Almásy Jacqueline grófnő 1895-ben látta meg a napvilágot a család kétegyházi kastélyában. A Békés megyei dekoratív lány 22 évesen lett Bissingen-Nippenburg Károly gróf felesége, aki a Császári és Királyi 13. Jász-Kun Huszárezred egyik főhadnagya volt. Szenvedélyes szerelmük és házasságuk azonban nem tarthatott sokáig, hiszen férjének katonatisztként a nagy háború kitörésekor be kellett vonulnia. Az ifjú nemes ezredével együtt hősiesen végigharcolta a galíciai és a tiroli frontot, ám balszerencsétlenségére a világháború utolsó évében, július 6-án egy olasz repülőgépbomba repeszeitől súlyosan megsérülve elvérzett a Piave folyó menti, Termine di Cadore nevű falucska közelében.

A fiatal özvegy csak úgy tudta feldolgozni gyászát, hogy a családi hagyományt követve ő is versenyló- és kutyatenyésztésbe fogott. E foglalkozások egyébként korábban sem voltak idegenek tőle, hiszen 1913-tól férje haláláig csaknem minden évben megnyerte az országos női díjugrató versenyt Andrássy Géza gróf Kedély nevű lovával. Mivel versenylóistálló-tulajdonosként később több európai derbin is részt vett saját nevelésű paripáival, 1923-ban eljutott a franciaországi Deauville-be is. Ezen a normandiai fürdőhelyen ismerkedett meg a világhírű és dúsgazdag, de előző feleségét már háta maga mögött hagyó Louis Cartier párizsi ékszerkirállyal, aki 48 éves fejével rögtön udvarolni kezdett a 28 éves arisztokrata lánynak.

Trianon elvette, ez meg visszavette

A családtagjai kivételével mindenki mással zsugori gallt annyira megidézte a magyar lány, hogy az első találkozó után rögtön utána repült Budapestre, ahol addig zsongott Jacqueline körül, míg elérte, hogy az ifjú özvegy beadja a derekát.

Az amerikai Vanity Fair magazin szerint a pár 1924. január 10-én házasodott össze Budapesten. A lakodalomra a kétegyházi családi kastélyban került sor. Esküvőjük után egy évvel született meg a magyar fővárosban gyermekük, aki a Claude keresztnevet kapta. A srácot kisiskolás évei után egy svájci nevelőintézetben taníttatták. A família ekkor döntötte el azt is, hogy csak az őszi és a téli hónapokat töltik Magyarországon, a tavasz és a nyár varázsát már párizsi házukban és földközi-tengeri nyaralójukban élvezik.

E kétlaki életmód fenntartása érdekében vásárolták meg Hatvany Lajos bárótól Budapesten a Tárnok utca 5. szám alatti palotát. Az 1928-ban megköttetett, 210 millió koronás vételár mind a két félnek megfelelt. Az ékszerkirálynak azért, mert viszonylag olcsón jutott hozzá egy harmincszobás budavári ház tulajdonjogához, az író-irodalomtörténészként ismert főúrnak pedig azért, mert a Jövő című lapban megjelent, nemzetgyalázó írásai miatt ekkor szabott ki rá a bíróság négyévnyi fegyházat, mellékbüntetésként pedig további hatezer pengő pénzbüntetést, tízévnyi hivatalvesztést, valamint 250 ezer pengő értékben vagyoni elkobzást is. Bár nemzetközi nyomásra Hatvany pár héttel később kegyelmet kapott, az adásvételi szerződést már nem lehetett visszadátumozni.

A bírósági ítélethez érdekes adalék, hogy amikor Hatvany Lajos a Tanácsköztársaság regnálása alatt októbrista lett, és heti rendszerességgel tartott Tárnok utcai házában zenés szalont Károlyi Mihálynak és a modern magyar irodalom jeleseinek, a ház egyik lakóját, nevezetesen Szabó Dezső nemzeti érzelmű írót annyira felháborította szállásadója forradalmi világnézete, hogy 

Kedélye csillapodásával, ám dühét megtartva írta meg itt az Elsodort falu című regényét, amely országos hírnevet és elismertséget hozott neki. A kommün bukása után a rendkívül impulzív író bocsánatot kért a bárótól meggondolatlan kijelentéséért.

