Magyar ispánság a csigaevők földjén? 

Most, hogy 75 év után a magyar jogrendbe ismét visszakerülhet a vármegye és a főispán tisztsége, érdemes azon is elgondolkodni, hogy a trianoni bosszútól vezérelve végre szép lassan felvásároljuk Franciaországot is. Egy ilyen kezdeti lépés lehet a Vendôme várostól nem messze található Renay-kastély birtokbavétele, amelyet gall hon legismertebb apróhirdetési oldalán, a Leboncoinon 150 ezer euróért (körülbelül 59,2 millió forintért) hirdettek meg.

A húsz, kisebb-nagyobb méretű szobával rendelkező château legimpozánsabb része az épületegyüttes északnyugati részén pöffeszkedő kétszintes lakótorony, amelynek alapjait még 1180-ban fektette le a környék nagy hatalmú földesura, Guillaume de Renay lovag. Az idő elteltével ez az egykori őrtorony lett a vár központi magja, amelyet a várúr leszármazottai folyamatosan bővítettek és erősítettek a környék többi, tulajdonukban álló erősségével (például Châteaudun, Fréteval, Lavardin) együtt. A kör alaprajzú bástyát a XVI. században alakították át reneszánsz stílusúvá, amelynek dohos pincéje egykori várbörtönt, földszintje pedig egykori fegyvertermet rejt.

A középkori eredetű mellvéddel is megerősített tornyot egy gyilokjáróval védett felvonóhíd köti össze az L alaprajzú kastéllyal. Ezt az egykori belső várat még 1439 és 1451 között építette fel a település későbbi ura, Pierre de Courbenton gróf, amelynek érett barokk stílusra jellemző – mai napig látható – belső elosztását már örököse, Jean Guischard márki alakíttatta ki az 1640-es évek elején. A kastéllyá átalakított erősség pincéjében kapott helyet a konyha, a kamra, a krumpliverem, a borospince, a fáskamra és a központi kazán. A földszinten a díszlépcső mellett látható a fogadóterem, a hall, az étkező, a nagy könyvtár és az inasok szobái. Az emeleteken a várúr és neje lakó- és hálószobái sorakoznak egymás mellett szép hosszú libasorban, amelynek ritmikáját csak a vizesblokkok törik meg. A márványkandallóval díszített termek átlagosan ezer négyzetméteresek.

Érdemes lecsapni rá?

A kastélyt 1720-ban vásárolta meg Courcillon márki örököseitől Jean-Baptiste Geofroy Petit de Saint-Lienne párizsi borkereskedő, aki a Napkirálynak köszönhetően jeles burzsoának számított. Hozzá nem értése ellenére politikai kapcsolatai miatt ő lett Franciaország első pénzügyi tisztviselője, illetve Flandria első kormányzója. A kereskedőből lett arisztokrata – a maga ízlése szerint – tovább szépítgette tulajdonát. Birtoklása alatt kapott palatetős borítást a kastély, építették ki jobbágyai a 165 ezer négyzetméteres angolkertet, építették fel az üvegházat, illetve szintén az ő regnálása alatt temették be az egykori vizesárkot, hogy annak egy részéből halastavat alakíthassanak ki.

Az épület utolsó ismert lakója Sylvain Durand képkereskedő volt, aki 1971-ben érte el, hogy az állam részleges műemlékvédelem alá helyezze tulajdonát. A jeles műgyűjtő ebben az ingatlanában őrizte 269 darabból álló bútor-, kisplasztika- és festménygyűjteményét, amely leginkább XVII. századi flamand kárpitok, XVIII. századi francia festmények, középkori orosz ikonok és Fernand Léger képeiből állt.

A műgyűjtő négy évvel ezelőtti halála után örökösei apjuk teljes kollekcióját 2019-ben értékesítették. Sajnos a képkereskedő gyermekeinek pénzéhsége olyan mérhetetlenül nagy volt, hogy a kastély karbantartásával és őrzésével már nem akartak foglalkozni, így a szolgáltató nemcsak az ivóvíz-szolgáltatást kapcsolta ki két évvel ezelőtt, hanem az elmaradt rekonstrukciónak köszönhetően a tavaly leszakadt díszlépcsőházhoz sem nyúltak hozzá. Az emeleteket jelenleg csak a cselédlépcsőkön keresztül lehet megközelíteni. A magyar szempontból is olcsó vételár, amely nagyjából egy budapesti kétszobás panellakásnak az értéke, ennek az állagromlásnak tudható be. Ingatlanpiaci szakértők szerint a háromszintes Renay-kastélyra legalább kétmillió eurót (körülbelül 790 millió forintot) kellene rákölteni, hogy visszakapja egykori szépségét, ami egyébként még így is elenyészőnek tűnik a hazai kastélyfelújítási program keretén belül elköltött összegekhez képest.

Aki a felújítás kihívásai ellenére mégiscsak a kastély megvásárlása mellett dönt, jól járhat. A festői szépségű Loire folyó innen csak ötvenpercnyi kocsikázásra van, Orléans városa egyórányira, Párizs pedig két és fél órányira, amelyet a közeli N10-es autósztrádán közelíthetünk meg. A nagyjából húszezer négyzetméter összterületű kastély erdejétől északra elterülő, alig harminc házból áll falu nagyon csendes és rendezett. Mezőgazdaságból és turizmusból élő 175 lakója – bár a francia forradalom óta már elszoktak attól, hogy robotoljanak a környék földesurának – remélhetőleg hamar behódolnak Loir-et-Cher külhoni vármegyénk leendő magyar ispánjának, feltéve ha megveszi az amerikaiak orra elől ezt a pompás ingatlant.