Jó ütemben halad az egykori Honvéd Főparancsnokság hiteles rekonstrukciója. A Nemzeti Hauszmann Program keretén belül 33,67 milliárd forintból megvalósuló beruházás legfőbb célja, hogy a szomszédos saroktelken szintén visszaépítés alatt álló egykori Vöröskereszt Egylet-székházzal együtt a Dísz tér déli oldala is visszanyerje a II. világháború előtti állapotát.

Birodalmi központ

A Magyar Királyi Honvéd Főparancsnokság épületét Kallina Mór építész tervei szerint 1895–1896 között építette fel az állam Hofhauser Elek építőipari cégével. Az akkor tetemesnek számító 400 ezer forintos beruházás során megépült négyszintes eklektikus palota legfőbb ékessége a tekintélyes méretű, cikcakk formában elhelyezett színes palacserepekkel borított kupolája volt, amelynek bal oldalán a Háború, jobbján pedig a Béke című egész alakos allegorikus szobrok álltak. Mindkét műalkotást Szász Gyula faragta ki. Az épület katonai jellegű ornamenseit, az országcímert és a palota sarkaira elhelyezett hadi jelvényeit Mikula Ferenc udvari szobrász mintázta meg Logodi utcai műtermében. Az épület a dualizmus éveiben nemcsak a magyar, hanem a horvát hadsereg főparancsnokságaként is működött. Ebben az épületben alakították ki a mindenkori főparancsnok, a tábori püspök és az irodaigazgató otthonát is.

A hadi palota bár Budapest ostromakor több belövést is elszenvedett, ám a korabeli beszámolók és fényképek alapján az épület megmenthető lett volna. Bár az 1948-ig elhúzódó részleges bontást politikai okból rendelték el, az épület torzóját csak azért hagyták meg az elvtársak, hogy az szélfogóként felfoghassa a polgárvárosba betörő hideg budai szeleket. Ezt az urbanisztikai kegyet vagy ajándékot a Dísz tér 4–5. szám alá ekkoriban bekvártélyoztatott Nyelvtudományi Intézet, a Középület-tervező Vállalat (KÖZTI) és a kerületi MSZMP szobáiban bundabugyi nélkül rendületlenül kávét főző, ám igencsak fázós elvtárs-, kartárs- és titkárnőknek köszönhetjük.

Daliás idők

A főparancsnokság déli oldalához a Honvédelmi Minisztérium hatalmas épülettömbje kapcsolódott. Ezt az épületet szintén Kallina Mór tervezte, de ez az államigazgatási központ sokkal korábban készült el, mint a most replikaként visszaépítés alatt álló Dísz téri párja. A Szent György tér északi oldalát lezáró neoreneszánsz épületet 1881-ben adták át rendeltetésének.

Az ötszintes ingatlan egyik érdekessége, hogy pincéje egy tágas lépcsőházzal van összekötve a Váralagút mellett párhuzamosan futó kétszintes kormányóvóhellyel, amelynek megépítését 1935-ben rendelte el vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó. A várfelszíntől 35 méter mélyen futó, zsilipekkel többszörösen tagolt – azóta elvileg már atom-, vegyi és kémiai támadásnak is ellenálló – bunkervárost 1936 és 1939 között alakították ki Uy Károly, Uhlyarik Róbert és Salacz Gyula építészek tervei szerint. A több bejárattal is rendelkező objektum kétszer került a nemzetközi hírek fősodrába.

Az első eset 1944. október 16-án történt, amikor is a Panzerfaust hadművelet keretén belül Adolf Hitler kedvenc kommandósa, Otto Skorzeny vezetésével a 22. SS (Mária Terézia) Önkéntes Lovashadosztály egyik alakulata a bunker mélyéből kitört a Honvédelmi Minisztérium folyosóin át a felszínre, ahol heves, közel húsz percig tartó tűzharcba keveredett a kormányzót védő Koronaőrség egyik elitalakulatával. A Szent György téri összetűzésben hét német és két magyar katona vesztette életét, további 14 német és hét magyar pedig súlyosan megsebesült. A nyilas-hatalomátvételt követően a harcokban elesetteket nagyszabású temetési ceremónia kíséretében ravatalozták fel az Oroszlános udvarban, majd a holttesteket november elején a harmadik birodalomba szállították. A két magyar katona földi maradványainak későbbi sorsáról még a korabeli Hungarista Híradó sem mert beszámolni.

A második eset tulajdonképpen Budapest ostroma volt, amikor is a kormányóvóhely a főváros védelmét ellátó német–magyar közös főhadiszállásaként funkcionált. Míg a felső szinten a Karl-Pfeffer Wildenbruch vezette német, addig az alsón a Hindy Iván irányította magyar hadvezetés működött a kitörés napjáig. Az objektum az elmúlt időszakban azért lett viszonylag ismert, mert idén januárban egy bátor urbexes csapat megpróbált bemászni a komplexumba a Váralja utcán keresztül, hogy lepukkant állapotát vizuálisan is megörökíthesse az utókornak. A bejutás bár nekik nem sikerült, de jómagam tíz évvel ezelőtt az egykori Köztársasági Őrezred jóvoltából végigfotózhattam a mai napig szigorúan őrzött objektumot és leírhattam történetét.

