Kard és nyereg

Lebontják a Dohány utca 31. szám alatti kétszintes házat. Az erről szóló jogerős határozatot október 10-én adta ki a fővárosi kormányhivatal. A szóban forgó épület két ütemben készült el. A telekre először nemes Wotzasik Mayer kovácsmester, tápiószelei birtokos és felesége építkezett. Ezt a lakóházzal kombinált műhelyt 1865-ben adták át rendeltetésének, amelyet Hild Károly tervezett. Ezt a földszintes ingatlant vette meg 1871-ben Korompay Alajos nyergesmester, hogy Schusbeck Pál terve szerint egyrészt klasszicista stílusban egyesíthesse a homlokzatot, másrészt pedig, hogy egy újabb emeletet építhessen tulajdonára. Korompay neve egyébként még mindig jól olvasható az utcai bejárat felett. A hatalmas udvarral rendelkező ház 1874-ben lett kész.

Halszagúak és nyereg alattiak

Az U alaprajzú épület egyetlen országos hírnévnek örvendő lakója a német származású Budenz József nyelvész volt, akit a görög–római alapokon nyugvó indogermán kultúra felsőbbrendűségét hirdető Hunfalvy Pál nyelvész hívott Pestre tanulni. Ténykedése során a Göttingából érkezett bölcsészdoktor hamar megállapította, hogy a hangtan alapján a magyar a finnugor nyelvcsaládba tartozik, a török egyezések többsége szóátvételen alapszik. Budenz 1868-ban lett a pesti egyetem magántanára, ebben az évben jelentette meg a Magyar és finn–ugor nyelvekbeli szóegyezések című munkáját is. Ez volt az első olyan műve, ahol tőszavakkal próbálta bebizonyítani a finnugor nyelvgenetikai rokonságot. Jókai Mór, amikor ennek hírét vette, csak annyit mondott, hogy: 

Mikor megtudtam, hogy finnugor vagyok, hirtelen nem tudtam, hogy fingjak-e, vagy ugorjak.

A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem altaji összehasonlító nyelvészet tanára 1876-ban költözött be a Dohány utcai ház felső emeletére. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjaként itt folytatta az 1873-ban elkezdett fő művének, a Magyar–ugor összehasonlító szótár írását, amellyel csak 1881-ben lett kész. Bár az öt füzetből álló munkájáért az MTA nagydíjjal jutalmazta, tudományos eredményeit többen kétségbe vonták, főleg Vámbéry Ármin orientalista. Kezdeti barátságuk hamar ellenségessé vált, csatározásaikat rendszerint hívta a korabeli sajtó „ugor–török háborúnak”. Budenz 1877-ben költözött át a krisztinavárosi, ma már nem álló Mozdony (ma Kiss János altábornagy) utca 9. szám alatti épületbe.

Köpet és hányás

A Dohány utcai épület sorsa innentől nem annyira érdekes. Az épületbe 1884-ben költözött be a dr. Vas Bernát és dr. Gara Géza irányította Budapesti Általános Poliklinika, amely leginkább orvosi laboratóriumként működött. Itt elemezték a betegek vizeletét, köpetét, vérét, anyatejét és hányadékait, de szintén itt vettek szövetmintákat is a daganatosoktól. Az egészségügyi intézményben belgyógyászat, orr-fül-gégészet és fogorvosi rendelő is működött.

1896-tól szintén a Korompay-házban működött Kiszela Ágost és Heller Mór bőrönd- és bőrárugyára, öt évvel később pedig a Gelléri Mihály és Székely Zsigmond Könyvnyomda és ifjabb Bobula János könyvkötészete. Őket 1911-ben váltotta fel a Lónyai Nándor és Schwarcz Béla vezette nyomda. Az épület Dohány utcai szakaszán azonban Klapka János utóda, Dörfler Lajosné Spitzschu Zsuzsanna nyereg- és szíjgyártó műhelye működött.

Az I. világháború kitörésétől a II. világháború végéig az épületet a Magyarországi Élelmezési Munkások Szövetsége használta a Dohány utcai Női Kalapos Szakirányú Községi Leány Iparostanonc Iskolával egyetemben. Egy önkormányzati rendelet 1973-ban tette lehetővé, hogy a ház ismételten egészségügyi állomás legyen, ekkor lett tüdőszűrő állomás az ingatlanban. Omlásveszélyre hivatkozva 1995-ben bontotta le az önkormányzat az udvari épületrészt, ekkor ürítették ki az épületet is, amelynek a helyére várhatóan vagy egy társasház, vagy a környék felértékelődése miatt egy hotel fog felépülni.