A rác és budai Svájc

A III. Csarnojevics Arzén ipeki pátriárka vezetésével a török elől Magyarországra menekülő szerbek jelentős hányada a budai várnegyed körül telepedett le. Míg a katolikusok a várhegy keleti lankáin és közvetlenül a Duna mellett, addig a pravoszlávok az Ördögárok két partján, a Gellérthegy és a Naphegy között elterülő Tabánban leltek új otthonukra, amely ekkoriban kapta a Rácváros elnevezést is.

Dörmögő Dömötör a Döbrentein tündököl

Buda új lakói az első templomukat az ortodox egyház egyik legtiszteltebb vértanújának, Szent Demeternek ajánlották fel. Ez az hevenyész mód megépített istentiszteleti hely azonban hamar tönkrement a Duna rendszeres áradásai miatt. Az áldatlan állapotok megszüntetése érdekében Vaszilij Dimitrijevics püspök kezdeményezésére 1741-ben döntötte el a Karlócai Szerb Ortodox Érsekség, hogy egy nagyobb méretű, küllemében sokkal csinosabb és tetszetősebb templomot fog felépíteni a mai Döbrentei tér nyugati szélén, ott, ahol az Erzsébet híd budai felhajtója kacskaringósan belefut a Szarvas térbe, és a villamos nagy kanyarban ráfordul az Attila útra.

Az egykori Görög és a Hadnagy utca találkozásánál 1742. május 1-jén helyezték le a szerbek új székesegyházuk alapkövét. A Mayerhoffer Ádám pallér tervei szerint tempósan kivitelezett templom boltozata novemberben már állt, a decemberi fagyok megérkezése előtt már a cserepeket is felhelyezték a tetőre. Az aranyozott ikonosztáz Osztojics Vaszilije, a szobrok pedig Mihics Antonije keze munkáját dicsérték. A templom ünnepélyes felszentelésére 1751. június 3-án került sor. Azaz 270 évvel ezelőtt.

A pompás pravoszláv ékszerdoboz sajnos nem sokáig lehetett a Tabán szépe. Az 1810-es tabáni tűzvészben a barokk stílusú templom a városrésszel együtt szinte teljesen kiégett. Több mint egy évtized kellett ahhoz, hogy újra teljes pompájában ragyoghasson az épület, amelynek 

A művész az egyik festményén még az 50 ember halálát követelő nagy tűzvihart is megörökítette.

A cserkész nyelvész

Az újjáépítés idején Pest-Buda a szerb kultúra egyik legfontosabb központjává nőtte ki magát. A szellemi közösséget Vitkovics János pap fogta össze, de fontos szerepet játszott benne a délszláv irodalom megújhodásának egyik élharcosa, Vitkovics Mihály költő is. Központjuk a közeli Aranyszarvas-házban működő kávéház volt, amely a magyar és a román irodalom bölcsőjeként is nevezetes.

Ebben a sarokházban alkotta meg a jelenleg is érvényes szerb ábécét Saraljija Sima nyelvész, az emelet állandó lakója pedig ekkor az a Jakov Ignjatovics budai főjegyző volt, aki később a szerbek Victor Hugójaként vonult be a történelembe az Újvidéken és Belgrádban papírra vetett nagyszabású, romantikus hangvételű történelmi regényei miatt.

akinek hatására oly neves, felvilágosult nyugat-európaiak kezdtek el szerbül tanulni, mint Johann Wolfgang Goethe és Jacob Grimm. Az ő mellszobra ma az épület előtt áll.

A vörösrézzel bevont, Szent Demeter életének legnevezetesebb stációit kívülről bemutató, barokk stílusú toronysisaknak köszönhetően a bazilika az Osztrák–Magyar Monarchia legszebb egyházi építményének számított. Az egyik harangjának dallamos hangját állítólag annyira szerette a közeli várpalotában pihenő Ferenc József, hogy kérésének megfelelően 1916-ban nem rekvirálta a hadsereg, és így nem olvasztották be ágyúnak.

Ha Sztálin citerán játszik, Rákosi a sámlin fázik

Bár a Tabán lebontásakor megkímélték a templomot, a II. világháború során már súlyosan megsérült az épület. A görögkeleti újév napján, 1945. január 14-én több szovjet aknatalálat érte a főhajót, leégett a tetőszerkezet, elpusztult a toronysisak. Számos tárgyi emléket azonban sikerült biztonságos helyre menekíteni. Az ikononosztáz a szentendrei Szerb Egyházi Múzeumhoz került, a szobrok egy részét a pesti Szerb utcai Szent György-templomban rejtették el. A díszes kovácsoltvas kerítést a budakalászi templom kertjébe vitték.

A jelentős károk ellenére meg lehetett volna menteni az épületet a pusztulástól, de Rákosi Mátyás erről hallani sem akart. A korabeli műemlékvédelmi hatóság semmit sem tett a korábban fenntartásra javasolt épület megmentésére. A hivatalos magyarázat szerint a templom akadályozta a Gellért-hegytől a Duna-partig tervezett szocialista fürdőnegyed kiépítését és az Erzsébet híd korszerűsítését, valójában a láncos kutyának tartott Joszip Broz Tito vezette Jugoszláviával megromlott politikai-ideológiai viszony és a kommunisták egyházellenessége vezetett odáig, hogy 

Jól tudta ezt az akkori plébános, Vujicsics Dusán is, aki hiába zárta magára a tabáni templom kapuját, a karhatalom képviselői az ablakokat betörve bemásztak a főhajóba, ahol a szentély előtt lefogták Vujicsics Tihamér zeneszerző és Vujicsics Sztoján irodalomtörténész édesapját. Itt először imazászlók selyemzsinórjaival kezdték el fojtogatni, majd a további megdolgozás érdekében a félholtra vert vikáriust átszállították az Andrássy út 60. szám alá. A sztavrofor protoierej 1990 áprilisában hunyt el.

Sztálin 70. születésnapja alkalmából Budapest egyébként két ajándékot is „adott” a generalisszimusznak 1949. december 21-én. 

a másik pedig az ekkor lerombolt pravoszláv templom volt.

A rombolás azonban nem fejeződött be itt. Sztálin már nem élt, amikor Rákosi elrendelte a szomszédos, Várkert rakpart 12. alatt álló, háromemeletes püspöki palota lebontását is, amely az egyik legszebb épület volt a Duna partján. A Nikolics Vladimir tervezte épület építészeti különlegessége abban rejtőzött, hogy a tetőszerkezet

Az egyházi épület helyén jelenleg a Fátyol tér punnyad, közepén Benedek Elek apó kútjával.

Az egykori ortodox székesegyház emlékét ma egy harangláb őrzi a Döbrentei téren, közel ahhoz a helyhez, ahol a templom állt. A Petrika Kristóf és Rétházi László által tervezett, 4,2 méter magas, süttői mészkőből készült haranglábat 2014-ben, a templom lerombolásának 65. évfordulóján állította a Szerb Országos Önkormányzat.