Mint az előző írásból kiderült, Kádár János 1958 szeptemberében úgy fogalmazott az MSZMP Politikai Bizottság ülésén, hogy azért kell beszüntetni az atom-, vegyi és kémiai támadásoknak is ellenálló óvóhelyek kiépítését, mert ezek a bunkerek egy atomcsapás ellen nem tudnak kellő védelmet biztosítani a lakosságnak. Tíz évvel később picivel jobb lett a helyzet. Czinege Lajos honvédelmi miniszter már azt jelentette, hogy elkészültek a veszélyeztetett területeken 600 ezer fő részére kialakított óvóhely- és életvédelmi létesítmények, valamint összeállították a lakosság kitelepítésére és egészségügyi ellátására vonatkozó terveket is.

Budapest esetében először a szakhatóságok a kormány, a minisztériumok és a párt központi és kerületi védelmét látták el. Itt elsősorban azokat az épületeket sorolom fel, amelyeknek többsége még ma is nagyon jól őrzött, valamint létezésükről már több évtizeddel ezelőtt beszámolt a szaksajtó.

Az F5 bunkerváros

Az első ilyen épület a Margit híd pesti hídfőjénél elterülő, jelenleg az Országgyűlés irodaházaként ismert Fehér Ház. A H alaprajzú épület elődjeit még 1913-ban építette fel a Palatinus Ingatlanforgalmi Rt. Vidor Emil építész tervei szerint, ám az idősebb generáció ezt a három egykori ingatlant inkább a Fonciére Általános Biztosító tulajdonaként ismerte. Ezeknek a romos bérházaknak a külsejét és belső elosztását 1947 és 1949 között Preisich Gábor, Gábor László, Gádoros Lajos és Lévai Andor építészek drasztikusan megváltoztatták.

A vasbeton szerkezet megtartásával és köpönyegezésével a mérnökök úgy álmodták újjá ezt az épülettömböt, hogy a hétemeletes épület alkalmas legyen az ország új Belügyminisztériumának. A kezdeti elképzelésekkel ellentétben azonban a 600 szobával rendelkező hivatali épületbe nem a belügy, hanem 1950-ben a Péter Gábor vezette Államvédelmi Hatóság költözött be. A tervezők már az épület átalakításakor kihasználták a világháború alatt súlyosan megsérült és kiégett épületek kettős pincerendszerét, ahol az oszlopsorok között nemcsak 25-30 gépkocsi befogadására és javítására alkalmas kocsiszínt, műhelyt, fogdát, börtönt, irattárt, telefonközpontot, hőközpontot alakítottak ki, hanem a hidegháborús rettegés miatt egy atom-, vegyi és kémiai támadásnak is ellenálló, politikusoknak, országgyűlési képviselőknek fenntartott tömegóvóhelyet is.

A később rendőrkapitányságként, majd az MSZMP Központi Bizottságának székhelyeként ismert ingatlan érdekessége, hogy jelentős átépítésekor a korábban nagyjából négyzet alaprajzú épülettömb Rudolf (ma Jászai Mari) téri és Rothermere (ma Balaton) utcai szárnyának lebontásával, illetve a Személynök (ma Balassi Bálint) utcai cour d’honneur beépítésével lehetőség nyílt több alagút kiépítésére is.

A másik járatot a mai Olimpia Park alatt vezették el az Országházig, amelynek Kossuth Lajos téri végét 2014-ben számolták fel, pontosabban bővítették ki a Parlament föld alá süllyesztett Látogatóközpontjának kiépítésekor. Ennek a szelvénynek az egyik vészkijáratként is működő „szuszogója” Zsoldi Katalin térképész-geoinformatikus, a főváros föld alatti világát bemutató Elsa 3D nevű, mobilra is ingyenesen letölthető projektje szerint a Széchenyi rakpart 12/B alatt lelhető fel.

hiszen ebben a szintén Vidor Emil tervezte épületegyüttesben a főváros ostroma után ideiglenes jelleggel nemcsak a Belügyminisztérium irodaháza működött, hanem szintén ebben a kisajátított komplexumban alakították ki Rajk László, Kádár János, Péter Gábor és Aczél György emeleti irodáit is. Mindezt megkoronázva 1952-ben a Dunára néző déli belső udvar helyén az elvtársak felavatták a több ávós verőlegény és vallatótiszt, később főleg belügyes titkárnők és irodisták étkeztetését biztosító úgynevezett BM-menzát is. 

