Sajnos nem múlik el egy úgy hónap Budapesten, hogy ne tűnne el a főváros valamelyik, életkora és hangulata miatt megőrzendő háza. Az ingatlanfejlesztők most a belvárosi, Bástya utca 18. szám alatti egyemeletes, kései klasszicista stílusú lakóházat akarják a föld színéről eltüntetni, amelynek bontási engedélyét ez év július közepén már meg is adta a fővárosi kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztálya.

Az U alaprajzú épületet Brein Fülöp építész tervezte. A nagy pesti árvíz veszteségeinek összeírásában 11 ezer forintra becsülték a házban keletkezett károkat, ami a környéken álló épületekhez képest komolyabb sérülésre utalt. A helyreállítást Schmidt Mátyás végeztette el röviddel azt követően, hogy 1839. május 2-án megvásárolta a romos házat a Szász famíliától. Az újjáépítés irataiból kiderül, hogy az utcai homlokzat nagyon erősen károsodott, de az udvari főfal is megsínylette az előző évi katasztrófát.

A Szépítő Bizottmány előírta a sérült részek lebontását, a pince hevedereinél alátámasztások és pillérek építését, továbbá az emeletnek az építési előírások szerinti újjáépítését. A tervezett munkákért Woitha Ferenc budai építőmester vállalta a felelősséget. A kapualj két keskeny, csehsüveg-boltozatos szakaszt követően kiszélesedik, és kosáríves hevederrel nyílik az udvarra. A lépcsőház szerkezete, a vörös mészkőből készült függőfolyosó konzoljainak az 1810-es évekre jellemző stílusa arra utal, hogy az épületet jelentős részeit megőrizve állították helyre, az eredeti, 1817-ben kialakított formát követve.

Betört orr, nyitott bicska

Az épület kultúrtörténeti jelentősége, hogy 1855-től az épület első emeletén működött 1859-ig a gróf Szelestey László lírikus, tájleíró, királyi tanácsos, országgyűlési képviselő szerkesztette Szépirodalmi Közlöny, majd 1870-től kezdve 1875-ös megszüntetéséig a Petőfi Társaság főtitkára, az Uránia tudományos igazgatójaként is tevékeny Szana Tamás művészettörténész szerkesztésében megjelenő Figyelő című irodalmi, képzőművészeti és kritikai hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala, ami a korszak egyik legigényesebb magazinjának számított. A szerkesztőség melletti lakásban élt az országos hírű dr. Darmay Viktor költő, író, jogász, újságíró is, aki 1877-ben itt szerkesztette az Újabb költők albuma című almanachot is.

Az épület az 1910-es évektől már úgynevezett csókpalotaként működött Friedmann Jakab tulajdonos jóvoltából. A tucatnyi leányzót (Balázs Mária, Bogdán Anna, Braun Magda, Horváth Róza, Kelemen Nelli, Makk Róza, Nagy Erzsébet, Rötzer Franciska, Szabó Lídia, Zsédely Júlia) foglalkoztató bordélyházat nagy előszeretettel keresték fel az egyetemi hallgatók, jogászok, katonák, rendőrök és a Nagyvásárcsarnokban tevékenykedő mészároslegények is. 

Czillinger Izidor és Czillinger Mór mészároslegények addig verték Keczeli János joghallgatót, hogy annak felrepedt szája a füléig, Friedmann Jakab tulajdonosnak pedig betörték az orrát. König Ede joghallgató szemét egy bicskával bökték ki. A verekedésbe hamarosan beszálltak a földszinten működő Favorit kiskocsmában iszogató katonák is, akik bajonettjeikkel rontottak rá a mészárosokra. A tömegverekedést negyedórával később felszámolta a rendőrség.

Egyszerűen félholtra verték

A tragédiák azonban itt nem értek végett. 1908 májusában például az egyik emeleti szobában azért lőtte magát fejbe Singer Vilmos kereskedősegéd, mert a főnöke kirúgta az állásából. 1919 októberében a rendőri felügyelet alatt senyvedő Erdei Antónia kurtizán lett öngyilkos elkeseredésében földszinti otthonában. Ő higanyt ivott. 1922 októberében ismételten a bordélyház vendégeitől volt hangos a sajtó. A Favorit kávéházban két postás, Varga János és Lakos János már olyan sok pénzt elköltöttek alkoholra, hogy úgy gondolták, ennyi pénzkidobás után már ingyen jár nekik a fizetős szerelem. Mivel a tulajdonos ebbe az üzletbe nem akart belemenni, így a postások is megverték szegény jó Friedmann Jakabot. A levélkiszállítók ugyanígy jártak el a rájuk kihívott rendőrrel is, azt is félholtra verték.

Vukovári Teréz madám házikóját 1923-ban vásárolta meg kétezer amerikai dollárért – ami ekkor kb. 18 millió koronát ért – dr. Báthory József ügyvéd. Az adásvétel évében az épület egyes részeit átalakították. Így kapott neobarokk kialakítást több szoba, üvegezést a gang, illetve art deco jellegű ablakrácsokat az ingatlan. A jogász nem sokáig lakta tulajdonát. Az ingatlan csakhamar dr. Morvai Gyula kezébe került, aki 1929-ben 60 ezer pengőért adta tovább a kulcsokat özvegy Mössmer Ernőnének és fiának, dr. Mössmer Árpád főmérnöknek. Az épület az 1940-es évek elején lett a Magyarországi Németek Népművelődési Egyesületének központja.

A most bontásra ítélt ház építészeti kvalitását tekintve nem számít kiemelkedőnek, ráadásul az ingatlan nem is műemlék,

mert átalakításai ellenére az ingatlan nagyon sok részletében megőrizte a XIX. század elejének hangulatát, amelyekről Budapesten már alig pártucatnyi ház tanúskodik csak.