Schulek Frigyes eredetileg még annál is grandiózusabbnak álmodta meg a Halászbástyát, mint amilyen végül lett. Az északi végébe egy Honfoglalás-emlékmű került volna a vezérek lovasszobraival. Ebből végül kettő készült el, ráadásul ló nélkül, gyalogosan: Álmos és Előd az északi torony két oldalán őrzi a feljárót mind a mai napig. Vagyis nem egészen. A ma ott látható szobrok ugyanis másolatok. Az eredeti darabok alig néhány hete kerültek elő egy pincéből, és ma mutatták be azokat a sajtónak, egy talán még izgalmasabb lelettel együtt.

Mikula Ferenc alkotásait 1902-ben állították fel, de a háborúban súlyosan megsérültek. A Halászbástya helyreállítását Schulek János, a híres építész fia végezte, aki amúgy az eredeti épület építésvezetője volt. A sérült szobrokat nem javítgatták, hanem másolatokra cserélték. Alighanem az eredetiekről közvetlenül másolva készülhettek el a pótlások. Az akkoriban még történelmi értéket nem képviselő – alig négy évtizede faragott – alkotásokat ezután ugyanúgy kezelték, mint az eltakarított romokat: bontási hulladékként.

Persze ezt már csak most tudjuk, amikor a Dísz tér 2. pincéjéből, mintegy három méter vastag törmelékhalom alól előkerültek az eredeti darabok. Ezen a telken állt a háború előtt a Hauszmann Alajos tervezte Vöröskereszt Egyleti székház, mely ugyan komoly belövéseket kapott az ostrom során, de valószínűleg meg lehetett volna menteni. Ennek ellenére 1948-ra lebontották, és a helyén egészen a mai napig nem épült fel semmi. Az épület történetére, és arra, hogy mit is terveznek ide, hamarosan visszatérünk egy másik cikkben.

A pincéje mindenesetre megmaradt, csak teletömték törmelékkel. A földalatti helyiségek kibontása, feltárása kezdődött el a Nemzeti Hauszmann Program keretében. Fullár Zoltán, a Várkapitányság régészeti csoportvezetője szerint a pincének még csak alig az ötödét tárták fel. Ráadásul az épület saját pincéje alatt - a Várban egyáltalán nem egyedülálló módon - egy messzire nyúló középkori mélypince is húzódik. A pince első szakasza egyébként eddig is járható volt, sőt valamikor megerősítették egy vasbeton fallal, hogy ne omoljon be a mennyezete. A szobrokra egy törmelékhalom alatt találtak rá az egyik boltozott helyiségben, kiemelésükről rövid videó is készült:

A törmelék feltárásának elsődleges haszna, hogy az egykori épületdíszek maradványainak kutatásával jobban megismerhetik az elpusztult épületet, és így hitelesebb lehet annak rekonstrukciója. A két századfordulós szobor mellett még egy igazán érdekes lelet került elő a törmelék alól a pincében. Egy vörös mészkőből készült, növényi motívumokkal, oroszlánnal és sárkánnyal díszített medence, vélhetően egy úgynevezett lavabo, melyet a keresztény liturgiában a kézmosáshoz használtak. Egyelőre még csak találgatni lehet a korát és eredetét, de könnyen lehet, hogy ez valódi különlegesség.

Végh András régész, a BTM Vármúzeum igazgatója szerint ez a fajta, vörös márványnak is nevezett mészkő vagy Tardosról vagy Veronából származhat. (Ha máshonnan nem, hát a budapesti metrómegállókból sokan ismerhetik ezt az anyagot.) Stílusa a 12. századot idézi, de az is lehet, hogy csak egy 19. századi másolat. Első ránézésre a megmunkálása inkább középkori eredetre utal. Ha ez utóbbi bizonyul igaznak, akkor is kérdés marad, hogy vajon helyben készült-e, vagy csak mint régiség került hozzánk évszázadokkal később. A kérdésekre a kőanyag laborvizsgálata, és egy alapos művészettörténeti elemzés adhat majd választ.

Hogy egészen pontosan mi lesz a leletek sorsa, azt még nem tudni, de valószínűleg a Budapest Történeti Múzeum gyűjteményébe kerülnek.

(Borítókép: A vörös mészkő lavabo, ami vagy középkori, vagy nem – Bődey János / Index)