Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A város első korszerű szállodája nem sokkal az átadást követően leégettA terület már az ókorban is forgalmas helyszínnek számított. A most bontás alatt álló Radetzky-laktanya alatt például egy Kr. u. 50-ben alapított római katonai tábor terpeszkedett, amely eleinte egy Dalmáciából idevezényelt 500 lovasból álló segédcsapatnak, később pedig a Pannóniával nyugaton szomszédos Noricum provinciából érkező Hispanorium Auriana bandériumnak volt az otthona. A katonai tábor előtt húzódott a limes részeként egy Dunával párhuzamosan futó út- és csatornarendszer, amely Aquincumot kötötte össze Mursával.
Az 1995-ös leletmentés során a régészek nemcsak a mai Óbuda és Eszék közötti római út maradványát találták meg, hanem Buda középkorban sokszor átépített városfalát és az Arszlán pasa finanszírozta, 1566-ban átadott Kakas-bástyát is, amely a városfal keleti lezárása volt. Ezt az öt méter vastag, durva mészkőből emelt toronyban végződő bástyát a törökök „horosz kapuszi”-nak hívták. A Felhévízre néző, két lőréssel tagolt Kakas-kaput a város 1686-os visszafoglalása után homokkővel borították be. A két és fél méter magas ágyúkamrákat pedig 1790 körül azért töltötték fel, mert a védmű ekkorra már teljesen elveszítette katonai jelentőségét és funkcióját.
A bástya mellett 1828 és 1830 között építette fel Zeitinger egyszintes tímárházát, amelynek mai napig érvényes déli telekhatárát Baczó József fővárosi mérnök húzta meg. Az épületet 1869-ben bontatták le Sydney Steinhal és Jean Pfenninger nagyvállalkozók, hogy ezen a telken építhessék fel háztömbnyi méretű gőzmosó intézetüket. A gyáregység azonban nem sokáig üzemelt itt. Az ekkor még mindig látható török kori rondellával együtt 1873-ban azért rombolták le, hogy ezt a kelet-nyugati irányú telket kettéoszthassák, és kialakíthassák a mai napig érvényes telekhatárokat. Az így kialakított parcellákra egy-egy bérházat építettek fel.
A Königsplatz (később Élelemtár-, Pálffy-, ma Bem József tér) 4-es számmal illetett emeletes bérházat 1881-ben adták át Millacher Lajos és Wagner Alajos gyógyszerészek, az Első Magyar Ásványvízkészülék, Szifonszerelvény és Szikvízgyár Rt. alapítói megrendelésének köszönhetően. A terveket Violin Gusztáv építész jegyezte. A vállalkozók szódagyára és szikvízüzeme egyébként a Kacsa utca 9-es szám alatt működött.
Érdemes megjegyezni, hogy ebben az eklektikus stílusú épületben kezdte el a működését a Puskás Tivadar-féle Észak-Budai Telefonközpont fiókállomása is, amely kihasználatlansága miatt nyolc év után már el is költözött innen.
Míg a sarokház aljában a Hungária kávéház üzemelt, addig a ház emeletén egy igen fura és rigolyás lakó élt. Ő Zolnai Gyula gimnáziumi tanár volt, aki a millennium idején lett Magyarország egyik legjelentősebb nyelvésze, finnugristája. Az akadémikus főleg nyelvtörténettel, etimológiával és mondattannal foglalkozott. Számos finn költő verseit és népi drámákat fordított magyar nyelvre. A Bem József tér 5. szám alatt a fentinél kisebb méretű, zárt sarokerkéllyel rendelkező kétemeletes bérház állt.
Ezt a két épületet a Budai Katolikus Kör igazgatósága 1910-ben azért bontotta le, hogy a két ingatlan helyére 250 ezer koronás banki hitelből felépíthessék ötemeletes központjukat. A Baumgarten Sándor tervezte szecessziós stílusú palotát 1912-ben adták át rendeltetésének, amelynek a tér felőli oldalán az építész nemcsak egy bálok, rendezvények lebonyolítására is alkalmas kétszintes színháztermet alakított ki, hanem mellette egy-egy klubszobát és biliárdtermet is.
