A Vágó testvérek az építészet fenegyerekei voltak. Közösen jegyzett, hullámzó homlokzatú íves épületeik ma is meghatározó térelemei és színfoltjai a magyar szecesszió három központjának, Nagyváradnak, Szabadkának és Budapestnek. A tehetséges ifjak legismertebb munkái a magyar fővárosban lelhetők fel. Ilyen szépség a Gutenberg tér ékekeként tündöklő öreg nyomdászok otthona, a Dohány–Síp utca sarkán megbújó Árkád Bazár, valamint az Erzsébet tér nyugati oldalát lezáró Nemzeti Szalon pavilonszerű épülete, amelyet városrendezési okokra hivatkozva 1960-ban bontottak le.

Amikor a testvérpár útjai 1911-ben különváltak, akkor öccsével ellentétben László megmaradt a szecesszió formanyelvénél. Ekkor vágott bele két egymással szomszédos tabáni bérház megtervezésébe, amiknek a kivitelezési munkáit saját maga állta. Bár folyamatosan és jól megfizetett építész volt, az elképzelése az volt, hogy a Várhegy oldalában megbújó két házának lakbérei folyamatos bevételhez juttatják majd családját.

A mai házszámozás alapján az Attila út 35. és 37. alatt felépített épületeinek legfelső emeletét a korábbi munkáihoz hasonlóan szintén mozaikfrízzel díszítették, amelyek táncoló, szüretelő és mulató embereket ábrázoló sgrafittókat kereteztek be.

A „falrajzokat” olyan festősztárok tervezték meg és készítették el, mint Dudits Andor, Kőrösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor. 

Az 1912-ben átadott házak több híres és neves ember lakhelyei voltak. A Horváth-kerthez közelebb eső ingatlanban, amelynek a címe ekkor még Szent János tér 1/A volt, élt többek között

• Kiss Ferenc egyetemi tanár, a Szegedi Egyetem Leíró, valamint Tájbonctani és Szövet- és Fejlődéstani Intézetének vezetője,
• Csanády Aurél magyar királyi gazdasági főtanácsadó,
• Penso Natale, az olasz királyi követség kereskedelmi tanácsosa, 
• Schmitterer Jenő kormányfőtanácsos,
• Horváth Mihály tábornok,
• Móra Mihály egyetemi kandidátus,
• Platthy Gyula kormánybiztosi előadó, a csehszlovák–magyar lakosságcsere egyik fő lebonyolítója
• és Lókay Ferenc ezredes, későbbi recski elítélt.

Szintén itt élt Ady Endre világhírű költőnk testvére, dr. Ady Lajos tanügyi főtanácsos, a debreceni tankerület főigazgatója is, aki azért vonult be a bulvártörténelembe, mert amikor a 60. születésnapja alkalmából meglátogatta őt az édesanyja, özvegy Ady Lőrincné 1937-ben,

Nem az alkohollal volt a baj, a mama régóta érezte földi pályafutásának végét, szerette körében kívánt búcsút venni a világtól.

A ház legnevesebb lakója a náciellenes Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus, Szatmár, Ugocsa és Bereg egyesített vármegyék országgyűlési képviselője volt, akit 1944. március 19-én akart letartóztatni a Gestapo. A „Független Magyarország” című politikai lap főszerkesztője fegyverrel szállt szembe a rátörő katonákra. 

Két hónappal később, október 11-én a magyar kormány követelésére a németek azonban mégiscsak szabadon bocsátották.

