Buda, mint „Arany alma” és az ő kis bástyácskája

A folyamatos keresztes ostromok és a Duna-partján sorakozó vízművek védelme miatt Lala Mohamed pasa 1599 augusztusában rendelte el, hogy az egykori Szent János kapu elé egy újabb védműrendszert kell megépíteni. Építkezésének hasznossága csaknem száz évvel később igazolódott be. A Lotaringiai Károly herceg irányította 1684-es ostromkor az Ernst Rüdiger von Starhemberg gyalogsági tábornagy irányította német-magyar haderő bár viszonylag könnyen elfoglalta a Víziváros nagyobbik részét, ám a mai Király lépcső külső oldalánál futó falszakasz, illetve az időben megérkező török felmentősereg miatt nem tudták megostromolni a kaput, s Buda várát bevenni.

A sikertelen várostromot követően Sejtán (Sátán) Ibrahim pasa két nagyméretű bástyával erősítette meg ezt a külső kőfalat. Ezek egyike volt az a hatszögletű Aranybástya, törökül „Altun tabie”, amelynek folyamatos logisztikai ellátása és esetleges katonai utánpótlása miatt egy alagútszárnnyal is összekötötték a Várnegyed 12 és fél kilométer hosszú barlangrendszerével. Az erődítési munkálatok bár logikusak voltak, ám a két évvel későbbi ostrom során a keresztény seregek sikeresen felszabadították Magyarország egykori fővárosát 145 évnyi muszlim rabiga után.

Az Aranybástya a harcok során pusztult el, akárcsak a mai Polipölő szobra magasságában húzódó Ezüstbástya is. Bécs tanácsára ezt a külső falszakaszt és a két bástyát nem újították fel, zúzott és faragott kváderköveiknek egy részét beépítették a Pest felé néző Vízivárosi kapuba. A bontás ellenére a pusztuló falszakasz egy része még 1793-ban is látható volt.

Szerelem és egyéb katasztrófa télvíz idején

Ezt a telket 1860-ban vásárolta Kappel Emília, akinek szépsége annyira rabul ejtette Liszt Ferenc koncertjekor Petőfi Sándor költőt, hogy azonnal feleségül akarta venni. Másnap rögtön fel is kereste a kisasszony apját, Kappel Frigyes nagykereskedő-bankárt a Váci utca 19. szám alatti házában, hogy megkérhesse a legidősebb lánya kezét, ám a pénzügyi szakember hiába fogadta nagy örömmel a kérést, a habókos pennaforgató hamar elfelejtkezett kezdeti fellángolásáról.

Kappel Emília 1845-ben lett gróf dr. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter felesége, aki miniszterelnöki beiktatása évében bízta meg Ybl Miklós építészt, hogy egy tetszetős küllemű emeletes villát tervezzen a bástya helyére. A mai Magas utca, Szalag lépcső és Hunyadi János út közrefogta területen 1872-ben fejezték be az építkezést, amely magában foglalta a telek északi részében kialakított emeletes cselédházat is. 

és lett „kegyelemből” a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, mely tisztséget 1884-ben bekövetkezett haláláig töltött be.

Mario és a varázsló, azaz a magyar Buddenbrook-ház

A fényes berendezésű épület 1915-ben, más források szerint 1923-ban került báró Hatvany Ferenc neves műgyűjtő és jeles festőművész tulajdonába. A hatalmas vagyonnal rendelkező cukorgyáros család leszármazottja ebben az épületben helyezte el nemzetközi hírű festmény-, szobor-, kerámia-, szőnyeg- porcelán-, ezüst- és bútorgyűjteményét, amely közel nyolcszáz műtárgyból állt. 

A Thomas Mann világhírű Nobel-díjas író és Ödön von Horváth drámaíró által 1937-ben megcsodált kollekció leghíresebb darabjai az olasz reneszánsz, francia impresszionista és spanyol avantgárd festők alkotásai voltak. Olyan nagy költséggel, vármegyeszékhelyek többéves költségvetésével megvásárolt festmények lógtak Hatvany selyemtapétával bevont falain, mint 

A báró egyedi humorára vall, hogy ő birtokolta Gustave Courbet nagy botrányt kiváltó, fedetlen női nemi szervet ábrázoló, A világ eredete című festményét is, amelyet a fürdőszobájában állított ki.

Műkincsvadászok, de nem George Clooney elképzelése szerint

A hatályba lépő zsidótörvények újabb korlátozásait be nem várva a báró 1943-ben helyezte letétbe három budapesti nagybank páncéltermében értékei nagyobbik részét. Sejtése beigazolódott, otthonát és többi ingatlanát 1944. március 19-én lefoglalták a németek, akik budavári villájából tiszti kaszinót alakítottak ki. 

