Keletre nézz, magyar!

Viszonylag nagy hullámokat generált az a tavaly októberben megjelent cikkünk, amelyben egy független szakértői csoport több bizonyíték felmutatása után kijelentette, hogy

A H. Tóth Tibor nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa; Máhr Géza mélyépítő mérnök-geodéta; Lombár Izabella irodalmár-kultúrtörténész; Balogh Krisztián és Gombkötő Csaba középiskolai tanár, illetve a ferences közösség sok, neve ideiglenes elhallgatását kérő, igen magas tudományos fokozattal rendelkező prominens tagja alkotta kutatócsoport legfőbb érvei a következő elemekből áll:

• A nyugati kereszténység ókori minták alapján mindig kelet–nyugati irányú tengelyek mentén építtette templomait, mely szokást csak a barokk kor kezdetén szüntettek meg az akkor kibontakozó urbanisztikai igények és a városfejlesztési tervek miatt.
• A templomok belső elrendezését úgy alakították ki, hogy a hívők és a pap folyamatosan a felkelő nap irányába imádkozhassanak. Ezért kellett a főoltárnak és a szentélynek kelet felé néznie. Háromféle tájolásról tudunk.
• A napéjegyenlőségi, a napfordulós és a Magyarországon elterjedt védőszenthez igazított keletelésről, amely a templom patrónusának neve napján, a felkelő nap horizonthoz viszonyított kelésének megfigyelésével történt. 
• A templomok főtengelyei a csillagászati égtájakkal különböző szögeket zárnak be.
• Mivel a Bottyán János utca 14. szám alatt álló ferences templom védőszentje Szent Anna, így ezt az ünnepnapot a Gergely-naptárban július 26-án, a Julianus-naptárban augusztus 5-én tartották. A barokk templom így hiába épült egy középkori templomocska alapjaira, fizikailag nem lehet azonos a középkori ferences/minorita Segítő Szűz-bazilikával, amelynek védőszentje Kisboldogasszony volt. Ezt az ünnepet ugyanis a Gergely-naptár szerint szeptember 8-án, a Julianus-naptár alapján szeptember 18-án ünnepelték.
• A két templom napkeltéhez viszonyított építéskori irányszögeltérése 19,7 fok, amely jelentős szögeltérésnek számít. Ez a távolság már földrajzilag is jelentős távolság. Máhr Géza geodéta mérései alapján az egykori Árpád-házi uralkodó építtette bazilika hosszabbik tengelye a mai Jókai utca 7–9., 11. és 13–15., illetve a Deák Ferenc utca 22., 24., 26–28. számú lakóházak közötti szakaszra esik.

Ami a kutatócsoport szerint érdekes, hogy a mai Szent Anna-templom szentélye azért egyezik meg szinte teljesen a középkori, kősziklán álló, 12,64 méter hosszú Szent Jakab-kápolna tájolásával, mert annak alapfalaira épült. Szent Jakab ünnepét a Gergely-naptár szerint július 25-én tartják, amit csak egy nap választ el Szent Anna ünnepétől. Pont ennek a minimális, egynapnyi, azaz 1,4 foknyi eltérésnek köszönhető, hogy a középkori szentély „napba nézése” és a jelenlegi apszis kelet–nyugati hossztengelye csaknem azonos. 

A független kutatócsapat időközben több írásos bizonyítékot is talált, hogy miért nem lehet azonos a barokk korban épült a Szent Anna-templom alapja a IV. Béla magyar király, felesége, a bizánci császár lánya, Laszkarisz Mária és legkisebb közös fiúgyermekük, Béla herceg holttestét is magába foglaló, XIII. században épült Segítő Szűz-bazilikával, amely Antonio Bonfini és Luke Wadding történetírók, IX. Bonifác pápa 1400-as bullája, valamint a Krey-féle térkép szerint is gigantikus méreteivel méltó versenytársa volt a Várhegyen egykor elterülő, Szép-templomnak is hívott egykori Szent Adalbert-székesegyházzal. A királyi város központjában álló nagytemplomnak a méretei azonosak lehetettek a mai Hild József-féle kupolás bazilika helyén álló kéttornyú főtemplommal, amelynek hossza 75 méter, szélessége 30 méter, tornyának magassága pedig 70-80 méter volt. Dselalsade Mustafa török történetíró 1543-ban így jellemezte a jeles Árpád-házi uralkodó nyughelyét befogadó, a Kis-Duna-ághoz közeli katedrálist:

