Ha leszáll a léghajó, felmegy a vérsavó

Ilyen üres épületként ismeretes a hotellel parolázó sarki Fischer Áruház, közvetlenül mellette a Bécsi utca 8. szám alatti Baich-Korner-bérház, illetve a Bécsi utca 6. szám alatti Iparterv egykori kilencszintes székháza is. Ezek az egykori társas– és üzletházak Csipak Péter milliárdos egyik cége, az Immobilia Real Estate Development Ingatlan Fejlesztő és Beruházó Kft. tulajdonában állnak.

A vállalkozó 2008-ban töröltette el a szóban forgó három épület helyi védelmét a tervtanácsnál, a főváros és a kerület akkori vezetésénél, hogy az ingatlanok helyére 

A városképet teljesen negligáló, a világörökségi helyszínt jelentősen veszélyeztető, a szakhatóság, az ekkor még működő Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megkerülésével felépíteni kívánt gigantikus méretű luxuspláza azzal borzolta leginkább sokak kedélyét, hogy a tetejére egy olyan hosszú henger alakú körpanorámás tetőkertet álmodtak meg, amely egyesek szerint léghajóra, mások szerint inkább szivarra, de leginkább egy méretes falloszra hasonlított.

A Belváros új városközpontjának szánt bevásárlóközpont 30 százalékos önerő mellett banki hitelekből kívánta Csipak Péter megvalósítani, amely ekkor 40 milliárd forintot tett ki. A mintegy 45 ezer négyzetméteres összszint-területnyi pláza 233 gépkocsi befogadására alkalmas háromszintes mélygarázzsal is rendelkezett volna. Az elsőfokú építési engedély ellen fellebbezést nyújtott be az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, a Budapesti Városvédő Egyesület és a Budapest Világörökségéért Alapítvány is, amelynek hatására a Fővárosi Közigazgatási Hivatal is felismerte, hogy a grandiózus terv nem felel meg az előírásoknak. 

Flitteres Fischer ziher, hogy itt sikeres lesz

A veszély azonban nem hárult el. Az ingatlanok jogi státusza körül még mindig folyamatban lévő perek és egyeztetések zajlanak, amelyek értéke több milliárd forint. Bár az épület rendszeres őrzéséről, műszaki állapotának karbantartásáról elméletben gondoskodik Csipak cége, a valóság teljesen más.

A sarokház Harmincad utca felé néző tetőszerkezeténél egy egybefüggő 16 négyzetméteres sávban már teljesen hiányzik a tető, de nem jobb az Erzsébet tér felé néző oldalon sem, ahol szintén egy csaknem ugyanekkora egybefüggő rész hiányzik.

A két téglalap méretű cseréphiány között emberi törzs vastagságú lyukak vannak a cserepek között. Esős és havas időben itt minden gond nélkül ömlik lefelé a víz és a hólé. A „Minden határon át – Bp. Urbex” csapat felvételei szerint a legfelső emelet parkettája már púpos és szintén lyukas. Eltűnt a nyeregtetőt díszítő kovácsoltvas korlát és végeit lezáró két „Fischer” feliratú kőváza is. Az udvarra néző tető már össze is omlott. Több négyzetméteres szakaszokon hiányoznak az udvarra néző falak fehér csempéi is. Van ahol már két emeletnyi ez a hiány.

A lepusztult házban gyakran szállnak meg hajléktalanok és drogosok is. Bár a tulajdonos szerint komoly statikai problémákról nincsen szó, az épület állapotának rohamos romlása „jó magyar megoldásként” azt is valószínűsíti, hogy 

Óriási szenzációnak számított a fővárosiak életében, hogy 15 év elteltével 1910-ben végre megnyílt Budapest második modern áruháza a Belvárosban. Fischer Simon nőiruha- és selyemkereskedő megbízása alapján alig egy év alatt felépített ötemeletes, manzárdtetővel megspékelt, a bécsi szecesszió stílusjegyeit követő divatcsarnokot Kármán Géza Aladár és Ulmann Gyula építészpáros tervei alapján építették fel. A bádogos- és famunkákat Steiner Ármin és Ferenc udvari beszállítók végezték el.

amelyet Elsinger M. J. és Fiai nevű cég fektettek le. Az aranyozási munkákat Kurbel József és csapata végezte el, a címfestési feladatokat Bokor és Klein műterme bonyolította le. A modern sarokház persze központi fűtéssel is rendelkezett, amelyet a Fort Oszkár és Társa nevű vállalkozás szerelt be. A félemeleti átjáró 1913-ban készült el Dorman Jenő terve alapján.

A Bécsi és a Harmincad utcák kereszteződésében 845 négyzetméter alapterületen megvalósult hétszintes épület valóban város volt a városban. A szuterént, a földszintet és a félemeletet teljesen kitöltötte az 1881. december 1-jén alapított Fischer Simon és Társai (Spitzer Miksa, Fischer Ödön, Weiss Miksa és Engel Pál) 180 millió korona alaptőkével működtetett nagykereskedése, amely tíz darab kék ívfényekkel megvilágított, hetente átrendezett kirakattal csalogatta bendőjébe az asszonyokat, ahol 150 alkalmazott leste az ébenfa berakásos mahagóni berendezések mögül óhajaikat. 