Az ellopott kincseket a nácik először a Budakeszi út 75–79. szám alatti Mauthner-villába menekítették, majd innen a nagyobbik részét az észak-rajna-vesztfáliai Rheinberg nevű város katakombáiba, a kisebbik hányadát pedig a jelenlegi német–cseh határ közelében fekvő Deutschkatharinenberg melletti egykori ezüstbányába szállították. Ezeknek a kincseknek a többségét megtalálták a háborút győztesként befejező szövetségesek.

A Rheinbergben elrejtett Hatvany-kollekciót az angolszászok nem szolgáltatták vissza. Háborús jóvátétel címén nemes egyszerűséggel továbblopták a kincseket. A festmények, bútorok, dísztárgyak és az értékes gobleinek többsége a mai napig a New York-i Metropolitan, a washingtoni Philips Memorial Gallery, a párizsi Musée d’Orsay, a heraklioni Krétai Történeti Múzeum, a londoni Courtauld Institute of Art és a Tate Gallery kiállítótermeiben tekinthetők meg. A képek kisebbik hányadát amerikai és kanadai katonák tulajdonították el, akiknek leszármazottai valószínűleg nem is sejtik, milyen értékek lógnak a kandalló felett.

A Deutschkatharinenbergben elrejtett, jelenleg 175 milliárd forintra becsült gyűjteményt a Vörös Hadsereg 49. hadosztálya zabrálta el. Ez a kollekció 1945-ben került Nyizsnyij-Novgorodba. A Vörös Hadsereg Gazdasági Tiszti Bizottsága szintén ide szállíttatta a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a másik két pénzintézmény trezorjaiban meglelt, 168 darabból álló Hatvany-gyűjteményt, amelyeket szintén világhírű festők készítettek. 

A Tintoretto, Corot, Degas és Manet pingálta portrék jelenleg a szentpétervári Ermitázsban, illetve a moszkvai Puskin Múzeumban és az Állami Tretyakov Galériában láthatók.

Alig egy tucat festmény kerülte csak el a lopássorozatot. A villa második német kifosztásakor – bár a Waffen-SS magával vitte Courbet Birkózók című festményét is a Budakeszi út 75–79.-ben kialakított gyűjtőhelyre –, a főváros ostromakor ezt az alkotást már nem tudták a németek magukkal vinni. Ez a félmilliárd forint értékre becsült műremek most a Szépművészeti Múzeumban tekinthető meg három, Daugbigny, Rodin és Von Menzel készítette ceruzarajzzal egyetemben.

A világháború után a báró csak egy festményét válthatta ki a szovjetektől. Választása a fürdőszobájában őrzött, A világ eredete című erotikus festményre esett, amelyat egy 1955-ös párizsi aukción 1,5 millió frankért vett meg tőle Jaques Lacan pszichoanalitikus. A báró kalandos sorsú képei évről évre feltűnnek a nemzetközi műtárgypiacon. A londoni Tate Galleryben 2014-ben azonosították az egykori Hatvany-kollekció egyik darabját, amely John Constable angol tájképfestő A brightoni tengerparton kikötő vitorlás című festménye volt. Egy ausztráliai milliomos – a kifosztott báró örököseivel egyeztetve – idén májusban adta el a Sotheby’s aukcióján Courbet Fürdőző nők az erdőben című képét, amely korábban a bohém műgyűjtő nappalijának falán lógott, közvetlenül a kandalló mellett. A festményt egy magyar műgyűjtő vette meg.

A replika, amely nem is annyira másolat

Mivel a közel négyezer össznégyzetméter területű Ybl-villát 1944 decemberében súlyos bombatalálat érte, és leégett, a háború után lebontották az épület csonkjait. Helyén egy kilátóponttal kombinált játszóteret alakítottak ki. Gerő Győző régész vezetésével 1958 és 1960 között régészeti feltárás volt, ahol megtalálták a török kori védműveket.

Érdekes fintora a sorsnak, hogy hiába használta az I. kerületi tanács a telket sajátjaként, a hivatalban elfeledkeztek állami tulajdonba venni. Ennek az adminisztrációs malőrnek köszönhetően Hatvany örökösei a rendszerváltást követően visszakapták birtokukat, amelyet rögtön el is adtak Bognár Botond ingatlanfejlesztőnek. Mivel az 1998-as jogszabályok kerek perec kijelentették, hogy a villát küllemében korhűn kell visszaépíteni, a vállalkozó Kerényi József építészt kérte fel az Ybl-féle replika elkészítésére. Mivel a belső tereknél nem volt ilyen megkötés, annak megterezéséért a Pritzker-díjas japán sztárépítész, Tadao Ando és az angol úriember, Ilse Crawford felelt.