A Cartier család nagy gondot fordított budai lakhelyének berendezésére. A pár az értékesebb bútorokat Párizsból hozatta, a Loire-menti kastélyok eladósodott tulajdonosainak XVI. Lajos korából származó ülőgarnitúráiból rendezte be. Ezeket a tárgyakat vonattal és magánrepülőgéppel utaztatták Pestre. A többi használati tárgyat és kelléket (szőnyeg, függöny, csillár, festmény stb.) a Schmidt Miksa neves bécsi bútorgyáros kiscelli kastélyában kialakított mintaboltból válogatták.

Beborul a l’amour

Madame Cartier hamar Budapest legismertebb Leading Ladyje lett. Finom, diszkrét, de drága ruhatárával az Operában vagy férje távollétében a házában tartott fényűző báljaival meghatározó színfoltja lett a főváros társasági elitjének. A párizsi arisztokraták fényűző életmódját folytatta. Általában dél körül reggelizett, ezután jött a séta, a tenisz, a svábhegyi golfozás, esetleg galamblövészet, amelyből a legismertebb ilyen hely a Margit-sziget északi csücskében volt. (Ennek a helyén van most az Árpád híd szigeti lehajtója.) Modern, száguldásért rajongó dámaként gyakran indult budapesti automobil-versenyeken is, amelyeket 1929-től csaknem minden évben megnyert Talbot Coupe Cabriolet gépkocsijával.

A Szajna-parti városban hasonló luxusban élt. Amíg Cartier a párizsi (Rue de la Paix 13.), két londoni (New Burlington Street 4. és New Bond Street 175–176.) boltja és saját bankháza között ingázott, addig ő 1934-ben az egyik párizsi szórakozóhelyen 

A korabeli magyar napilapok címlapjai eltérően ecsetelték a kibontakozó l’amourt. A nemzeti érzelmű sajtótermékek ártatlan kis flörtként festették le a kapcsolatot arra hivatkozva, hogy a köztársaságpártiak győzelme miatt Hispániából elűzött uralkodó példás apa és mintaférj, aki „nagy magányában” csak kicsit unatkozott és beszélgetőtársat keresett. A liberális szemléletű újságok ellenben azt hangsúlyozták ki, hogy Alfonz született kujon, amire példaként házasságon kívül összematekozott gyermekeit (Roger, Teréz, Leandro és Johanna) hozták fel.

Miután párizsi palotájukban Louis Cartier kezébe akadt Alfonz feleségének címzett intim távirata, a féltékeny ékszerkirály 1934-ben beadta a válókeresetet. Pedig ő sem volt ártatlan bárány. Almásyval megkötött házassága előtt 

Az extrém magas libidójú nő annyira megfelelt az ékszerésznek, hogy feleségül is akarta venni, ám rangon aluli leendő házasságukat hamar megfúrta a kényes ízlésű család. Cartier így, bár nem vehette el szeretőjét, megtartotta holdudvarában. A belga származású demimonde lett 1933-ban cége művészeti osztályának vezetője, neki köszönhette a családi vállalkozás azoknak a türkizekkel, zafírokkal és gyémántokkal díszített ékszereket, amelyeknek a központjában általában egy kígyó és egy macska látható.

Mivel az ügyvédek szerint Cartier hatalmas vagyona miatt a válóper több évig is elhúzódhatott, így a grófné visszaköltözött Budapestre. Nem a Tárnok utcai palotába, hanem a most bontásra ítélt svábhegyi szanatóriumba, ahol magas igényei miatt egy komplett emeletet bérelt magának és személyzetének. Francia rendszámú Delage D8-85 kétüléses luxuskocsijával innen járt le rendszeresen a Belvárosba korzózni.

Az egyik ilyen bevásárlókörútja során kapta a hírt, hogy férje annyira nem szeretné vagyonát feldarabolni és kifizetni ügyvédei további munkadíját, hogy inkább kibékülne. A kölcsönös nyitásnak köszönhetően a házastársak gyorsan megbocsátottak egymásnak, majd a 2.0-ás verziót letöltve gyorsan

Ezt az ingatlant 1936-ban építették át modern neobarokk stílusúvá, amelynek terveit a Horthy-korszak egyik legfoglalkoztatottabb építésze, Szepessy Sándor készített el.