Az újságíró-politikus szabadsága azonban nem tartott sokáig. Mivel az ő elnökletével alakult meg 1944. november 9-én a német megszállással és nyilas hatalommal szembeni fegyveres harcot hirdető Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága, így egy árulás következtében a nyilasok november 22-én rajtaütöttek pártja vezérkarán. A politikusokat a Margit körúti katonai fegyházba hurcolták, ahol először brutálisan megkínozták őket, majd csaknem az egész grémiumot felakasztották a börtön udvarán. A budai terror házát 1971-ben bontották le. A fegyház helyén jelenleg a Mammut 2. nevű bevásárlóközpont áll. Mivel a nyilasok biztosra akartak menni Bajcsy-Zsilinszky kivégzésével, így őt nem a fővárosban, hanem a frontvonaltól jó távol, a sopronkőhidai fegyházban végezték ki december 24-én. Kivégzői még arra a formaságra is ügyeltek, hogy bevárták, míg a diplomáciai futár átadja a hóhérnak a nyilas „országgyűlés” által megszavazott, képviselői mentelmi jogának megfosztásáról szóló határozatot. 

Szintén izgalmas múltú épület a mai Dózsa György tér felé eső épület is. Ez az Attila út 35. szám alatti épület is franciás stílusú, középen kiugró erkélysorral rendelkező ötemeletes bérház volt, amelynek tervezésekor Vágó direkt nem akarta, hogy teljesen tükörképe legyen a szomszédos, szintén általa tervezett és kivitelezett bérháznak. 

Szintén itt hajtotta álomra a fejét a ház építtetője és tervezője, Vágó László is, aki a kontyolt tető mögött a hatodik emeleten egy nagy méretű tetőteraszos műteremlakást alakított ki, mai kifejezéssel élve penthouse-t. Evvel az úszómedencével, dús növényzettel megbolondított olasz stílusú tetőkertet közel egy tucat kisebb-nagyobb méretű szobor díszítette, amelyeket az építész jó nevű szobrász cimborái készítettek.

A Váralja utcára néző lakásból és a teraszról fenséges látvány nyílt. A pergolával kombinált kerítés felett kinézve ugyanis nemcsak a Tabán apró házacskái és a Gellérthegy nagy zöld monolitja bontakozott ki az ember szeme előtt, hanem a királyi várpalota és a Lovarda épülettömbje is.

Babitson és Vágón kívül szintén ez a bérház volt az otthona Vass Elemérnek is, aki a zebegényi művészkolónia egyik kiemelkedő alakja volt. Az ő szomszédja volt Gara Arnold festőművész, akinek 1926-ban jelent meg a „Magyar Parnasszus” című rézkarcalbuma, melyben modern magyar költők verseihez készített illusztrációkat tett közzé. 1915-ig szintén innen trappolt le a Horváth-kert csücskében egykor működő Budai Színkörhöz Krecsányi Ignác, e neves teátrum igazgatója is.

Mivel a Tabán 1936-os szanálásakor hatalmas zöldfelületté alakították át az Attila út környékét, így a főváros ostromakor a Budára visszaszoruló német–magyar csapatok két szükségrepülőteret alakítottak ki. Az egyiket kezdetben itt, a másikat az ostromgyűrű zsugorodása után a Vérmezőn. A harcok alatt 41 darab, a Német Nemzetiszocialista Légiszövetség 16–18 éves önkéntesei által vezetett kisgép szállt le így, vagy úgy a Várhegy oldalában, hogy a védőknek lőszert és lisztet hozhassanak. 1945. február 12-én egy leszálláshoz készülő, DFS–230 típusú vitorlázógép a Vörös Hadsereg zavarótüzének köszönhetően a levegőben megpördült, majd becsapódott a ház ötödik emeletébe. Pont Vágó László tetőtéri lakása mellé. Az ütközés azonnal leszakította Georg Filius 19 éves őrmester fejét.

A két épület 1949-ben lett az Országos Társadalombiztosítási Intézet tulajdona, akik annak ellenére lebontották ingatlanjaik minden díszítőelemét, vakolatarchitektúráját és zárt erkélyét, hogy a korabeli fényképek alapján jól látható, hogy ezek a díszítőelemek épségben vészelték át a harcokat. Az átalakítás Kósa Zoltán és Szamos Miklós tervei szerint történt. Az egykori szecessziós stílusú házakra már rá sem lehet ismerni. Talán a Hauszmann-program keretén belül ezek az épületek is visszanyerik majd egyszer egykori szépségüket.