A magyarországi bektasi rend vezetőjének, Gül Baba filozófus-írónak a sírját 1543-ban kezdték el építeni a később róla elnevezett Rózsadomb aljában. A Szulejmán szultán parancsára budai mészkőből kifaragott türbe a muszlimok körében hamar népszerű sírhely lett, amelynek jelentőségét csak tovább növelte, hogy a sír mellé a törökök egy 60 fős derviskolostort is kialakítottak. Itt nemcsak a zarándokok fogadására alkalmas ingyenes szálló és konyha épült, hanem egy kegytárgybolt is.

A félhold uralma végén a türbe tulajdonjogát a jezsuiták kapták meg, akik keresztény templommá alakították át az emlékhelyet. A zsindellyel fedett, kis nyolcoldalú toronnyal megspékelt, Szent Józsefről elnevezett kápolnát 1773-ban szerezte meg Buda városa, amely 1861-ben döntött úgy, hogy a mauzóleumot inkább eladja a babához jobban ragaszkodó törököknek, a szomszédos telkeket pedig Wagner János építésznek. 1885-ben a török főkonzulátustól felkérést kapott a sír eredeti formájának visszaállítására Grill Lajos építőmester, aki új lépcsőket, ajtót és ablakokat készíttetett a türbére. A visszaépítéssel párhuzamosan Wagner ekkor építette „U” alakban körbe a dervis sírját két, nyolcszögletes sarokbástyával rendelkező eklektikus, ám keleti díszítőelemeket gazdagon felvonultató épületével.

A rózsadombi Török–Magyar Fegyverbarátság nagymecset

A XX. század elején a magyarországi törökbarát érzület tovább fokozódott Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Thököly Imre hamvainak hazahozatalával. A Parlamentben szinte megelevenedett a történelem. Előkerültek a bujdosó kurucok, az 1849-es emigráns honvédek és politikusok, az aleppói Murad pasa, azaz Bem apó, Barabás fiatalsága, Isztambul visszaadta a Corvinákat, a pesti Múzeum körutat pedig átkeresztelték V. Mehmed szultán körútra.

Ekkoriban ejtették ki nagy áhítattal szájukon a pestiek a magyar származású török, a perzsa hadseregekben egykor harcoló Ömer Lüfti tábornok, Szolimán Ignác – Iszmail (Kmety György) – és Kursid (Guyon Richárd) pasa-hadvezérek, valamint Wagner Károly perzsa tábornok (nagykán) nevét is. Jankovich Béla kultuszminiszter a magyar–török fegyverbarátság emlékére 1915-ben vetette fel, hogy a még nagyban zajló világháború emlékére az állam építsen fel saját költségén egy nagymecsetet a budai hegyek között, és azt bocsássa Törökország rendelkezésére. Ötletét hamar felkarolta a Parlament. 

A háborús viszonyok és a trianoni sokkhatás azonban meghiúsították Európa legnagyobb mecsetjének megvalósítását.

A budapesti Collegium Islamaticum

Az I. világháborút követően a bektasi sírját teljesen körülfogó Wagner-villa és a türbe állapotának romlását látva új mozgalmak indultak az épületek megmentésére és egy muszlim kulturális központ felépítésére. A magyar keresztény támogatók ugyanis jelentős idegenforgalmi üzletet láttak abban, ha egy Mohamedet követő maharadzsa, reumás indiai politikus vagy egy arab üzletember néhány napra megszáll Budapest valamelyik gyógyfürdőjében, és a pancsolást követően imádkozni is tud majd istenéhez egy ehhez megfelelő helyen. Részben ennek a „keleti nyitásnak” köszönhetően alakult meg a Turáni Társaság, a Kőrösi Csoma Társaság, a Török Történelmi Társaság és a Japán Intézet is, de részben pont ezért jött hazánkba pihenni Rabindranáth Tagore Nobel-díjas indiai író is.

Az 1930-as évek első felében megalakult a Gül Baba Iszlám Hitközség és a Gül Baba Kulturkomité. Legfőbb céljuk az volt, hogy a 350 milliós muszlim világ pénzügyi támogatásával megszerezzék a néhai dervis sírja köré felépített ingatlant, amelyből egy

A budai iszlám fellegvárról és centrumról elsőnek Suppinger Ferenc készített terveket 1931-ben, majd négy évvel később Kismarty-Lechner Lóránd. Innentől az ő elképzelései lettek a mérvadók.

A gyülekezet a főmuftijának Durics Hilmi Huszein egykori királyi tábori lelkészt választotta meg. A mecset terveit a kezdetektől fogva támogatta a pániszlám mozgalom és annak neves vezetője, Chekib Arslan emír, aki Genfben a Népszövetségben a világ muszlimjait képviselte. Ő terjesztette 1931-ben a jeruzsálemi pániszlamita kongresszus elé a négyminaretes budai mecset és diákinternátus tervét, amelyről a kongresszus támogató döntést hozott. A külföldi propaganda- és pénzgyűjtő akciót személyesen ő és a magyar katonatiszti sportoktatással foglalkozó Reszulovics Mehmed bég végezte. A komité vezetését Bárczy István nyugalmazott igazságügyi miniszter, Petrichevich György ezredes és Germanus Gyula iszlamista, egyetemi tanár látta és vállalta el.