Méretei ellenére a szakminisztérium viszonylag kevés háborús sérüléssel úszta meg a főváros ostromát. A pesti rakparton felállított szovjet ütegek belövéseinek többségét ugyanis felfogta az épülettől keletre álló Sándor-palota, a Várszínház, a karmelita kolostor és az egykori tábori püspökség épülete. Mivel az elvtársak nem tudtak elvonatkoztatni az ingatlan Habsburg- és Horthy-korszakban betöltött „bűnös” szerepéről, így a Honvédelmi Minisztérium bontását szintén politikai okok miatt rendelték el. Az 1946-tól 1948-ig tartó bontás szintén részleges volt. Akárcsak a főparancsnokság esetében, itt is az első emeletig csákányozták vissza a palotát, hogy a torzót a KÖZTI használhassa tovább irodaházként. Az épületcsonkot a rendszerváltás után bontották el.

Janus-arc

A Nemzeti Hauszmann Program sohasem kalkulált az egykori Honvédelmi Minisztérium visszaépítésével. Állításuk szerint ezt a lépést azért nem akarták meglépni, mert az épület olyan mélyen benyúlna a Szent György térbe, hogy nemcsak radikálisan felborítaná a ma ismert térszerkezetet, hanem teljesen kitakarná a Miniszterelnökségként funkcionáló karmelitaudvarból a kilátást is. Ráadásul egy esetleges korhű rekonstrukció során az épület félig-meddig rálógna a tér közepén elterülő, 1410 és 1418 között kivitelezett Szent Zsigmond-kápolna romjaira is, amelynek sírkamrájában egykor Mátyás király első neje, a gyermekágyi lázban elhunyt Podjebrád Katalin, illetve II. Ulászló felesége, Candale-i Anna királyné volt eltemetve. Érdemes megemlíteni, hogy szintén ebben a Luxemburgi Zsigmond építtette templomocskában adta át 1514. április 24-én Bakócz Tamás esztergomi érsek a nagy vörös kereszttel ékesített fehér vezérzászlót a török ellen hadba vonuló Dózsa György fővezérnek is, akinek csapatai a külső ellenség helyett a nemesség ellen fordultak.

A Honvéd Főparancsnokság visszaépítésekor így az építészeknek muszáj volt valamiféle áthidaló megoldást találniuk, hogy a várpalotával szemben ne a replika tűzfala strázsáljon. Fodor Gergely, a Várnegyed megújításáért felelős kormánybiztos tavaly decemberben mutatta be először az idevonatkozó látványterveket, amelyek nagy felháborodást váltottak ki mind a szakemberek, mind a lakosság körében. A látványképek egyikén az egykori Honvédelmi Minisztérium homlokzatát úgy akarták a főparancsnokság tűzfalán újrahasznosítani, hogy nemcsak egy emelettel kurtították volna meg az épületet, hanem a homlokzatot kétszer megtörve egy trapéz alapra kívánták felhúzni. A másik terv szintén meghagyta volna a trapéz alapot, de arra kortárs toldalékot képzelt el. Az ellenérzések miatt a Várkapitányság hamar elvetette a tervet.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Megkerestem hát ismét a Várkapitányságot, hogy mi az új fejlemény, akik úgy tájékoztattak, hogy: 

Bár a Várkapitányság több részletet nem kívánt elárulni, de a pár hónap múlva publikussá váló új mesterterv azt feltételezi, hogy a közel azonos látvány csak arra az apró technikai részletre fog vonatkozni, hogy a pár méterrel keskenyebb Honvédelmi Minisztérium homlokzatát kinagyítják a Honvéd Főparancsnokság szélesebb tűzfalára. Tájékoztatásuk értelmezése szerint minden más építészeti tagozat az eredetivel szinte megegyező lesz.

E szerint visszaépülhet a négy oszlop tartotta középrizalit és a negyedik emelet magasságában ezt a tagozatot lezáró, négy neves magyar hadvezért ábrázoló kőszobor másolatai is, amelyeket 1881-ben még más és más művész készített el. Várhatóan így másolat készül majd a Kiss György mintázta Árpád vezérről, a Vasadi Ferenc faragta Hunyadi Jánosról, a Donáth Gyula kezei alatt megszületett Zrínyi Miklósról, valamint az Engel Ferenc plasztikázta Nádasdy Ferencről is.

Értelmezésem szerint szintén újjászülethetnek Szász Gyula és Donáth Gyula műalkotásai is, amelyek további tíz darab fiktív és valós harcost ábrázoltak. Ezek a szobrok egykor a második emelet ívzugaiban sorakoztak egymás mellett párosával, és balról jobbra haladva a következő személyeket ábrázolták: Dávid, Judit, Minerva, Mars, Dobó Katica, Toldi Miklós, Kinizsi Pál, Szondi György, Bercsényi Miklós és Hadik András. A túlburjánzást elkerülve feltételezésem szerint azért nem rekonstruálják majd a koronázópárkányon sorakozó egykori négy hadi jelvényt, mert a főparancsnokság sarkain eleve láthatóak voltak és lesznek a római Mars és a görög Árész istenek attribútumai. Az újjászülető épület hiánypótló funkciókat fog majd betölteni, a Budavári Palotanegyed látogatóközpontjaként, kulturális és turisztikai kapujaként működik majd.