Ennek a földöntúli ékességnek bámulatra méltó falai színes márványból, ablakai aranyos üvegből valók, fülkéi és szögletei márványból vannak kifaragva, továbbá csodálatos képekkel, festményekkel és aranyozott bálványokkal van ékesítve, egyszóval ördögtől lakott bálvány-templom.

Lápváros kisebb szépséghibákkal

Az egykori királyi város az Árok utcától a Széchenyi térig, azaz délről észak felé haladva folyami homokos, üledékes talajra épült, amely árvíz és belvíz idején hamar elmocsarasodott, elláposodott. Ezt a geológiai állapotot jól ismerték a középkorban is, ezért is hívott Esztergomba IV. Béla itáliai és francia építőmestereket. 

A geofizikai adottságok miatt a Segítő Szűz-bazilika is cölöpökre épült. A fennmaradt korabeli dokumentumok szerint a külföldi pallérok olyan jól végezték a dolgukat, hogy a lápos talaj ellenére a Boldogságos Szűz-bazilika sohasem süllyedt meg vagy repedt meg. Az Istennek emelt építmény mindig csak ostromok során pusztult el. Ez az építőmesteri tudás azonban sajnos a barokk korszakra elveszett. A jó képességű tervezők messze elkerülték a pénzszűkében fuldokló Magyar Királyságot, a korabeli püspök jellemzése alapján ide mindig csak a „másodvonalbeli építészek jöttek tehetségtelenségüket eladni”, azok is kevesen.

A független kutatócsoport szerint a mai Szent Anna-templom főhajója helyén sohasem volt középkori építmény. Szerintük ha itt állt volna a királysírt is rejtő, a velencei mesterek jófajta alapozásával megépített bazilika, akkor annak cölöpökön nyugvó alépítménye miatt nem süllyedne mai napig a ráépített Szent Anna-templom. Máhr Géza mélyépítő mérnök számításai szerint az 1703-tól 1716-ig tartó építkezés során az építőmunkások 15-20 méter mélységig verték le itt a 20 centiméter átmérőjű vörösfenyő/tölgyfa cölöpöket. A ferences templom alépítményét nagyjából 400-600 darab 6-8 méter hosszú gerenda tarthatja. Bár a szám soknak tűnik, statikailag sajnos mégis kevésnek bizonyult.

A hódoltság után a városba visszatérő ferencesek, annak is a német szellemiséget képviselő mariánusok 1718-ban keltezett Protocollum című rendi irata kerek perec kijelentette, hogy a mocsaras talaj miatt az újonnan épült, ekkor még egyenes záródású szentéllyel rendelkező főhajó pár év alatt annyira megdőlt és megrepedt, hogy nemcsak a frissen elkészült Schram Lukács bajor építész-festőművész freskói pusztultak el teljesen, hanem további statikai megerősítések hiányában félő volt, hogy az egész újonnan épült templom összedől.

Ahogy elkészültek munkálatokkal, a barátok 1754 és 1757 között megépítették templomuk új szentélyét, amelynek alapjait a 12,64 méter hosszú, középkori Szent Jakab-kápolna alkotta. Mivel ennek a félhold előtti uralom előtt épült Isten házának az alapozása 4,5 méter mélyen egy kősziklára épült, így értelemszerűen itt nem kellett cölöpöket verniük a földbe.