A Budai Katolikus Kör, hogy valamelyest enyhítse az 50 éves futamidejű, évi négy százalék kamattal megterhelt banki adósságát, formás székházának szinte az összes helyiségét bérbe adta. Míg a földszint rendezői baloldalán, az egykori török bástya helyén Borovszky Lajos Kakas-kapu sörözője működött, addig a Fő utca felé eső, jobb oldali szárnyon Mayer Pál és felesége, Polifka Anna vendéglősök, a szemközti tér neve után Pálffy néven futó kávéháza és étterme funkcionált, amely 1922-ben váltott nevet és lett Corso. A házaspár a felszolgált borokat saját, Balaton melletti 18 holdas szőlőjükben termelte. A két vendéglátóipari egységtől függetlenül az épület Duna felé eső frontján kapott helyet a Budapesti Magyar Királyi Folyammérnöki Hivatal, Brazília és Costa Rica konzulátusai.
Az emeleti lakásokban élő bérlők közül az ismertebbek közé tartozott Basilides Barna festőművész, Fedák Sári színésznő-primadonna, Kreybig Lajos agrármérnök és Sebők Margit festőművésznő.
Már javában zajlott Budapest ostroma, amikor az addig a budai várban, a Dísz tér 1–2. alatt működő Külügyminisztérium egyes részeit már átköltöztette a kormány a Budai Katolikus Kör székházába. A kényszerű költözéssel egy időben szintén ekkor lett a bérház egyik lakója a főváros nyilas polgármestere, dr. Farkas Ákos, akit a II. világháború után a bíróság népellenes bűntettek miatt 15 év kényszermunkára és tízévnyi fegyházra ítélt el. A Zsidókérdéskutató Intézet egyik alapítója 1955-ben hunyt el a váci fegyházban.
Az ostrom alatt szintén ez a ház volt a lakhelye dr. Sztankay András kanonoknak, aki ekkor a Külügyminisztérium melletti, Fő utca 88. szám alatt ágaskodó Szent Flórián görög katolikus templom parókusaként is tevékenykedett. Míg a németek szétverték a sekrestye berendezési tárgyait és megitták az összes misebort, addig egy részeg szovjet katonai csoport ellopta a parókiáról az aranyozott kelyhet, három miseornátust, tucatnyi miseinget és ministránsruhát, illetve két keleti oltárszőnyeget.
Elbeszélések szerint amikor a részeg oroszok ezekben az eltulajdonított reverendákban örömittasan táncolni kezdtek az utcán, akkor Sztankay István színművész édesapja az egyiküket felpofozta. A kommunista neveltetésben részesült, de a papságtól, Istentől még mindig félő szovjet bakák annyira meglepődtek az esperes reakciójától, hogy Sztankayt nemhogy nem lőtték le, hanem elnézést kértek tettükért, de a látszólagos bűnbánatuk ellenére az ellopott javakat nem adták vissza.
Szintén a Katolikus Kör feletti bérlakás egyikében élt gróf Pálffy Elek bíró, akire azért haragudtak az elvtársak, mert a biatorbágyi merénylet elkövetése miatt 1932-ben bírótársaival közösen elítélte Sallai Imre és Fürst Sándor kommunista politikusokat, akiket tettükért felakasztottak. A politikai pálfordulás után Pálffyt a Népbíróság három és fél évnyi fegyházbüntetésre ítélte, ahonnan 1952-ben szabadult. A rendszerváltás után a bírót a Legfelsőbb Bíróság felmentette a vádak alól.
A Bem térre néző épület 1945-től a Külügyminisztérium B és C épületeiként üzemel. Az egykori lakásokból irodákat és dolgozószobákat alakítottak ki. Nagy Imre miniszterelnök talán pont emiatt választotta ezt az épületszárnyat munkahelyének, s nem a tetszetősebb kivitelezésű, délről szomszédos A tömbnek valamelyik lakosztályát.
