Két evőkanál instantkávé, két evőkanál cukor, két evőkanál víz: csupán ezeket kell habbá keverni ahhoz, hogy egy pohár tejre öntve megkapjuk a koronavírus-járvány miatt otthon rekedt, az internetet, különösen a közösségi oldalakat és videómegosztókat sűrűn bújó tömegek egyik új kedvencét, a dalgonakávét.
Pár hónappal ezelőtt nem létezett dalgonakávé, csak maga a dalgona, ami egy dél-koreai édesség, és a mi törökmézünkhöz hasonlít leginkább. A népszerű utcai étel olvasztott cukorból készül némi szódabikarbóna hozzáadásával, és miután az egyveleget kilapítják, különböző formákat nyomnak bele. Ha pedig valakinek sikerült a kis szívet, csillagot vagy miegymást úgy kiszedni az édesség közepéről, hogy azt nem töri össze, akkor annak még egy dalgona a jutalma. Szöuli kávézókban és teázókban egyébként az óriási őrület előtt is lehetett kapni dalgonával készített italokat, de ezek nagyon távoli rokonságban állnak az internet aktuális kedvencével.
Ha az eredettörténetét akarjuk visszafejteni, akkor inkább az Indiában fogyasztott phenti hui vagy phitti hui kávé jutunk el. Elkészítési módja hasonló, csak itt nem a tejre teszik rá a habot, hanem a habra öntik rá a tejet. Ehhez hasonlított az az ital, amit egy dél-koreai színész, Jung Il Woo megkóstolt, amikor pár hónappal ezelőtt Makaón járt. Mivel ez a kávé a dalgonára emlékeztette, így ráragadt ez a név. A Vice pedig egy kicsit utánatúrt annak, hogy mi annak a kávézónak a története, ahol a nagy találkozás megtörtént.
Minden étel és ital mögött ott rejtőzik egy történet, hol több ezer, hol alig néhány éves, némelyik közismert, másokat a feledés homályából kell előbányászni. De ha ismerjük ezeket a történeteket, gazdagabb lesz tőlük az ételek és italok íze, és azokról a korokról és kultúrákról is megtudunk valamit, amelyekben ezek a fogások és termékek megszülettek. Ezért indítottuk el a Világkonyha cikksorozatot.
A Hon Kee Cafét a kilencvenes években nyitotta meg ezzel a speciális kávéval Leong Kam Hon, miután egy munkahelyi baleset után majdnem amputálni kellett az egyik karját. A habhoz való összetevőket állítólag négyszázszor kell megkeverni, a recepttel pedig a 2000-es években ismerkedett meg egy külföldi pár révén, akik minden évben ellátogattak a makaói nagydíjra. Hon nem rajongott annyira az instantkávéért, ezért inkább igazi kávéra cserélte. 2004-ben pedig egy másik színész, a Tigris és sárkány főszereplője, Csou Zsun-fa is vendége volt a kávézónak, és természetesen neki is ízlett az ital, utána pedig egyre többen keresték fel a helyet, hogy megkóstolhassák a Csou Zsun-fa kávét. Ugyan ez a hírnév már a múlté, de a kávé továbbra is mindenki kedvence a választékból.
Ha pedig már a rokonságról van szó, akkor érdemes megemlíteni a görög frappét is, hiszen ez is instantkávéből készül. Az ital ötlete 1957-ben született meg a Thesszaloniki Nemzetközi Kereskedelmi Vásáron, a legendárium szerint a Nestlé egyik alkalmazottja, Dimitrisz Vakondiosz nem tudott vizet forralni a kávéjához, ezért a kávéport hideg vízzel keverte össze, és felrázta a shakerben.
A dalgonakávé először csak a helyi youtubereknél bukkant fel, a 서담SEODAM vonatkozó videója, amiben még habos kávéként szerepel, most több mint 3,5 millió megtekintésnél tart, és főként azoknak ajánljuk, akikben az ASMR-videók kellemes bizsergést váltanak ki. A dalgonakávé aztán szépen lassan meghódította a Tiktokot, ami tökéletes platform a virális tartalmaknak. Hannah Cho mindössze 15 másodperces videója az italról már 1,8 millió lájkot kapott, mondjuk megdolgozott érte, állítólag 20 percen keresztül verte a habot, hogy édesanyja kipróbálhassa, mit tud ez a kávé. A közösségi oldalon egyébként a dalgonacoffee címkével ellátott tartalmak már több mint 207 millió megtekintést hoztak össze. Ha megnézzük, hogy mit mond a Google Trends, akkor egyértelmű, hogy a dalgonakávé igazán azután keltette fel az emberek érdeklődését, hogy szinte az egész világ magára zárta otthona ajtaját, az első keresések úgy március közepén jelentek meg, és április elejétől pedig megugrott ezek száma.