A főhajó süllyedése azóta sem állt meg. Szinte mindegyik évszázadban újra kellett boltozni a szentélyt és a főhajót. A rendi iratok, Villányi Szaniszló bencés történész 1891-es, Virágh Rajmund ferences gvárdián 1927-es, illetve dr. Pálinkás László régész-művészettörténész 1937-es tanulmányai szerint

Gombkötőék szerint ez is azt bizonyítja, hogy a Szent Anna-templom nem az egykori Segítő Szűz-bazilika helyére épült, hiszen akkor az itáliai mesteremberek tudása, a római hagyományokat követő cölöpözés miatt nem süllyedne rendületlenül a barátok főhajója. Jó példa erre a korábban már említett XI. században épült velencei Szent Márk-katedrális esete, ami annak ellenére áll még ma is, nem süllyed, nem repedezik a boltozata, hogy szintén cölöpökre épült, és az Adria szinte minden évben térdmagasságig elönti. Ezer év elteltével csak a harangtornya, a Campanile dőlt össze egyszer, 1902-ben.

A nagy piros gomb

A „IV. Béla és az elveszett Segítő Szűz temploma hollétét kereső független kutatócsoport” egyik magas beosztású, neve ideiglenes elhallgatását kérő politikusa tavaly ősszel magánemberként terjesztette elő a tudományos alapossággal megalapozott, szakmai érvekkel és dokumentumokkal alátámasztott, a kutatást új irányba terelő dokumentumokat a miniszterelnöknek, aki a grémium érveléseinek hatására egy héttel később – talán pont a bizonyítékok hatására – megajándékozta a Budapestre érkező Ferenc pápát IV. Béla király 1250. november 11-én keltezett, IV. Ince pápának írt levelének másolatával.

A szimbolikus gesztus mellett gyakorlatiasabb lépéseket is tett a kormányzat. L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) főigazgatója ez év márciusában felállított egy pallérozott elmékből álló 8 tagú kutatócsoportot, akiknek neveit – az MNM kérésére – egyelőre nem publikálhatom a kutatás korai szakaszára való tekintettel.

A csapat ez év március végén már neki is látott új feladatának. A régészek végigradarozták a Szent Anna-templom és a rendház gazdasági épületei közötti szűk területet, illetve a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium udvarát. Bár két évvel ezelőtt ennek az udvarnak a nyugati oldalán, egy cirka 1800 négyzetméteres területen Kocsis Anitáék már megtaláltak egy padlószint nélküli ispotályként vagy zarándokházként hasznosított épület romjait, illetve egy Árpád-kori út maradványait, ám az akkori feltárás akkor csak az udvar nyugati, Kossuth Lajos utca felé eső területére korlátozódhatott. A mostani kutatás már az egész iskolaudvart felöleli, az eredmények 1-2 hét múlva lesznek nyilvánosak.

A kutatás azonban nem áll meg itt. A következő lépcsőben a régészek nemcsak a ferences kolostor udvarát, a Bottyán János és a IV. Béla utcákat fogják majd végigradarozni, hanem a Szent Anna-templommal szemközti plébánia, illetve a jelenleg szellemházként vegetáló Sándor-palota udvarát és pincéjét is. A roncsolásmentes vizsgálattal egy időben a régészek elküldték a Jókai utca háztulajdonosoknak jogászok által megfogalmazott kérésüket is, hogy engedjék majd be őket otthonaikba radarozni.

amelyet 1920-as évek elején azért falaztak le, mert a tulajdonos és segédei egy nagy méretű márványlap elmozdítása során egy hatalmas üreget találtak a pince alatt, amelyben nemcsak emberi csontokat, hanem több, vörös színű márványkoporsót is felfedezni véltek, amely akár a szentély elől 1532 körül a barátok kriptájába áthelyezett királysír is lehetett.

A mostani régészeti kutatás így perdöntő erejű lesz, egy szakmai vita vége, ami feltehetőleg végleg pontot tesz az elveszett Segítő Szűz-bazilika és IV. Béla sírja hollétére. A feltárások elindulásával párhuzamosan az ásatásokról és eredményeiről dokumentumfilm is készül, amelynek rendezői feladatait jómagam fogom levezényelni.