1995-ben a rekonstrukció helyett a Külügyminisztérium épületét rendkívüli költségekkel a felismerhetetlenségig átalakította Budapesti Városépítési Tervező Vállalat és Csák Gézáné építész. Az egykori tetszetős küllemű, szecessziós stílusú bérház homlokzatát ekkor egyszerűsítették le és vonták be fehér kőlapokkal. A tervezők kialakítottak egy addig nem létező középrizalitot is, amelynek aljában egy giccsbe hajló timpanonszerű formát képeztek ki a minisztérium új főbejáratának. A ház tetején egy tetőteraszt is kialakítottak. A STUDIO-C Építész Iroda vezette belsőépítészeti munkák során az egykori Kakas-bástya maradványait konzerválták, amit az üvegpadlón keresztül lehet megcsodálni. A bérház egykori udvara fölé a mérnökök egy sátor formájú üvegtetőt helyeztek el. Az udvarban egy télikert is látható.
Érdemes megemlékezni a tetszetősebb küllemű A épületszárnyról is. Ezen a telken 1873-tól a Kepes Imre építész tervezte négy fővárosi és 14 kincstári tulajdonú laktanyát kiszolgáló katonai ágyraktár állt, amelyet 1909-ben azért bontottak le, hogy a helyére felépíthessék a Magyar Királyi Legfőbb Állami Számvevőszéket. A közpénzekkel és a közvagyonnal való állami gazdálkodást ellenőrző önálló hatáskörű szervezet központját 1914-ben avatták fel. Az épületet Bálint András színész, a Radnóti Színház igazgatójának nagyapja, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervezte, a kivitelezési munkálatokat Márton Ákos és Szalka Jakab vezette cég végezte el.
A háromemeletes, magas tetővel megspékelt épület főbejáratát a Ganz utcában képezték ki, amely mögött egy kupolával fedett lépcsőház fogadja a betérőket. A díszlépcsőház szoborfülkéiben Tália, Nimfa és Aszklépiosz szobrai láthatók. A szecessziós épület Dunára néző oldala mögött helyezték el Strausz István számvevőszéki elnök és Hallér Károly alelnök lakásait, amelyek szinte teljes egészében elfoglalták a földszint nagyobbik részét. Hatalmas, sokszobás, nagy és kis szalonnal, dohányzóval, úri szobával, a hivatalba vezető külön bejáratú lifttel felszerelt lakások voltak ezek. Ezek a lakások ma már hivatali szobaként funkcionálnak.
Helyhiány miatt 1939 októberében költöztették be az épület legfelső emeletére az Államtudományi Intézet térképészeti hivatalát, amelynek erdélyi részlegét Dajbukát Gergely vezette. Alatta dolgozott gróf Jakabffy Imre történész, térképész, bibliográfus, a Teleki Intézet munkatársa is.
Az épületet 1944-ben vette birtokba a Külügyminisztérium. Ághota Antal és Ries Gyula tervei alapján ekkor nemcsak a Bem téri épülettel építették össze a palotát, hanem a nagyobb méretű termeket apró irodákra is felosztották. Szintén ekkor osztották ketté egy födémmel a második emeleti, Duna-partra néző nagytermet is.
A főhomlokzatról a koronás címert, a három utcára néző timpanonokat, a stilizált ión oszlopfőket, illetve az Állami Számvevőszék feliratot azonban már az ötvenes évek elején verték le.
Az épület egyik leghíresebb munkavállalója Szentmiklósy Andor diplomata, a külügyminiszter állandó helyettese volt, akit a németellenes csoport egyik vezetőjeként a Gestapo letartóztatott és a dachaui koncentrációs táborba szállított, ahol meghalt.
A háromemeletes épületben számtalan világhírű festő és szobrász műve látható 2000-től főleg a szakminiszter dolgozószobájában. Ezeket a műalkotásokat Auguste Rodin, Szinyei Merse Pál, Mednyánszky László és Vedres Márk készítette. Az első emeleti hallban Benczúr Gyula nagyméretű festménye látható, amely gróf Andrássy Gyulát, az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminiszterét ábrázolja.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