Az áruház mindig a legutolsó divat szerinti, Párizsban, Lyonban és Budapesten készült selyemharisnyákat, melltartókat, kombinéket, hálóingeket, pongyolákat, pizsamákat, amerikai fürdőruhákat, kalapokat, gyermekruhákat, pulóvereket, gumiból készült „csodafűzőket” és felöltőket árusította.

A vállalkozás fő profilja persze a méteráruosztály volt, ahol a fémszálas selyemtől kezdve a gyapjún, a bársonyon, a gyapjúkelmén, a csipkén, a szarvasbőrön át az antilopbőrig szinte minden kapható volt. A Fischer áruház csaknem harminc osztállyal várta a pesti hölgyeket amely között megtalálgató volt a fehérnemű, a kötöttáru, a szalag, a fátyol, a hímzés, a bélésáru, a plüss, a bútorszövet, az angol velvet, a kínai krepp, a török imprim, az écharpe, a függöny, a paplan, a szőnyeg, az illatszer, a bizsu, a pipere, a kozmetikai és a háztartási cikkek osztálya is.

Mindegyik vásárló ingyenes prospektusokat és divatlapot kapott, ha betért ide, az áruház hetente még színházjegyeket is kisorsolt a legújabb európai és amerikai divatra éhes fiatal lányok között, akik bónuszként mindig az első sorból nézhették meg vasárnaponként az áruház nagytermében lebonyolított heti divatshow-kat is.

Objektív gyermekszív, negatív szuvenír

Persze a Fischer-féle áruház mellett más ruházati divatáruboltok is helyt kaptak a sarokházban, amely vállalkozásokban valamilyen arányban mindig érdekeltek voltak az építtető és cégtársai is. Többek között szintén ebben a bérüzletházban működtek a Kovács Viktor vezette harisnya- és trikókereskedés, a leginkább perzsa, kaukázusi, egyiptomi, török és torontáli szőnyegeket forgalmazó Perzsaszőnyeg Rt. és a Carpathia Selyemszövőgyár Rt. mintaüzletei is.

A bónusz persze a Veres A. Pál udvari és kamarai fényképészete volt, akit Budapest leghíresebb gyermekfotó-specialistájaként tartottak számon.

akinek féltestvére ráadásul az a Madarász Margit volt, akit a magyar női teniszsport első nemzetközileg is elismert és díjazott képviselőjeként ismertek.

Csecsebecse Belvedere ellenszere lehet Betlehem szeretete

Az épület felső emeletei szabóságokként és irodaként működtek, ahol többek között az Idegenforgalmi Hivatal, a perui konzulátus és a berlini Victoria Általános Biztosító Rt. magyarországi igazgatósága bérelt. A manzárdtetős műteremlakások egyikében élt Fónagy Béla építész, művészeti író, aki 1921-ben alapította meg a Váci utca 11/B alatt 

A súlyosan beteg Fónagy halála előtt két évvel költözött át Budára, az Attila utca 63., mai számozással Attila út 101. szám alatti báró Weiss Jenőné építtette Fried Miksa tervezte társasházba, hogy ott adhassa át lelkét a teremtőjének.

A műteremlakások másik híres lakója pedig Vámbéry Ármin híres keletkutató fia, dr. Vámbéry Rusztem ügyvéd, publicista volt, akit nemcsak a hazai kriminológia egyik legfontosabb szakértőjeként tartottak számon, hanem ő volt a walesi herceg keresztfia is, aki később VII. Eduárd néven az Egyesült Királyság és a Brit Domíniumok királya, valamint India császára lett.

Rusztem egyetemi tanárként, majd táblabíróként 1914-ben lett a Polgári Radikális Párt elnöke. Ügyvédként részt vett a Tanácsköztársaság népbiztosainak perében, majd

Mindenki megkönnyebbülésére a Kúria egy év múlva felmentette a költőt az istengyalázás vádja alól. Vámbéry 1947-ben lett Magyarország washingtoni nagykövete. Megbízatása lejártával Amerikában maradt, ott érte a halál.

Londoni lordok, bocskais gondok

Az áruházat két alkalommal is felkeresték a brit Rothermere-ház neves vikomtjai. 

először 1938. október 6-án látogatott el Budapestre, hogy részt vehessen a saját pénzén megvalósult Magyar Fájdalom című szobor felavatásán, amelyet a Szabadság téren a Nemzeti Bank épülete előtt avattak fel. A francia Emile Guillaume szobrász készítette műalkotást a világháború után a margitszigeti Palatinus fürdő bejárata előtt avatták fel ismét, ekkor lett az aktnak a címe a Napfürdőző nő.