Ha szívat a divat, vehetsz egy Lánchidat

Bár a béke szent volt, Jaqueline nyarai többségét már Magyarországon töltötte. Hatalmas bulijai Európa-szerte híressé váltak. Többek között a Tárnok utcai palotában látta vendégül 1937-ben a szépsége és botrányos élete miatt rendszeresen az angol bulvárlapok címlapján szereplő Honorable Lois Sturt bárónőt, a homoszexuális Lord Evan Frederic Morgan vikomt feleségét. A Lady Tredegarként is ismert fiatal lány nemcsak mint versenylóistálló-tulajdonos és dogtenyésztő volt nevezetes az Egyesült Királyságban, hanem Anglia legtöbbször lefestett hölgyeként is, aki ráadásul tehetséges és sokat foglalkoztatott filmszínészként, táncosnőként, festőművészként, autóversenyzőként, sőt még pilótaként is megállta a helyét.

A gyönyörű, barna hajú nő azzal koronázta meg tehetségét, hogy mindig nála jóval idősebb, többnyire már házas arisztokrata uraknak volt a cicája, ezzel is borzolva a brit felső tízezerhez tartozó, hamuszürke bőrű feleségek idegeit. 

Almásy grófnővel és Széchenyi Zsigmond gróffal, a neves vadász-íróval csaknem egy héten keresztül bulizott a Nagymező utcai szórakozóhelyeken, amikor szeptember 18-án este Lois Sturt hirtelen rosszul lett, és 

A boncolás során megállapították, hogy halálát az extrém diéta, a többévnyi mérhetetlen mennyiségű alkohol elfogyasztása, illetve a nem kellően kezelt szívgyengeség okozta. A lady hamvait visszaszállították Angliába, a Dorset megyei Crichel ház rózsakertjében temették el.

Az újságok legközelebb akkor számoltak be címlapjukon Almásy Jacqueline-ról, amikor 1939-ben fogadta Elsa Schiaparelli divatdiktátornőt, akinek a munkái állítólag jelentősen befolyásolták Salvador Dalí és Jean Cocteau szürrealista művészeket is. Érdemes megemlíteni, hogy az olasz származású dáma volt a két világháború közötti párizsi divat másik legfőbb irányítója és formálója Coco Chanel mellett.

Schiaparelli a magyar népviselet tanulmányozása miatt jött hazánkba. Almásyval bő egy hónapig járták automobillal Palóc- és Matyóföld, Hortobágy, Kalocsa és Sárköz környékét, hogy az innen szerzett ihletet a kreátor beépíthesse az 1940. évi nyári kollekciójába. A korabeli napilapok híradása szerint a halasi csipke szépségétől el volt ájulva a couturier. Távozása tiszteletére nagyszabású bált rendezett vendéglátója a budavári palotájában.

Óvatos hazafiság, ha jön a német sereg

A galamblelkű Cartier család férfiága mindig is félős csigaként viszonyult a háborúkhoz. Az első nagy világégés idején, amikor a németek már Párizs előtt álltak, Louis kapcsolatai és pénze révén gyorsan felmentette magát a sorkatonai szolgálat alól, hogy ne kelljen a francia főváros fegyveres védelmében részt vennie. Öccse, Pierre ennél nagyvonalúbb volt. Ő nemcsak Rolls-Royce-ját ajánlotta fel sofőrjével együtt a hadseregnek, hanem két német gyártmányú Mercedes teherautóját is. Fegyvert persze ő sem fogott.

Amikor a II. világháború idején a Wehrmacht lerohanta Franciaországot, Almásy férje, Louis megint csak annyit tett, hogy New York-i háza kényelméből megengedte, hogy 

A Paris Match ellenben úgy tudja, hogy ezt sem ő, hanem a cég művészeti vezetője, a korábbi szerető, Jeanne Toussaint intézte el a későbbi államelnöknek, aki tettéért gyakran volt vendég a német katonai főparancsnokság fogdájában.

A második világégéskor Pierre hazaszeretetéből már nem futotta automobilok felajánlására, inkább más pénze által látta hazája sorsának jobbra fordulását. Amerikai adománygyűjtésbe fogott. Vele ellentétben azonban veje, Pierre Claudel önként és dalolva csatlakozott 1940 tavaszán a franciák honvédő harcához, ám egy Strasbourg melletti tűzharc során a németek könnyedén elfogták és börtönbe csukták. A család választhatott, vagy kifizetik a horribilis váltságdíjat rokonuk után, vagy szépen becsomagolva megkapják Marion Cartier férjének holttestét.

