Még javában folyt a XIX. század egyik legnagyobb technikai kihívásának számító Szuezi-csatorna építése, amikor 1867-ben megnyitotta kapuit a párizsi világkiállítás. A III. Napóleon császár által megnyitott vásár tényleg a földgolyó első olyan nagyszabású nemzetközi seregszemléje lett, ahol 41 ország színpompás körülmények között mutathatta be gazdasági, kulturális és technikai fejlettségének szintjét. Bár a vásáron szinte minden nemzet kitett magáért, a házigazdák meg pláne, ám az expó egyik legnagyobb marketing sikerét mégiscsak egy fiatal gall kakas vihette el a többiek orra elől. Ötletéről annak ellenére évekig beszéltek Európa utcáin és a királyi udvarokban, hogy a korszellemhez viszonyítva Faustin Glavany építész tervében szinte semmi sem volt új, újszerű, vagy nagyszerű. Már csak ezért sem mert Johann Bernhard Fischer von Erlach bécsi építész  már a barokk korban több hasonló tematikájú rajzot készített majdnem ugyanerről a témáról. Na, de miről is volt szó?

Ez az agilis mérnök lényegében nem tett mást, mint az egy évvel korábban Brüsszelben és Párizsban csekély példányszámban kiadott, ezáltal kevesek által ismert könyvecskéjét teátrálisan nagy dirrel-durral bemutatta a francia fővárosban topogó nemzetközi sajtónak is. A pár oldalas „Projet de Monument Commémoratif” című keménykötésű mű igazából hat darab nagyméretű képből álló album volt pár soros magyarázattal kibővítve.

Az illusztrációk egy törtvonalú, négyszögletes piramist ábrázoltak, amelyet Glavany az ekkoriban átadásra váró Szuezi-csatorna főbejáratához, Port Said mellé kívánt felépíttetni. Terve szerint ez az üregesre tervezett mértani forma a béke templomaként kötötte volna össze egymással a civilizáció különböző szintjein vegetáló nemzeteket, amolyan interetnikus, interkulturális, strukturális vallások felett álló szellemi központként. A korabeli közbeszédet nem is ez a jó nagy adag szabadkőműves porcukorral meghintett valóságtól elrugaszkodott hitbéli fantazmagória hozta lázba, hanem az épülettervének méretei. 

A szabadkőművesek imádták

A világ legnagyobb kúposzlopának szánt emlékmű egyébként tényleg túlzón tobzódott az okkult jelekben, a kicsavart figurákban, a titkosnak láttatott, vagy annak szánt, egyébként cseppet sem rejtélyes  szövegekben.

A  vizuális kavalkád tényleg rabul ejtette az embereket, elsőként a Nagy Szfinx Skóciai Szent János szabadkőműves páholy vezetőségét, akik rögtön felkarolták a tervet, s elkezdtek kalapozni a gazdagoknál a megvalósításáért. Áhítattal mutogatták a mágnásoknak, gyárosoknak, uralkodóknak a törtfalú gúla legfelső oldalain nyolc nyelven (francia, latin, görög, török, héber, arab, egyiptomi hieroglif és summér ékírás) megörökítésre váró hálasorokat, amelyek a leendő építkezési munkákat elvileg majd engedélyező Abdul-Aziz oszmán szultánt, Iszmáil egyiptomi alkirályt, illetve III. Napóleon császárt éltették. 

Faustin Glavany az eleve méretes piramisát egy hatalmas méretű, sziklából kialakított talapzatra akarta felépíttetni. A mértani idom sarkaiba egy-egy egyiptomi módon kifestett szfinxet kívánt elhelyezni, amelyek a gúla falaiban középtájékon kialakított négy ajtó őrzését adta „ukázba.” A lépcsősorral megkoronázott lábazatra 16 akkor még élő király, királynő és néhai államférfi nevét akarta begravíroztatni.

Az Európa felé néző északi oldalon II. Lipót belga király, Viktória angol királynő, III. Napóleon francia császár és II. Sándor orosz cár neve mellett két, Perzsiának és Indiának szentelt domborművet is kialakítottak volna. 

Ez utóbbit valószínűleg azért, mert az építész még jól emlékezhetett a magyar szabadságharcról szóló sajtóhírekre, ám valószínűleg ekkor még nem juthatott el hozzá a lassan formát öltő osztrák-magyar kiegyezés híre. Ami viszont bizonyos, hogy ez utóbbi dombormű központi helyén azt a  báró nyitrai Tóth Ferenc (francois baron de tott) második generációs Rákóczi szabadságharcos menekültet, franciaország legfiatalabb tábornokát kívánta megjeleníttetni, aki 1771-ben több tervet is készített a Szuezi-csatorna kiépítésére, illetve a Boszporusz és a Dardanellák megerősítésére. A gúla déli oldalán I. Lajos portugál király, II. Izabella spanyol királynő, IX. Keresztély dán király és IX. Piusz pápa nevét Japán és Kína domborműveivel kívánták ritmizálni. A nyugati háromszög alatt III. Vilmos holland király, II. Péter brazil császár, I. György görög király, és a néhai Washington amerikai elnök neve mellé Etiópia és az Oszmán birodalom, kvázi Törökország figurális megjelenítése került volna fel.

Többe került volna, mint a Szuezi-csatorna

Bár a párizsi világkiállításon több ország is jelezte, hogy szeretne részt venni Faustin Glavany piramisának kivitelezésében, ám amikor a francia udvarban egy évvel később ténylegesen kiszámoltatták, hogy mennyibe is fog kerülni a gúla kivitelezési költsége, mindenki gyorsan lemondott a tervről. A beruházási költség még mai szemmel is  megdöbbentő. Az újkori piramis hétszer drágább lett volna, mint a 193,3 kilométer hosszú Szuezi-csatorna közel 200 millió frank bekerülési költsége, a kivitelezési ideje pedig meghaladta volna a 20 évet. A piramis felépítésének ötlete ellenben megmaradt a magyarok emlékezetében. A millenniumi ünnepség egyik látványosságaként a Gellért-hegyet akarták ennek megfelelően átalakítani.