De mi a tudomány a dalgonakávé mögött? Sokan a cukrozott tojáshabhoz hasonlítják a dalgonakávé habját, és végülis nem alaptalan ez az összehasonlítás, a cukornak itt is fontos szerepe van. A kávé egyébként önmagában is képes habképzésre, hogy csúnyán fogalmazzunk, a tökéletes espresso egyik ismertető jegye a szép crema, ami egy habszerű réteg az ital tetején, és ami a kávéból felszabaduló szén-dioxidnak és benne található fehérjéknek, zsíroknak és poliszacharidoknak köszönhetően jön létre. Ez viszont sajnos nem valami stabil képződmény, hamar elillan (viszont az Illy készített róla egy alapos tanulmányt, amit itt el is olvashat). És persze meg kell említeni a tejhabbal készült kávéitalokat. Itt ugye a tejhabot külön készítjük el, és tulajdonképpen annyi történik, hogy a habosítás során szétromboljuk a fehérjék szerkezetét, azok szétcsavarodnak és (ha nagyon konyhanyelven akarunk fogalmazni) körbeveszik a légbuborékokat, a tejben található zsír (ha nincs belőle túl sok) pedig stabilizálja a fehérjék szövetét. Fontos tudni, minél kisebbek a buborékok, annál stabilabb a hab.
És miért nélkülözhetetlen a cukor a stabil habhoz? A tejnél már említettük, hogy zsírokra valamelyest szükség van, de ha túl magas a tej zsírtartalma, akkor a buborékok kipukkadnak, a kávénak az olajtartalma jelent hasonló veszélyt, ha a víz szépen lassan elszivárog, az olaj pedig érintkezésbe lép a buborékokkal, akkor vége a dalnak, a cukor azonban megvédi őket az enyészettől. Ami pedig a vizet illeti, annak nem szabad sem túl hidegnek lennie, hiszen akkor nem oldódik fel benne kellő hatékonysággal a cukor és a kávé, de nem lehet túl meleg sem, mert az pedig nem kedvez a habképződésnek.
Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a két evőkanálnyi instantkávé nem kis mennyiség, de tény, hogy a habképződés szempontjából persze a több jobb. Csak hát az íze. Erre is van megoldás! James Hoffmannak, a World Atlas of Coffee című könyv szerzőjének a hagyományos instantkávéval készült italnál valamivel jobban ízlett az a változat, amit specialty instantkávéval készített, mert igen, most már ilyen is van. És működhet a dalgona rendes kávéval? Ezt a kérdést sokan feltették. Működhet, de nem lesz az igazi, hiába lehet elindulni több úton is. Többen azzal próbálkoztak, hogy megfőzték a kávét, majd azt besűrítették úgy, hogy elfőzték a víztartalmának nagyrészét, úgy, hogy valami szirupszerű maradjon az edényben, de finom espressót minek elrontani ilyesmivel? Vannak, akik xantángumival próbálták besűríteni a kávét, ez is működik, de a végeredmény azért nem ugyanaz. Az instantkávé helyett lehet matchával is próbálkozni, de ez sem kecsegtet sok sikerrel, ha csak nem keverjük össze mondjuk tojáshabbal. A hozzávaló, amit nyugodtan le lehet cserélni, az a tej, ha valaki növényi italokat fogyaszt, azzal is tökéletesen működik, és a jég is opcionális.
Szeretem a kávét (mondjuk hab nélkül) és szeretem a kevés összetevős recepteket, szóval én is meghajtottam a fejem a trend előtt, elővettem az evőkanalat, egy tálkába kimértem két kanálnyi kávét, két kanálnyi cukrot és saccra valamennyi vizet. Utóbbival elsőre kicsit túllőttem a célon, ami azt jelentette, hogy sokkal több idő kellett ahhoz, hogy a hab elég stabil legyen. Ha ehhez nincs kedve az embernek, akkor – ahelyett hogy esetleg még több cukrot ad hozzá –, azt is megteheti, hogy egy kicsit beteszi a a hűtőbe, de nem szabad elfeledkezni róla, nekem reggelre olyan konzisztenciája lett, hogy akár fugának vagy pillanatragasztónak is lehetett volna használni. A matchaporos próbálkozás pedig totális kudarc volt.
Ami fontos, hogy érdemes összekeverni a habot a tejjel vagy a növényi itallal, így nem fog összerándulni a testünk minden egyes alkalommal, amikor iszunk belőle egy kortyot, persze előtte még megcsodálhatjuk, hogyan szivárog le a kávéhab a tejbe. Teljesen új ízélményre azért nem számítsunk, minden hozzávaló hozza a maga formáját, inkább az elkészítés módja és az állag az, ami különlegessé teszi. Tulajdonképpen ez lehetne a felnőttek slime-ja, majdnem ugyanaz a konzisztenciája, és hasonlóan söpör végig az interneten.
Aki szereti a desszertnek is beillő kávés italokat, az valószínűleg értékelni fogja a dalgonakávé karamelles, mézes, enyhén gejl kulimászát az árnyékban megbújó instantkávés keserűséggel. Aki viszont szeretné, hogy a kávé ölelés helyett üssön ( vagy legalábbis felfrissítsen), annak nyári italnak jeges dalgonakávé helyett még mindig a tonikos kávét ajánlanám.
(Borítókép: Pálúr Kriszta / Index)