hogyan és milyen segítséggel érdemes nekiállni könyvet írni, és az ő tippjei részben érvényesek a távmunkára is. Földes András például a pomodoro-módszert alkalmazta, aminek a lényege az, hogy 25 perc intenzív figyelem után 5 perc szabadidőt engedünk meg magunknak, ezzel biztosított a munka és az utána következő pihenés is. A legnagyobb csábítás egészen biztosan a különböző Facebook-tabok nyitogatása, de erre is vannak appok, hogy bizonyos megadott időre blokkolják ezeket az oldalakat (mint például a StayFocusd a Google Chrome-ra). A telefont érdemes jó messzire tenni, nekem a filmnézések közben az szokott lenni a trükköm, hogy bedugom tölteni a szoba másik végében, hogy semmiképpen sem kezdjem el nyomkodni, de ez munkánál is tud működni.

Minden távmunkával foglalkozó cikk megemlíti, hogy ha otthon dolgozik az ember, akkor simán belefér, hogy néha házimunkát is végezzen a rendes munka mellett. A koronavírus-megelőzés szabályai úgyis azt írják elő, hogy érdemes rendszeresen fertőtleníteni a kilincseket otthon, de az asztalt is le lehet törölni, ahogy mosogatni és mosni is lehet, egy teregetés azért még nem hasít ki akkora szeletet a munkaidőből, és legalább nem kell utána vesződni vele. Ugyanígy főzni is lehet otthon, ami általában pont annyi időt vesz igénybe, mint elmenni egy kényelmes sétával az iroda melletti étterembe vagy kifőzdébe, és ott ráérősen megenni a napi menüt. A főzés, amellett, hogy spórolni lehet vele, tökéletes mentális pihenő tud lenni a gépelés után, akkor is, ha egy Vifont, meg akkor is, ha egy saját készítésű caccio e pepét dobunk össze. Extrém példa Bakró-Nagy Ferenc kollégánk, aki boldogan nekiállt az otthoni melóban grillezni az erkélyén, innen is jó étvágyat kívánok neki.

Lekapcsolni, kikapcsolni

Otthoni munkánál kínzóan hiányzik a hazamenés élménye, amikor az ember kifújja magát, akár a buszon, akár a biciklin, akár a kocsiban, ezért muszáj nagyon szigorú határokat szabni. Amikor a munkaidőnek vége, kíméletlenül ki kell lépni a rendszerből, lecsukni a laptopot, bezárni a csetet, és legalább következő napig elfelejteni a munkát. Az otthonlét azt az illúziót keltheti bennünk és a felettesekben is, hogy mindig elérhetőek vagyunk, hiszen fizikiailag bármikor oda tudunk ülni a gép elé, megnyitni azt a táblázatot, vagy megfogalmazni azt az emailt. Így viszont zéró a lehetőség arra, hogy ténylegesen elválasszuk a munkahelyet a magánélettől, ami az otthoni munka alapfeltétele. Még akkor is, ha a párunk ott lóg a nyakunkon, vagy a gyerekek nyaggatnak minket: egy kis időre a feje tetejére áll a világ, és az otthon lesz az iroda, és jobb, ha ezzel mindenki tisztában van. De csak 9 és 17 óra között.