A lord ez év november 10-én látogatott el másodjára Budapestre, hogy fővárosi sétája során felöltőt vásárolhasson a Fischer-áruházban, majd másnap reggel a régenssel karöltve részt vehessen az első bécsi döntés kapcsán visszakapott kassai bevonuláson.

A Lord itthoni népszerűségét annak köszönhette, hogy lapjában érzelmektől túlfűtött publicisztikát írt Magyarország helye a nap alatt címmel, amelyben elítélte a trianoni békediktátumokat és azonnali etnikai revíziót követelt. Budapest hálás közönsége közadakozásól 1929-ben még egy szökőkutat is felavatott a vikomt tiszteletére, amely a mai napig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár előtti téren látható.

A Szentgyörgyi István szobrász készítette csobogó a Magyar Igazság kútja néven ismert. Míg a Seenger Béla kőfaragó készítette kútkáva talpazatán Rothermere lord domborműves képe látható, addig a talpazaton két nőalak áll, amely azt a „jelenetet” ábrázolja, hogy az igazságosztó Justitia istennő támogatja a reményvesztett Magyarországot szimbolizáló nőalakot.

Ezt a két látogatást előzte meg időrendben pont tíz évvel korábban Esmond Harmsworth vizitje, aki a sajtómágnás fiaként, Rothermere második vikomtjaként érkezett Budapestre. Ő 1928. május 23-án tért be az áruházba. Érkezése azért is zajlott le nagy sajtóérdeklődés mellett, mert sokan 

Ha Esmond nem is lett új magyar király, látogatása kapcsán számtalan festmény és mellszobor készült róla magyarországi körútja során.

A vékony brifkó és a pufi fickó

A gazdasági helyzet romlása, a selyemárak csökkenése, a forgalom visszaesése és a nagy kamatterhek következtében a cég 1932-ben csődbe ment. Az ekkor már 102 alkalmazottat foglalkoztató Fischer és Társai már nemcsak a bankoknak, a selyemgyáraknak tartozott hanem 

2545 pengővel még Huszár Pufi színésznek is, aki még Stan és Pan párosa előtt lett Hollywood legismertebb burleszk filmsztárja. Huszár Károly, alias Charles Puffy olyan híres filmekben alkotott szenzációsat, mint a Fritz Lang rendezte Dr. Mabuse, a játékos vagy az 1930-as A kék angyal című klasszikus.

Világsztárként nemcsak a magyar származású Alexander Korda igazgatta komédiákban, mint például a Sárga liliom, hanem horrorfilmekben is szerepelt, sőt Marlene Dietrich filmcsillaggal közösen a Csókolom a kezét, madame! opuszban is. A hangosfilm korában hazatért szülőföldjére, Magyarországra, ahol kisebb szerepeket kapott több filmben.

A Fischer áruház az Országos Hitelvédő Egylet közreműködésével a Deutsch család tulajdona lett. Ők 1933-ban Ákos Frigyes építőmester bevonásával az első emeletet is irodákká alakították át, amelyet a Viktória Biztosító Rt. vett ki. Ekkor szüntették meg a teherliftet is a Harmincad utcai tűzfal mellett. 1934-ben újabb átalakításokat végeztek el sarokházon. Míg a harmadik emeletet Kozma Lajos tervei szerint, a másodikat Fónagy Béla elképzelései, addig a manzárdban sorakozó műtermeket Ehrlich Mihály tervei alapján alakították át.

Az új tulajdonosi kör sem bírta sokáig a tempót. 1940. július 2-án ismét csődöt jelentett a cég, amely a zsidótörvények miatt eleve nem is működhetett volna sokáig. A II. világháború után már új funkciókat kerestek az épületnek. 1945-től itt működött a Budapest Hall Kabaré és a vele egybekapcsolt Picadilly étterem, ahol reggel 6-ig lehetett ropni a táncot Rácz Vali énekesnő, Bánk Tomy énekes és a Balog-Tassy-Balassa Jazz Band zenekarnak köszönhetően.

Szintén ez év októberében költözött a Türr István utca 4. szám alól a Grünwald nővérek kalapszalonja, akik olyan neves színésznőket láttak el fejfedővel, mint Lázár Mária, Mezey Mária, Tolnai Klára, Bársony Rózsi, Hertelendy Hanna, Balogh Erzsébet, vagy Szepes Lia. A kalaposok mellett Berkovits Andor szalonja és az Altmann Rezső irányította férfi és női szöveteket árusító Éva Áruház is itt működött. A felső szintek lakásait a kor szokása szerint feldarabolták, hogy 32 kisebb alapterületű lakást alakíthassanak ki a helyükön.

Az államosítás után kezdetben a Raktárház és Hűtőipari Központ, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat, majd az Irodagép Technikai Vállalat működött a földszinten. A rendszerváltás környékén az Információtechnikai Vállalat iratsokszorosítója, a KSH SZÜV és Garzon Bútorgyár közösen fenntartott bútorszalonja, a Banco di Sicilia, az Iraqi Airways, az Enetco AG, a Vario irodái, valamint a Média Nova és a Corvina közös könyvesboltja működött az épületben.