Inch Allah vagy insallah?  

A propagandakörút alkalmával Duricsék eljutottak Egyiptomba, Palesztinába, Szíriába, Irakba és Indiába. Fogadta őket a jeruzsálemi nagymufti, Adolf Hitler későbbi jó barátja, Hadzs Amin al-Husszeini és I. Gázi iraki király is. Sektib Arszlán emír szintén ekkor fogadta el a magyar iszlám legfőbb protektorátusát, Ibrahim johorei szultán pedig ekkor ajánlotta fel az indiai mohamedánok anyagi segítségét. De nemcsak a magyar muszlimok vándoroltak külföldre pénzért, hanem sokszor jöttek látogatóba ide külföldiek is, úgymint a szír Arszlán emír és Ali Nasszir Bedawi pasa is. Ennek ellenére a magyar muszlimok alig hárommillió pengő támogatást tudtak csak összegyűjteni. Ez bizony kevés volt álmaik megvalósításához.

A sikertelenség miatt a budai főmufti I. Zogu albán király elé járult, aki olyan jó benyomást tett a kecskevadász-dinasztiából származó uralkodóra, hogy az rögtön meg is tette udvari főmuftijának. Ebben a tisztségében áldhatta meg az öreg és ronda, ám muszlim Zogut és feleségét, a fiatal és szép, ám keresztény Apponyi Geraldine grófnő közösen eltervelt frigyét is. Az albán uralkodó a magyar felesége és Budapesten élő főpapja miatt annyira komolyan vette a budai nagymecset felépítését, hogy 

Ennek az iskolának a kivitelezését egyébként már ez év őszén elkezdték Lux Géza tervei alapján. A sors fanyar fintora, hogy az építkezés ideje alatt Olaszország lerohanta Albániát, így a mai Turbán utca 9. szám alatti egykori vallási iskola kivitelezési költségének utolsó hiányzó összegét, majd a türbe 1943-as rekonstrukciós költségét már a Benito Mussolini olasz fasiszta diktátor vezette római kormány utalta át Budapestnek az albánok helyett. Vicces. Az egykori alma mater ma is áll. Keleti stílusjegyeitől megfosztva, a napjainkra jellemző buheraépítészettel megspékelve ma is ott topog a türbe tövében családi háznak álcázva. A II. világháború és az azt követő új politikai viszonyok ismét ellehetetlenítették a mecset megvalósulását.

A budai Germanus Gyula Iszlám Központ

A háború súlyosabb pusztításaitól a türbét lényegében a Wagner-villa védte meg. A sérülések kijavítására és az eredeti állapot helyreállítására csak 1954 és 1959 között került sor Pfannl Egon tervei alapján. Ekkor bontották le a kupola magasított tetőszerkezetét a kis nyolcszögű tornyocskával együtt, s helyette az eredeti állapothoz jobban hasonlító, laposabb kupola készült. A kupolára, amelyet a XVII. századi török világutazó, Evlija Cselebi ólomtetejűnek látott, vörösréz fedőlemezek kerültek, a barokk kori ovális ablakokat pedig szépen befalazták. Az egyetlen megmaradt korabeli ablakra és az ajtóra kovácsoltvasból készült védőrács került. Bár a türbét eredeti formájában helyreállították, az csak az 1974-es restaurálás során szabadult ki valamelyest a földszintig visszabontott Wagner-villa szorításából, igaz, a villa alsó támfalai és két sarokbástyája még ekkor is körbeölelték az építményt.

A Kádár-korszak Izrael-ellenessége és a Kreml által erőltetett arabbarátság miatt a budapesti Iszlám Központ felépítésének terve 1983-ban kapott újabb lendületet, amelyre több, figyelemre méltó építészeti választ adott Polónyi Károly, illetve az angol Alison és Peter Smithson sztárépítészek vezetésével szervezett budapesti nemzetközi alkotótábor is. 1990-ben a türbe körül kialakítandó iszlám vallási-kulturális központ és mecset létrehozásánál például Basil al-Bayati brit–iráni építész az ottomán és magyar építészeti stílusokat kombinálta volna egybe. Pályaműve hiába lett nyertes, kapavágásra ismét nem került sor. Ismét anyagi okok miatt.

A Török Kulturális Minisztérium anyagi támogatásával 1996-ban állították helyre a Gül Baba türbéje és környékét K. Pintér Tamás építész tervei alapján. 

Ám jó hír az ürömben, hogy az elöregedő Európa, valamint az egyre fiatalabb és tetterősebb arab világ populációs folyamatait elnézve most már csak tényleg évtizedek kérdése, hogy mikor épülhet fel végleg a Rózsadomb aljában az 1915 óta tervezgetett, gigantikus méretű négyminaretes nagymecset, amire jól utal a türbe alatt kialakított múzeum tematikája is: a törököket nem kegyetlen hódítókként, a lakosság 70–90 százalékát elpusztító fanatikus hatalomként, hanem kedves és örök barátokként mutatja be az állandó kiállítás. Ha ez tényleg így van, akkor nem csak húsvét apropóján, de boldog feltámadást mindenkinek!

(Borítókép: Élet és Tudomány, 1993 / Arcanum)