A család ekkor adta el az összes, Franciaországon, az Egyesült Államokon és Anglián kívüli ingó- és ingatlanát, többek között Louis két budapesti házát is. Az így összegyűjtött pénzt a família nemcsak Pierre Claudel kiszabadítására használta fel, hanem Almásy grófné és a magyar fővárosban tartózkodó 15 éves fia, Claude Cartier kimenekítésére is. A legújabb kutatások szerint a német titkosszolgálat, az Abwehr valóban tervezte, hogy az asszonyt gyermekével együtt elrabolja budavári otthonából, egy esetleges újabb váltságdíj kizsarolása érdekében, ám ez a rajtaütés a háznép előrelátásának köszönhetően nem realizálódhatott. Kalandos úton, de mindhárom családtag épségben és egészségben, 1941-ben megérkezett New Yorkba.

A kezdeti örömbe hamar üröm vegyült. Louis Cartier 1942-ben váratlanul meghalt. Almásy Jacqueline tíz évvel később, 56 éves korában követte férjét a sírba. Rövid betegség után hunyt el Manhattanban. Sírja Versailles-ban, a Cimetière des Gonards temetőben, a Cartier család sírhelyén található.

Az angol meg ettől beteg

A kimenekítési akcióval párhuzamosan a családtörténetnek van egy másik izgalmas mellékszála is. Almásy László földrajztudós 1933-ban fedezte fel a líbiai sivatag szélén, Gilf el-Kebir környékén azt a neolitikus korszakból származó barlangfestményt, amellyel bebizonyította, hogy a kontinens e területén egykor nem a homok, hanem időszakos vagy állandó jelleggel a dús növényzettel körbeölelt vizek voltak a meghatározók. Képzett pilótaként ő térképezte fel elsőként a Szahara közepét is. Mivel Almásy a magyar légierő kötelékében teljesített szolgálatot, így 1941-ben Erwin Rommel, a sivatagi rókaként elhíresült tábornagy Deutsches Afrikakorps egységéhez vezényelték mint a terepet jól ismerő mélységi felderítőt.

akik a piramisok árnyékában komoly információkat szerezhettek az angolszász erők egyiptomi elhelyezéséről és méretéről. A Szalam-hadművelet Almásy egyik legkalandosabb vállalkozásának számított.

Világhírnevének köszönhetően nagyrészt róla szól Az angol beteg című romantikus filmdráma. A kilenc Oscarral díjazott fénykarcolat története – az „Úszók barlangjának” felfedezése kivételével – fiktív, hiszen László a valóságban a fiúkat szerette. Ő nem repkedett haldokló angol szerelmével a sivatag felett, hogy megmentse. Távoli, de már nemesi pedigrével rendelkező rokona, Jaqueline szintén a fiúkat szerette. Ezért is lett Cartier felesége. 

Az elsodort palota ma már nem egy csoda

A Tárnok utcai házat az Imrédy-kormány csak bizományba vette át a családtól. Itt rendezték be a Miniszterelnökség alá tartozó úgynevezett Mentesítési Osztályt, amely a zsidótörvényeket megkerülve, külön kormányzói engedéllyel nyolc-tízezer, származása és vallása miatt üldözött honfitársunkat mentett fel a sárga csillag viselése és a gettóba költözés kötelezettsége alól. A Mester Miklós államtitkár és Kormos István tanügyi fogalmazó vezette kormányzati szervezet a nyilas hatalomátvétel napjáig, 1944. október 15-ig működött a falak között.

Mivel Budapest ostromakor a Tárnok utcai ház négy szovjet aknatalálatot is kapott, az épület szinte teljesen elpusztult. Míg a törmelék alól kikandikáló, XVI. Lajos korából származó bútorokat a lakosság a nagy hideg és fagy miatt tűzifaként elégette, addig a Vörös Hadsereg katonái a zömmel gall honból származó műkincseket egyszerűen zsebre tették. Zabráltak, ahogy akkoriban mondták. Az egykori Cartier-palota 1958 és 1964 között született újjá, de ez a ház már nem az a sokat megélt ház. Csak homlokzatának egy részlete, illetve csúcsíves középkori ülőfülkét magában rejtő kapualja az, ami emlékeztet még egykori lakóira.

(Borítókép: Színházi Élet, 1949/24. / Arcanum)