A 2002-ben elinduló munkálatok lassan haladtak. Jogi polémiák és anyagi okok miatt sokszor állt le hosszú-hosszú időre a beruházás. Az építkezés már a kezdetektől nagy vitákat váltott ki szakmai körökben. A fő gond az volt, hogy a páratlan panorámával rendelkező másolat Dunára néző homlokzatát üveglapokból akarták megépíttetni a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által szorgalmazott kőfal helyett. Kompromisszumos megoldásként ekkor találta ki a BORD Építész Stúdió, hogy az épület legyen dupla falú. 

Milliárdok szeretettel

A 2006-os áttervezés Bordás Péter építész nevéhez köthető. Mivel az új belsőépítészeti kialakításra a Lima Design Kft.-t,  Csavarga Rózsát és Török Szabolcs Bencét kérte fel az ingatlanfejlesztő, így Tadao Ando és Ilse Crawford elképzeléseiből semmi sem valósult meg.

Az épületet 2014-ben vásárolta meg a Magyar Nemzeti Bank Pallas Athéné Domus Animae (PADA) Alapítványa. A vételár 4,6 milliárd forint volt. Az épület befejezésére kiírt közbeszerzést az ekkor még Szíjj László irányította Magyar Építő Zrt. nyerte el 5,5 milliárd forint értékben, amelyhez még jó pár milliót is hozzácsaptak a biztonság- és világítástechnikai, a hő- és füstelvezető rendszer, valamint a konyhatechnológia kiépítése miatt. A félig-meddig replikának számító villa visszaépítése így több mint tízmilliárd forintjába került az adófizetőknek.

Míg a villa felső emeleteit a Batthyány Alapítány kapta meg, addig a földszinti és alagsori helyiségeket a hely szellemében pár napja megnyílt, Aranybástya nevű kávézó-étterem. Bottyán István üzletvezető azt szeretné, hogy idővel ezeket a falakat Hatvany Ferenc saját maga által festett képeivel dekorálják ki, amelyeket vagy bizományban, vagy árveréseken szereznének be. Ebben a Csónak utcáról nyíló, szellős, jól bevilágított 140 négyzetméteres kávézó-étteremben jól kiegészíti egymást a régi és az új, a Nyugat és a Kelet szellemisége. Más replikákkal szemben nem érezhető erőltetettség vagy giccs. Letisztult és modern minden. Kellemes a hely atmoszférája. Az egyedi kialakítású csillárokat Szentgyörgyi Szandra iparművész készítette.

Ebből a helyiségből közelíthető meg az a körformájú medencével megkoronázott 228 négyzetméteres terasz is, amely szerves egységet alkot a villától északabbra elnyúló egykori cselédház helyére felépített új, 340 négyzetméteres épületszárny kilátószintjével. A tervezők itt mindent a keleti hangulatnak rendeltek alá. Az itt kialakított zenmedencét egy borostyánnal felfuttatott, félhold alakú pergola öleli át, amely mellé tavasszal fognak a török múltat felidézve rózsát elültetni. Ez a lugas lesz az a határvonal, amely a Hunyadi János út forgalmának zaját lecsendesíti, hogy az ember itt valóban meghitt csöndben fogyaszthassa el Tóth Tamás és Krupa Péter mesterséf, illetve László Tamás cukrászmester rafinált módon elkészített fogásait, míg tekintetünk Pest panorámájában és Gül Baba ránk hagyott természeti örökségében gyönyörködik.

Izgalmas kialakítású lett az épület alagsora is. Az egykori, Ybl-féle cselédház támpillérekkel megerősített keleti alapfalára támaszkodva itt alakították ki azt a ovális formájú rendezvénytermet, ahol különféle fogadásokat és konferenciákat lehet tartani. Mivel gombnyomásra ez a 183 négyzetméteres terület amfiteátrumszerűen, lépcsőzetesen lesüllyeszthető, a terület alkalmas színházi előadásokra, pódiumbeszélgetésekre és filmvetítésekre is.

Ennek a teremnek az előterében láthatók az elkerített török kori Aranybástya rekonstruált falai. A romok között természetesen ott van az 1685-ben épült titkos alagút bejárata is. Annak, aki sikeresen kijátssza a pincérek figyelmét, és az üvegezett kerítésen átugorva leoson ebbe a föld alatti szakaszba, nem sokáig tartana felfedező körútja.

Ez már a TEK és a Készenléti Rendőrség territóriuma. A fegyveres testület és a védelmük alatt álló politikusok étkeztetéséről már nem az Aranybástya kávézó-étterem személyzetének kell gondoskodnia.