A felszínen elterülő egykori BM–ÁVH-menzában 2021-től a Roth Lenke & Simon Kulturális Központ – Zsidó Élmény Lipóciában nevű, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség működtette Zsilip elnevezésű imaház, valamint több tanulószoba, előadóterem, kóser bagelező, kávéház és judaizmust propagáló gyerekjátszóház működik. Az alatta elterülő jól bezárt és őrzött óvóhely a mai napig Polgári Védelem kezelésében vegetál.

A Fehér Házból kifutó negyedik alagút a Palatinus Rt. jóvoltából még 1913 és 1918 között épült ki. A Fehérvári Zoltán és Hajdú Virág szerkesztette Modern és szocreál című könyv szerint ez a járat egy Dunába torkolló csatornába fut bele, amelynek a végén, közvetlenül a Margit híd pesti hídfője mellett egy dokkra lehetett kijutni, amely ÁVH-s motorcsónak-állomásként funkcionált. A korabeli visszaemlékezések és beszámolók szerint ezen a stégen mindig egy civil és egy rendőrségi „rocsó” állt rajtra készen.

Szakmai körökben sokáig tényként kezelték, hogy a Jászai Mari tér déli oldalán pöffeszkedő egykori MSZMP KB épületkomplexumból egy olyan alagút is kifut a Duna alatt, amelynek a vége a budai Bem téri Külügyminisztériumnál ér véget, illetve ennek a járatnak van egy folyó alatti leágazása is, amely a Margit híd központi pilonjában fut ki. Ez utóbbi tagmondat állítása abból indult ki, hogy amikor Budapest 1944–1945-ös ostroma után elkezdték ennek a hídnak a rekonstrukcióját, akkor a szovjet hadmérnökök azt tanácsolták a magyar társszerveknek, hogy ez a központi pillér legyen üreges, amelyben egy háromszintes, pneumatikus karok, vagy zsaluk által „lebegtetett” belső hasábot kell elhelyezni. Ennek a komplexumnak a legfelső szintjét a tömegközlekedési elvárások miatt „feláldozták” a lakosság igényeinek. Az idősebb generáció még biztosan jól emlékszik rá, hogy a 4-es, 6-os villamosról csak egy aluljárón keresztül lehetett a Margitszigetet megközelíteni.

A korabeli pletyka szerint az aluljáró alatti közvetlen szinten, a szigeti híd mindkét oldalán mai napig jól látható egy-egy kb. 2,5 x 2,5 méteres szabadtéri kijárat a pillér sziget felé néző északi falában, amelyek állítólag azt a célt szolgálták, hogy egy extrém magas árvíz és egy esetleges NATO-bombázás együttes kombinációja esetén, a két szovjet gyártmányú kompresszor segítségével egy-egy félkör alakú gumifalat lehessen a nyílások elé felfújni, hogy annak gumilépcsőin mászhassanak ki, majd úszhassanak át a Margitszigetre a Fehér Házból menekülő karhatalmis egységek. Bár ez a megoldás létezik, többek között a moszkvai 554 méter hosszú, gránitlapokkal lefedett Bolsoj Moszkvoretszkij betonhíd esetében is, ám jelen ismereteink birtokában Budapesten főleg anyagi okok és speciális mérnöki kihívások miatt ez az elképzelés úgy tűnik, hogy nem valósult meg. A vesztes háború után kisebb dolga is nagyobb volt az új hatalomnak. 

A látható két nyílás lényegében az egykori aluljáró Margitsziget felé eső egykori gyalogos kijáratai, amelyeket a híd legutolsó felújítása után szüntettek meg, a jelentős költséggel járó betömedékelés helyett csak rácsokkal zárták le. Hogy létezik-e alagút a Fehér Ház és a Bem téri Külügyminisztérium között a Duna alatt? A beavatottakon túl ezt senki sem tudja. A fellelhető és elérhető, titkosítás alól feloldott dokumentumok alapján ez a folyó alá vizionált korridor valószínűleg sohasem valósult meg. Bár idővel érhetik meglepetések az embert…

Virtuális túránkat innen folytatjuk tovább.